Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-162
260 Az országgyűlés képviselőházának . Egésaen más kérdés az, hogy az a mód, ahogyan ez történt a leghelyesebb és legcélravezetőbb volt-e, hogy annak a szövetkezeteknek rezsije megfelelő arányban állt-e az üzleti eredményekkel, hogy az egész gesztió megfelelő volt-e? (Ulain Ferenc: Es az ellenőrzés megfelelő volt-e? Minket érdekel! — Zaj. — Elnök csenget.) Es hogy az ellenőrzés megfelelő volt-e? Ezek külön kérdések, amelyekre a mai (kormánynak visszatérnie és most erről tárgyalnia nem helyénvaló. (Ulain Ferenc: Ki felelős ezért? A miniszteri tanácsost el kellene kergetni!) Maga az a tény, hogy egy ilyen összeg fordíttatott erre a célra — ha helyesen használtatott fel és megfelelőleg adminisztráltatott, — csak örvendetes ténynek mondható és én magam boldog volnék, ha csak megközelítően is hasonló összeg állna most rendelkezésemre, hogy a háziipart megfelelően támogathatnám, mert erre szükség van, amint befejezésül kötelességemnek tartom majd erre még visszatérni. (Ulain Ferenc: Lesz-e fegyelmi az ellen a miniszteri tanácsos ellen? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Maga a kérdés, amely előttünk áll, a felszámolás kérdése. A felszámolás kérdésében és folyamatában visszamenni nem áll módomban. Miután azonban ezen hét vagy nyolc év előtti dolgokra konkrét kérdések tétettek fel, amelyre felelnem kell és miután semmiféle eltussolást vagy elpalástolást a magam részéről életemoen sohasem tűrtem és a kormány sem fog tűrni, (Elénk helyeslés jobb felől. — Rakovszky Tibor: Ez magától értetődik!) ennélfogva a feltett konkrét kérdésekre határozott válaszaimat a következőkben adom meg. {Halljuk! Halljuk!) Az első kérdés az, hogy milyen ok tette szükségessé, hogy a Háziipari Szövetség által 1926. évben létesített szövetkezetben az államkincstár részjegyzés útján érdekeltséget vállaljon? — Ez az akkori kormány megfontolás alá tartozott, de nagyon könnyen rekonstruálhatjuk, hogy egy akkora forgalmat kifejtő Háziipari Szövetkezetnek a hóna alá nyúlni és azt támogatni, elvileg indokolt volt. A másik kérdés az, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezen anyagi érdekeltség révén az államkincstár mindezideig milyen összegeket fizetett ki s hogy kell-e a jövőben még tovább is kötelezettséget vállalnia s ha igen, milyen jogcímen és milyen összeg erejéig? Erre már feleltem: a múltban és a jövőben, az utóbbit peszszimisztikusan becsülve 1,249.000 pengő az, ami hét év alatt erre a célra fordíttatott. A harmadik kérdés: Történt-e intézkedés a nagy üzleti veszteséggel dolgozó szövetkezet felszámolásának sürgős befejezésére? Erre is feleltem. Ami emberileg lehetséges, az megtörtént és meg is történik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A negyedik kérdés: Alapos vizsgálat alá került-e a felszámolás során az a körülmény is, hogy részjegyzés címén az 1926-ban befizetett 240.000 pengő valóban arra a célra fordíttatott-e, amire egyedül szánva lehetett, a háziipari termelés elősegítésére? A felszámolás során ez alapos vizsgálat alá nem került, nem került pedig azért, mert a felszámolásnak e kérdés megvizsgálása nem feladata. De nem is volt szükség rá, mert ez köztudomású volt és ennélfogva az erre adandó választ nem kellett vizsgálat útján kideríteni, és itt az 5. pontra térek rá: Van-e tudomásom arról, hogy Kaufmann Sándor a szövetkezet megalakulása előtt a szövetségnek hárommilliárd koronánál na62. ülése. 1933 március 22-én, szerdán. gyobb összeget Etelezett, vagyis körülbelül akkora összeget, amekkorával az államkincstár a szövetkezet alapításához tényleg hozzájárult és hogy ez a Kaufmann Sándor-féle követelés e rész jegyzés megtörténte után jóváhagyás által kiegyenlítést nyert-e? Erről egész tegnap estig, amikor az interpellációnak ezt a szövegét megkaptam, dem volt tudomásom. Tegnap este ezt megkapván, úgy véltem, hogy leghelyesebb lesz, ha a szövetkezet volt elnökéhez, báró Szterényi József ő excelleneiájához fordulok (Zaj a jobboldalon és a középen. — Kabók Lajos: Jó helyre fordult!) és tőle kérek felvilágosítást ebben a kér-i désben. (Halljuk! Halljuk!) Ö excellenciája erre vonatkozólag igen előzékenyen és igen határozottan (Györki Imre: Nyájas volt! — Derültség.) azt a felvilágosítást adta, hogy tényleg volt egy Kaufmann Sándor-számla, (Ulain Ferenc: Számla, vagy ember? — Derültség. — Jánossy Gábor: Mind a kettő!) Erre is rátérek. Ezen a K aufmann-féle számlán akkor, amikor a szövetkezetté alakulás történt, szerepelt egy 3 milliárd 969 millió koronát kitevő követelés, (Zsindely Ferenc: Csekélység!) amely követelésből az összes kamatok — kosztkamatokról volt szó — (Ulain Ferenc: Dollárnál kosztkamatok!) nem kisebb, mint egymilliárd és 669 millió összegben töröltettek, tehát az elengedtetett és a saldo, vagyis 2 milliárd 300 millió korona, tehát körülbelül 180.000 pengő, kifizettetett abból a 240.000 pengőből, (Zsindely Ferenc: Szóval mégis abból!) amit az állam részjegyzése révén a szövetkezet kapott, megfelelően annak az előterjesztésnek, amelyben ezt a tranzakciót kérték, ahol a szövetség világosan kijelentette, hogy ez a hitelezőknek, és nevezetesen ennek a számlának nem is teljes öszsz,e9U — mert több mint másfélmilliárd korona, tehát körülbelül 160.000 pengő redukció történt — kifizetésére van szánva. (Felkiáltások a baloldalon; Ki az a, Kaufmann?) Mindjárt rátérek. A hatodik kérdés az, hogy módomban van-e, tájékoztatni a Házat ennek a hitelezésnek a keletkezéséről és felduzzadásáról. A hetedik: Hogy ismerem-e Kaufmann Sándor személyi adatait és módomban van-e a Házzal közölni? Ezeket a kérdéseket feltettem Szterényi ő excellenciájának, (Mojzes János: Kellemetlen kérdések!) aki szerint a számla úgy alakult, hogy egy Kaufmann Sándor nevű newyorki hitelezője volt ennek a vállalatnak; (Mojzes János: Amerikai nagybácsi!) ennek a követelését magához váltotta báró Szterényi^ (Derültség és nagy zaj a Ház minden oldalán.) és azután ez a számla Kaufmann Sándor neve alatt szerepelt tovább (Felkiáltások jobbfelől: Egy újabb Aggteleki Pál! — Derültség.) és a számla a szövetkezet megalakulásakor az említett lényeges összegekkel redukáltatván, nyert a fentiek szerint kiegyenlítést. Ki kell emelnem, hogy Szterényi ő excellenciája ia szövetkezetet is t és a szövetséget is igen nehéz időkben a saját anyagi eszközeivel is támogatta, amiért különben a szövetség neki az ittlévő közgyűlési jegyzőkönyvek szerint köszönetet szavazott. (Derültség a Ház minden oldalán.) Nagyon nehéz időkben nagy zavarokon segítette keresztül a szövetkezetet. (Zaj. — Elnök csenget.) Ami Kaufmann Sándor adatait illeti, erre vonatkozólag a felvilágosítást már megadtam. (Ulain Ferenc: Még nem tudjuk!) Amennyiben továbbmenő felvilágosítás volna szükséges, Szterényi ő excellenciája kijelentette, hogy készséggel áll rendelkezésre. (Derültség és taps
