Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-156

là Az országgyűlés képviselőházának íi galmi törvény hozatalával és mielőbbi benyúj­tásával biztosítaná.» Interpellációmban azt akarom iadokolni, t. Ház, hogy mind a két kérdés haladéktalan meoldása valóban nemzeti követelmény. (Ügy van! Ügy van! balfelől) Nagy szó-e az, t. Ház, hogy «nemzeti követelmény», de jogosan és méltán használom tárgyammal kapcsolatban. (Ügy van! balfelől.) Kulturemberek között ma már nam szokásos fejtegetni az idegenforgalom problémájának jelentőségét. Magam sem kívá­nok foglalkozni e probléma kulturális és kül­politikai fontosságával, de ki kell emelnem nemzetgazdasági jelentőségének két vonását, nevezetesen lazt, hogy egyfelől az idegenforga­lomból származó bevétel a nemzetgazdaságnak egy vadonatúj ága, másfelől, thogy faz idegen­forgalom egy valutaszerző kulcsipar. Nemzeti követelmény ezért az idegenfor­galmi kérdés rendezése az ország mai helyzeté­ben, amikor egész nemzetgazdiasági állapotunk egyre zsngorodó tartányhoz hasonlít, amelyet •a (közterhek egyre .szélesebb sugárban csapolnak meg, aanikor a kormány tagjainak tevékeny­sége jóformán másból sem áll, rnint fenyegető válságok elhárítási törekvéseiből, amikor egyre­másra röppennek fel a fekete hírek a tisztvi­selőfizetések további csökkentéséről, (Ügy van/ balfelől.) amikor gazdaságpolitikai tevékeny­séget más formában, mint különböző budget­tételek letördelésében alig találhatunk, (ügy van! balfelől.) Ily körülmények közt valóban nemzetii követelmény egy olyan új életfornás megnyitásai a nemzetgazdaság számára, amely annak elapadó patakjai mellett friss kereseti lehetőségeket biztosít számos exiszteneia ré­szére. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, minden egészségesen gondolkodó embernek az a gazda­sági tétele lehet itt a vezető szempont, hogy egy új forrásból teremtett, alkotó munkával produkált egyetlen friss pengő, a nemzetgaz­daság bevételi oldalán többet számít, mint a kiadási oldalon redukcióval megtakarított tiz pengő. (Rakovszky Tibor: Ez igaz!) Másodsorban az idegenforgalom kérdésé­nek egyik fŐjelentő&ége abban van, hogy va­lutaszerző kulcsipar, (Ügy van! a baloldalon.) Ez annyit tesz, hogy az idegenforgalom fejlesz­tésének gazdasági perspektívája valutaszerző tekintetből nagyobb kilátással bíztat, mint akármilyen term el vénynek vagy árucikknek tényleges exportja. Mert termeivényeink és árucikkeink exportját a körülöttünk levő álla­mok vámpolitikai magatartása, hatalmi esz­közei lefojthatják, megakadályozhatják, de az idegenforgalom útján szerezhető! valutának azt a forrását, amely az egyéni utazási kedvből faklad, semmiféle állam el nem tömítheti, éppúgy, mint ahogyan nem lehet állami ren­delkezésekkel kormányozni például a divatot. Ez a két tulajdonság indokolja azt, hogy az idegenforgalmi kérdés rendezése nemzeti köve­telmény és hogy miért tekintheti ezt a két szempontot a miniszter úr egyúttal olyan sar­kantyúnak, amely ambícióját az alkotó mun­kára valóban serkentheti. Mert remélem, a miniszter úrnak ambíciója, hogy alkotó mun­kájának, komoly emléke maradjon miniszter­sége után az országban és ne kelljen csatla­koznia olyan bukott miniszterek sorához, akik­nek képét valamely hivatal falán az utódok véletlenül meglátva, önkénytelenül mekérdezik: vájjon ki volt ez az ember és miért lóg a képe a falon? S ekkor kénytelenek megállapítani, hogy annak a képnek más értéke nincs, mint hogy a falat védje az idők viszontagságai ellen. 6. ülése 193a március 8-án, szerdáit. A két kérdésben foglalt tétel közül ezek­után az első, amely bizonyítást igényel, az, hogy a mi idegenforgalmi tényezőink és szer­vezeteink tevékenysége alapos, komoly és át­fogó reorganizációra szorul. (Helyeslés a bal­olaalon.) Amikor ezt megállapítom, ezzel ko­rántsem akarom lebecsülni idegenforgalmi té­nyezőink eddigi munkáját ott, ahol az valóban jó és hasznos volt. (Lázár Miklós: Berozsdá­sodtak!) Hogyan állunk hát az idegenforgalom ügyének niegorganizálásával a célszerűség és módszeresség szempontjából külföldön és Ma­gyarországon 1 Az idegenforgalom fejlesztésének kérdését a legegységesebben és a leghatályosabban Franciaország fogta meg, amikor az egész idegenforgalmi problémát egy központi per­manens hivatal kezelésére és önálló intézkedé­sére bízta, az Office Nationale de Tourisme hivatalára, melynek vezetője miniszteri rang­ban és hatáskörben álló főbiztos, aki függet­lenül, személyes felelősség mellett cselekszik. Èz az Office Nationale Tourisme, melynek székhelye, a francia idegenforgalmi szerveze­tek központja, a Maison de France, befelé és kifelé a következőkép működik. Kifelé ez a hivatal tartja kezében az összes idegenfor­galmi expozitúrák vezetését, annak elbírálását, hogv milyen városokban kell ezeket felállítani és hogyan kell azoknak tervszerűen és gazdasá­gosan dolgozni. Ez a hivatal látja el az egész propagandaszolgálatot egész Franciaország ré­széről a külföldre, prospektusokkal, plakátok­kal, filmekkel, diapozitívekkel és fényképek­kel, azaz a modern propaganda minden esz­közével. Befelé ellenőrzi és felügyel a Syndi­cat d'Iniciative szervezetére, mely a belső idegenforgalmi információs szolgálatot telje­síti, áthálózva az országot. Az Office National de Tourisme minden adminisztrációt központi­lag bonyolít le és biztosítja a késedelem nél­küli intézkedést, a szétágazó érdekek közös nevezőre hozását és a működés bürokrácia­mentes menetét és gyorsaságát. Hasonló a probléma megoldása Olaszor­szágban is, ahol törvényekkel és királyi dekré­tumokkal rendezték a kérdést úgy, ahogy a fejlődés szükségletei azt megkívánták. Az olaszok eredetileg egy régebbi és túlhaladott idegenforgalmi doktrina alapján úgy vélték, hogy egy nemzeti utazási menetjegyiroda tudja majd vállain hordani a külföldi propa­ganda terhét és ezzel a gondolattal alapítot­ták meg az Ente Nazionale d'Industrie Turis­tiche-t, rövidebben: Enit-et, amelyről azonban hamarosan kiderült, hogy mint utazási iroda, hiába egészíttetik ki propa^andaosztállyal, az üzleti vállakózás^ természeténél fogva a kül­földi propagandában megnyilvánuló nemzeti érdekeket nem tudja szolgálni. Nagyon ter­mészetes dolog ez, mert egy utazási iroda an­nak a rengeteg partikuláris érdeknek összes­ségét, amely egy ország belterületén idegen­forgalmi szempontból felmerül, a maga üzleti érdekei elé nem helyezi, viszont külföldi mun­kájában veszélyes versenytársként jelentkezve a többi utazási iroda közt és csupán a kon­kurrencia minden gáncsvetését kénytelen el­szenvedni^ s így munkájának értéke leromlik. Olaszországban tehát hamarosan rájöttek, mégpedig 1928-ban, hogy az utazási irodát, a mentjegyirodát teljesen külön kell választani minden idegenforgalmi tevékenységtől, főként a nemzeti propagandának külföldön való ve­zetésétől és ezért az Ente Nazionale d'Industrie Turistiche-t, az Enite-t az olasz idegenfor-

Next

/
Thumbnails
Contents