Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-162
Àz országgyűlés képviselőházának 162. ülése 193$ március 22-én, szerdán. 257 urat szíveskedjék megszámlálni a szavazókat. (Zaj.) Dinich Ödön jegyző (megszámlálván a szavasokat): 24! (Zaj.) Elnök: Maradjanak csendben a képviselő urak! Most álljanak fel azok a képviselő urak, -akik a maghosszabbítást nem adják meg. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék megszámlálni a szavazókat. Dinich Ödön jegyző (megszámlálván a szavazókat): 43! Elnök: A többség nem adta meg a meghoszszabbítást, tessék tehát a képviselő úrnak beszédét befejezni. (Zaj.) Zsindely Ferenc: Befejezem beszédemet egy mondattal. (MoJzes János: Kiről volt szó az interpellációban'? — Ulain Ferenc: A többi nem fontos!) Kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) méltóztassék mindezekre megnyugtató választ adni. (Ulain Ferenc: Ki volt akkor a miniszter? - Zaj.) Fabinyi Tikamér kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Kérem a Ház hozzájárulását ahhoz, hogy válaszomat Lázár Miklós képviselő úr interpellációja után adhassam meg, mert az hasonló tárgyra vonatkozik. (Helyeslés.) Elnök: A Ház ehhez hozzájárul. Sorrend szerint következik Lázár Miklós képviselő úr interpellációja. A jegyző úr felolvassa. Dinich Ödön jegyző (olvassa): «Interpelláció & m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a közadókból támogatott Országos Háziipari Szövetség esődbe került? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Szterényi József báró elnöklete alatt álló Országos Háziipari Szövetségnek 1932. december óta folyó felszámolása során, bár eddig csak a magyarországi üzleteit likvidálták és a külföldi üzletek (Bécs, Berlin) revideálásáig még el sem jutottak, 1,300.000 pengőt meghaladó deficitje mutatkozik?» f Elnök: Lázár Miklós képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Lázár Miklós: T. Képviselőház! Két közérdekű szempont vezetett engem, amikor ezt az interpellációt bejegyeztem, amelyről előttem szólott t, képviselőtársam már megemlékezett. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy amióta népképviselő vagyok és itt a Házban közérdekű működést fejtek ki, minden egyes költségvetési beszédemben rámutattam 'a magyar agrárközönségnek arra a legfájdalmasabb sebére, hogy a népesség jelentékeny részének munkaereje meddő és kihasználatlan. Ha 360 millió munkanap van, akkor százmillió kihasználatlanul marad, és éppen annál az agrárkategóriánál, amely a legszegényebb, a legnyomorultabb és a legelhagyatottabb, ('vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: A tőkehiány a forrása.) a törpebirtokosoknál és a nincsteleneknél. Ezért a háziipar problémája egyike legfontosabb inemzeti problémáinknak, (Farkas István: Szélhámosok kezében volt mindig !) amellyel csak önzetlenül, a legnagyobb hűséggel a nép iránt, a legtisztább kézzel és a legteljesebb hozzáértéssel lehet foglalkozni. (Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Előttem van az akció bonctani jegyzőkönyve, amely Országos Háziipari Szövetség név alatt töltötte be körülbelül tíz év óta azt a nagy nemzetmentő hivatást, amelyet az előbb vázolni bátor voltam. Ez a bonctani jegyzőkönyv beszámol a halál okáról, pedig ezt a szövetséget a magyar államkincstár az évek hosszú sora óta százezrekkel támogatta. (Zaj balfelől.) Bocsánatot kérek, semmiképpen sem inkriminálom, hogy az államkincstár a Háziipari Szövetséget, vagy egy olyan akciót, amely ebben az országban a háziipart propagálja, és abból export útján, vagy benn az országban üzletet csinál, pénzzel támogat, mert ez igenis, kötelessége, ezért az ország csak hálás lehet a kereskedelmi miniszternek, ellenben itt nemcsak erről van szó. Az állami támogatást igen nehéz kihámozni a költségvetés adatai közül, mert az mindig az iparfejlesztés számlájára, egy öszszegben ment. Meg tudom állapítani azt, ami a legutóbbi években történt, amióta a báró Szterényi József elnöklete alatt álló Háziipari Szövetség, az Országos Háziipari Szövetkezet címén van elkönyvelve. (Dinnyés Lajos: Altruista intézmény!) Ez az, amit én meg* tudok állapítani. A most 1932 november 7-ikén kimondott felszámolás óta a felszámoló bízottság kereken 1,300.000 pengő veszteséget állapított meg. (Dinnyés Lajos: Hol volt az ügyészség?) Ök maguk kijelentik, hogy az adósok számláján szerepel a kereskedelemügyi minisztérium 150.000 pengős kölcsöne. Ez tehát más, mint az, amit már az elkracholt Szterényi-féle vállalatnak szövetkezetté történt átformálása idején az állam mint részjegyet jegyzett. Az a részvényjegyzés, amelyről előttem szólott t. barátom megemlékezett, 240 ezer pengő volt. (Ulain Ferenc: Amit Kaufmannnak adtak! — Felkiáltások balfelől; Ki az a Kaufmann 1 ?) Ennyiért vett az állam részjegyet és ebből a 240 ezer pengőből.. . {Zaj a baloldalon. — Jánossy Gábor: Halljuk a bonctant!) Elnök: A képviselő urak ne zavarják a szónokot. Lázár Miklós: ... amint az állam befizette ehhez a szövetkezethez, 180 ezer pengő átadatott ennek a rejtelmes Kaufmann nevű (Farkasfalvi Farkas Géza: Ki az?) amerikai üzletbarátnak, akinek a kilétét máig sem lehetett semmiféle sajtóperen keresztül sem megállapítani. (Ulain Ferenc: Pedig a bíróság utasítást adott reá! — Esztergályos János: Jó volna, ha ezt hallanák a hadirokkantak és hadiözvegyek! — Zaj. — Elnök csenget. — Jánossy Gábor: Halljuk! Halljuk!) Elnök: A képviselő urakat kénytelen leszek névszer int figyelmeztetni. (Mojzes János közbeszól.) Kérem Mojzes képviselő urat, maradjon csendben. A képviselő úrnak kevés ideje van, engedjék beszélni. (Jánossy Gábor: Úgy van, már csütörtök lesz!) Csendet kérek a jobboldalon. Lázár Miklós: A kereskedelemügyi miniszter úr mindkettőnk interpellációjára való válaszát joggal azzal vezethetné be, hogy világválságban élünk, amikor is a világválság hullámai elsöpörtek nagy, óriási intézeteket, bankokat, iparvállalatokat, Stinnest, Eothschüdot, (Mojzes János: Szterényit! — Derültség.) tehát nincs csodálkoznivaló azon, ha ezt az Országos Háziipari Szövetséget is elsöpörték. (Zaj a, baloldalon.) Ellenben itt állami pénzt fektettek be részjegyek, kölcsönök és segélyek alakjában. Itt egy nemes és nemzetmentő cél érdekeben adatott az állami pénz, tehát jussunk van arra, hogy az ország nyilvánossága előtt megkeressük azt, miképpen gazdálkodtak itt az állam pénzével. (Zsindely Ferenc: Ügy van! —
