Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

Az országgyűlés képviselőházának 16 feltalálták a Guttmann-féle elszakíthatatlan nadrágot!) Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Az utóbbi időben lábrakapott szokás, hogy hosszú évek előtt történt eseményeket, amelyek más kormányok alatt játszódtak le, (Lázár Miklós: 1932 november 7!) hoznak a Ház elé és ezeket itt szélességükben és hosszúságukban kiteregetik. (Lázár Miklós: Segítünk puecolni!) Ilyen esettel állunk itt is szemben. En azt hiszem, hogy azokkal n történésekkel, amelyek még a háború előtt játszódtak le, amikor tulajdonképpen megalakult a szövetség, továbbá a különböző átalakulásainak részleteivel, a mai kormánynak részletesen foglalkozni nem lehet kötelessége. (Lázár Miklós: Természetesen!) A mai kormánynak kötelessége a működésének ideje alatt történtekre vonatkozó minden közérdekű panaszt kivizsgálni és ha bármiféle hiba vagy visszaélés van, könyörtelenül eljárni. (Általános helyeslés, — Farkasfalvi Farkas Géza: Helyes! Ezt várjuk!) Ennéfogva nekem ott kell kezdenem a felvetett kérdésekre adott válaszomat, hogy milyen szituációt találtunk akkor, amikor kormányra léptünk (Ügy van! Ügy van!) és azóta mit cselekedtünk. Amikor kormányra léptünk, a Háziipari Szövetség szövetkezetét a csendes felszámolás elhatározásának stádiumában láttuk, mert még az előző kormány 1932 tavaszán úgy látta, hogy nincs egyéb kivezető út, mint felszámoltatni a szövetkezetet és a kétségtelenül jelentkező súlyos veszteségeket a lehetőség határai között a minimumra redukálni. Maga a felszámolás azonban még nem volt kimondva. Egyik legelső intézkedésem volt tehát, hogy a felszámolás forma szerint is azonnal mondassék ki. (Helyeslés.) Ez, úgy emlékszem, 1932 november 7-én, (Lázár Miklós: TJgy van!) meg is történt és ekkor intézkedtem aziránt, hogy azok, akik a felszámoló bizottságot alkotják, öt úr, egyetlen fillér díjazás nélkül, de hozzáértéssel, önzetlenül szakértelemmel és gyorsan végezzék a munkát. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) Megnyugtathatom a t. Képviselőházat, hogy amennyire egy valaha nagyobbértékű, de az idők folyamán majdnem értéktelenné vált árutömeget a mai depressziós időkben nagy veszteség nélkül egyáltalában forgalmilag értékesíteni lehet és amennyire egy ilyen felszámolásnál, — amely lényegében a formális csődeljárás mellőzésével történt, de mégis csődszerű likvidáció, — egyáltalában mást, mint veszteségelhárítást szem előtt tartani lehet, ebben az eljárásban mindaz megtörtént, amit egyáltalában várni lehet ilyen processzustól. Azok a szemrehányások vagy vélt aggályok tehát, amelyek esetleg a felszámolással^ szemben felmerülhetnének, bár Lázár Miklós képviselő úr két további idetartozó interpellációjának törlése révén ezeknek ma nem is adott hangot, mégis szükségesnek tartom kijelenteni, hogy alaptalanok. Ez a felszámolás folyik és lényegesen kisebb veszteséget eredményez, mint amilyen veszteség pusztán a jogi helyzet alapján valószínűnek látszik. Nevezetesen az államnak a kötelezettsége az Okh.-n keresztül az üzletjegyzés révén 320.000 pengőt fesz ki. (Zaj balfelöl.) Miután az alapszabályok szerint az üzletrész jegyzője az üzletrész névértékének háromszorosáig felelős, 960.000 pengőt tesz ki az az összeg, mint maximum, amelynek erejéig az Okh. és ezen keresztül az állam felelős. (Ulain Ferenc: 1,200.000 pengő!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. 2. ülése 1933 március 22-én, szerdán. 259 Ezzel szemben az egész felszámolás, amennyire ezt ma áttekinteni lehet, r de inkább szélsőségesen pesszimista becsléssel, a teljes lebonyolításig nem fog többe kerülni, mint 370—380 ezer pengőbe. (Ulain Ferenc: Szóval másfélmillió az egész!) Miután konkrét kérdés intéztetett hozzám arra nézve, hogy mennyi az az összeg, amely különböző^ címeken, szubvenció, segítség, támogatás és ebből az üzletrészjegyzésből származó kötelezettség révén összesen terheli az államkincstárt, erre is megadhatom a választ. Nevezetesen ez az összeg, beleszámítva mindazokat a támogatásokat, amelyeket az állam a háziipar részére e szövetkezet révén juttatott (Ulain Ferenc: Hat év alatt!) hét év alatt, és beleszámítva a még egy félévet, vagy egy évet — remélem, hogy minél rövidebb időt — igénybevevő felszámolást, mondom, ez az összeg kitesz kereken számítva 1,250.000 pengőt, helyesebben 1,249.000 pengőt. (Ulain Ferenc: Ezt senki sem ellenőrizte?) Ezt állandóan ellenőrizték. A múltra nézve ellenőrizte, mint egyik tagszövetkezetét az Okh., (Zaj a szélsőbaloldalon.) ellenőrizte a Pénzintézeti Központ (Ulain Ferenc: Bottlik Józsefet is az Okh. ellenőrizte?) és ellenőrizte a minisztérium is. (Ulain Ferenc: Mi van a Bottlik József 600.000 P-jével?— Mozgás és zaj a jobboldalon.) Hogyan alakult ki ez a dolog? (Halljuk! Halljuk!) A Háziipari Szövetség, amely még a békeidőben alakult, egy bizonyos állami támogatással igen szép működést fejtett ki, amennyiben évi forgalma Nagy-Magyarországon az 500.000 aranykoronát is megközelítette es 40 telepet tartott fenn az országban, amelyeken állandóan mintegy 3200 háziiparost foglalkoztatott. A világháború alatt konjunktúrája támadt ennek az intézménynek, úgyhogy le is mondott az államsegélyről. Igen nagy forgalmat bonyolított le. (Mojzes János: Szterényi ott volt?) Igen, Szterényi ott volt az egész idő alatt. (Zaj. — Jánossy Gábor: Ne zavarják a minisztert! — Elnök csenget.) Amikor azután a gazdasági és politikai összeomlás 'bekövetkezett, akkor is tulajdonképpen konjunkturális idő volt és a szövetség igen kiterjesztette a működését, amenyriyiben exportüzletét fejlesztette és szép eredményeket ért el az Egyesült Államok piacán. (Zaj.) Érdekes, hogy a forgalom 1924ben 960.000 pengőt, 1925-ben 656.000 pengőt, 1926-ban 689.000 pengőt tett ki és amikor 1926ban szövetkezetté alakult át, azóta 1927-ben 865.000, 1928-ban 820.000, 1929-ben 694.000, 1930ban 526.000 és 1931-ben 443.000 pengő forgalmat ért el. Ezt csak annak igazolására hozom fel — most nem tartozik ez a mai kormányra, de legyünk tárgyilagosak, — hogy nem kisjelentőségű intézmény volt ez, amely háziipari, tehát kisméretű és -kiséitékű cikkekkel ilyen rendkívül jelentős forgalmat tudott elérni és hogyha az állam hét év alatt 1,248.000 pengőt fordított háziipari célra, ami átlagban egy évben 180 ezer pengőt jelent, (Ulain Ferenc: Éppen elég!) akkor ez olyan áldozat, amelyet a lehetőség fennforgása esetén az államnak kötelessége a háziipar javára meghozni, {Felkiáltások jobbfelől: Ez iguz!) és különösen kötelessége olyan államnak, (Ulain Ferenc: Tessék tovább csinálni!) amelyben a háziipar olyan jelentős szerepet tölt be, mint nálunk, {Zaj! — Halljuk! Halljuk!) 37