Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

258 Az országgyűlés képviselőházának : Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Elnök csenget.) Mert az, hogy a szövetség miképpen gazdálkodott a maga pénzével, míg az állami szubvenció be nem folyt a pénztárába, valóban nem tartozik mireánk. (Ügy van! Ügy van!) Ez magánügy. Aki megkárosítva érzi magát, menjen a rendőrségre és jelentse fel őket, ez bennünket közérdeliű szempontból nem érdekel. De amikor a részjegyek legnagyobb része a magyar adófizetők pénze, akkor igenis jussunk van utánanézni a dolognak. (Ügy van! Úgy van! bal felől. — Ulain Ferenc: Miért nem ellenőrizték? — Esztergályos János: Kik voltak az igazgatók? — Ulain Ferenc: Ki volt a miniszter? — Keisinger Ferenc: Ki volt az elnök? — Elnök csenget.) Előttem fekszik a likvidálást megállapító utolsó közgyűlési jegyzőkönyv (Jánossy Gábor: Halljuk! Halljuk!) és ebből kiderül az, hogy egy igen derék és tiszteletreméltó magasabb miniszteri hivatalnok, Csák Viktor úr, aki ott felszólalt és a likvidálás kilátásait terjesztette elő, maga megállapítja, hogy a szövetkezet rezsiköltsége távolról sem állt arányban annak jövedelmezőségével. Távol áll tőlem, hogy itt Szterényi József báró valóságos belső titkos tanácsos és felsőházi tag úr személyét nemtelen, vagy gonosz indulatból aposztrofáljam, (Mozgás.) nem tehetek azonban róla, ha bármilyen ügy kapcsán van szerencsém itt a Házban felszólalni, mindig beleütközünk Szterényi Józsefbe, (Ügy van! pgy van! bálfelöl.) mert az utóbbi időben bármilyen panamaízű felszólalás történt itt a Házban, bármilyen ügyet bolygattunk meg, (Keisinger Ferenc: Tej, háziipari!) mindegyikben Szterényi József báró valóságos belső titkos tanácsos és felsőiházi tag úrnak szerepe volt. (Szilágyi Lajos: Az új földesúr! — Zaj. — Elnök csenget — Halljuk! Halljuk!) Én perhorreszkálom elsősorban azt, hogy miért van az, hogy ezt a sokoldalú, óriási motorikus erejű államférfiút látjuk minden közéleti poszton. Egész embert, egész munkaerőt kívánt volna ez a Háziipari Szövetség, amelybe az állam részjegyeket jegyzett. Miért állították az élére Szterényit, aki ugyanakkor már az Ipartanács elnöke volt, (Egy hang jobbfelöl: Most is az!) a racionalizálási bizottság elnöke volt, mint izzó hazafi az Izzó Részvénytársaság igazgatósági tagja volt, (Derültség. — Egy hang jobb felöl: Ne sajnáld!) szerepelt textilben, mint a Goldberger részvénytársaság igazgatósági tagja, ott volt a borközpontnál, ott volt, mint ennek a fatális Imperial részvénytársaságnak elnöke, (Felkiáltások a jobbés a baloldalon: Hát a tej? — Elnök csenget.) a Tejközpont elnöke volt. Az időmből nem futja ki, hogy felsoroljam. Nem beszélek az osztrák-magyar vagyon Ausztriában maradt részéről, nem beszélek a Habsburg-vágyon likvidálásáról, nem beszélek a Lloyd-bankról. A szerteágazó tevékenységű férfiúnak nagyon kis falat lehetett ilyen kis nemes, emberbaráti és nemzetmentő szerény társaság elnöksége. Éppen ezért megmondom egészen nyíltan, amíg meg nem néztem ezeket az aktákat, magam sem mertem volna egy pillanatig sem feltételezni, hogy az Országos Háziipari Szövetségnek ez a minden lében kanál elnöke, aki annyi helyről húz igazgatósági tagságot és tantiémeket, itt is kap fizetést, (Láng Lénárd: Csapják el!) meg voltam róla győződve, hogy önzetlenül vállalta ennek az Országos Háziipari Szövetségnek elnökségét (Jánossy Gábor: Es nem?) és nemcsak hogy innen egy fillért nem "kap, hanem annak ^gy részét, amit a köz más 2. ülése 19É3 március 22-én, szerdán. tevékenységi körében keres, ideadja önzetlenül ennek a kedvenc eszméjének. (Zaj a jobb- és a szélsőbalolaalon.) Itt az adatok alapján megállapítom, hogy Szterényi Józsefnek 2000 pengő fixfizetése volt. (Felkiáltások jobb felöl: Evente?) Havonta! 500 pengő autóhozzájárulása, (Zaj és felkiáltások: Hallatlan!) ez öszszesen 2500 és ami egyenesen megrendítő, vagy megdöbbentő: jutaléka volt a forgalomból. (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Hallatlanl — Zsindely Ferenc: Forgalom meg nem volt, csak jutaléka volt neki! — Mojzes János: Jó lesz azt a fejérmegyei birtokot lefoglalni! Zár alá venni azt a birtokot még idejében! — Zaj. — Elnök csenget.) Amikor tehát ebben az ügyben felszólalok, (Ulain Ferenc: Bethlen István pénzügyi tanácsosa! — Jánossy Gábor: Az már nem! — Ulain Ferenc: Tíz évig!) azt hiszem, az egész Ház velem együtt szívvel és lélekkel magáévá teszi a nemzeti munkaterv 20. pontját. Végre van egy pont, amelyben egyesülhetünk. Nem tudom t. képviselőtársaim, tudják-e a tartalmát, (Szilágyi Lajos: Melyik az a huszadik! — Peyer Károly: Az elsőt sem olvasták el!) a Ház mélyen t. tagjainak okulására felolvasom (olvassa): «A közéleti tisztaság követelményei minden személyi tekintet nélkül érvényesüljenek.» (Reisinger Ferenc közbeszól.) Elnök: Keisinger képviselő urat már kétszer figyelmeztettem. Tessék csendben maradni! (Reisinger Ferenc: Es ha még fel is háborodnám ennyi gazság hallatára?!) A képviselő urat rendreutasítom! (Reisinger Ferenc: A közpénzt mégis csak elherdálták!) Csendet kérek! Lázár Miklós: En a magam részéről etikai szempontból és a közélet tisztasága szempontjából összeférhetlennek tartom báró Szterényi József valóságos helső titkos tanácsos, felsőházi tag úrnak, a 33-as .bizottság tagjának és az összes albizottságok tagjának itt kifejtett elnöki működését. ("Ulain Ferenc: Es Bethlen pénzügyi főtanácsosa! — Jánossy Gábor: Szó sincs róla! Semmi köze sem volt Bethlenhez. En tudom! — Farkas István: Az egységespárt gazdasági tanácsadója! — Jánossy Gábor! Ne tessék emlegetni együtt a két nevet!) Elnök: Tessék már csendben maradni a képviselő uraknak! (Farkas István: Az egységespárt gazdasági szakértője volt!) Elveszik az, interpelláló képviselő úr idejét. (Rakovszky Tibor: Másfél órát tárgyal a miniszter urakkal! — Reisinger Ferenc közbeszól-) Csendet kérek! Nem teszek egyebet, mint az urakat folyton figyelmeztetem. A képviselő urnák ez kevés. A képviselő urnák magának kellene egy elnök, hiszen annyit beszél! (Elénk derültség-) Lázár Miklós: Meggyőződésem az, t. Képviselőház, hogy erre az államférfiúra, akinek alakját nagyon helyesen, de kissé szimbolikusan és rejtelmesen rajzolta meg előttem szólott igen t. h aratom és akinek figurájáról és keresetlen egyszerűséggel, de igen érthetően nyilatkoztam, leginkább illik az a régi igazság, amely évtizedekkel ezelőtt hangzott el ebben a Házban és amely azt a valakit, aki ellen szólt, úgy megsebezte, hogy utána egyszersmindenkorra visszavonult a közéleti szerepléstől. Ez az igazság pedig ez : nem illik államférfiúnak gazdagodni akkor, amikor az ország szegényedik. (Ügy van! Ügy van! — Elénk taps.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr válaszolni kíván. (Mojzes János: Azóta már *