Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

256 Az országgyűlés képviselőházának 1 zete. Maradjunk azonban csak a nyoilcfilléres óradíjaknál. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: hz az! Ez a legnagyobb disznóság!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Zsindely Ferenc: Mondhatná valaki, hogy rosszul ment az üzlet, a szövetkezet tehát kénytelen volt ilyen alacsony órabérekkel dolgoztatni. Igen ám, de ugyanakkor, amikor a vezetőség . . . {Zaj!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Zsindely Ferenc: . . . ezeket a nyolcfilléres órabéreket fizette a munkásoknak, saját munkáját meg olyan magasan díjazta , . . (Reisinger Ferenc közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, engedjék szóhoz jutni a szónokot! Zsindely Ferenc: ... amely díjazás sem munkájával, sem szakértelmével, sem az üzlet forgalmával nem állott arányban, de még kevés bbé illett ahhoz az altruisztikus célhoz, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) amelynek címén az államkincstár a kisembereknek munkaalkalmat biztosító szövetkezetet anyagilag támogatta (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) és talán a legkevésbbé illett az elnök úr közéleti szerepéhez. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) .A szövetkezet természetesen rosszul ment és az államkincstár újra és újra kénytelen volt anyagilag a hóna alá nyúlni. (Gáspárdy Elemér: Ez a baj!) Végre nagyon helyesen megunta ezt az örökös szivattyúzást és annak a jelentős^ anyagi áldozatnak ellenére is, amelyet az előbb említett háromszoros összegű garancia, jelentett, és amely az újabb részjegyzés folytán is emelkedett, a kereskedelemügyi miniszter úr dicséretes eréllyel elrendelte a szövetkezet felszámolását. (Ulain Ferenc: Mikori) Annál a bizalomnál fogva, amellyel az ő személye iránt viseltetem, meg vagyok győződve arról, hogy az elszámolást sürgősen be is fogja fejezni. Ha csak eddig volna a dolog, interpellációmmal nem is foglalkoztatnám a t. Képviselőházat. (Mojzes János: Mikor jön elő a hős a kulisszák mögül?) Kötelességemnek tartom azonban, hogy a magam részéről is hozzájáruljak azoknak a híreszteléseknek tisztázásához, amelyek a szövetkezet működésével kapcsolatban a közéletet nyugtalanítják. En nem tudom, történtek-e a szövetezet üzletvitelével kapcsolatban az általam mondottaknál illetlenebb dolgok is. (Derültség. — Mojzes János: Kevésbbé szűziesek! — Dinnyés Lajos: De finom képviselő úr!) Olyanok, amelyek közvetve az államkincstár megkárosítására, közvetlenül pedig egyes rejtélyes személyek anyagi gyarapodására vezettek, (Felkiáltások balfelöl: Kik azok?) természetesen a közvélemény sem tudhatja, hogy történtek-e vagy sem, de a f fáma suttogja. Véleményem szerint a közvéleménynek határozott választ kell kapnia arra vonatkozólag, alaposak-e ezek a híresztelések vagy alaptalanok. Elsősorban meg kell tudni, igaz-e az, hogy az Országos Háziipari Szövetség még a szövetkezet megalakulásának időpontja előtt... (Ulain Ferenc: Mikor volt az?) Az mindegy, 1926-ban alakult meg a szövetkezet. Az ezt megelőző időkből a szövetség egy Kaufmann Sándor nevű úr javára hárommilliárd papírkoronát, {Peyer Károly: Hol Kaufmann, hol Laskay!) tehát 240.000 pengőt meghaladó, követelést tartott nyilván, amely számla az aktíváknak és passzíváknak a szövetkezetre való átruházásakor a szövetkezetre hárult át. Ez a követelés állítólag az állami >2. ülése 1933 március 22-én, szerdán. rész jegyzés megtörténte és az ezen a címen a szövetkezet részére járó 240.000 pengő állami pénz tényleges befizetése után jóváhagyás út ján kielégítést nyert. Ha ez igaz, akkor nem mondható indokolatlannak az a gyanú, amely szerint az állam áltai a háziipart űző tömegek munkaalkalmának biztosítására adott összeg Kaufmann Sándor úr követelésének kiegyenlítésére szolgált. (Lázár Miklós: így is van!) Ez a Kaufmann Sándor úr, a szállongó hírek szerint, neun létező személy, akinek álarca mögött valaki bujkál. (Dinnyés Lajos: Kicsocia? — Gr. Sonissich Antal: Ki kell ugratni!) Miért bujkál, ha igazában van? Nem leüet nehéz dolog kinyomózai személyi adatait annak, (Zaj. — tíalljuk! Halljuk!) aki ilyen magas ösz

: szegeket hitelezni képes. (Ulain Ferenc: Es ki ellenőrizte vagy ki nem ellenőrizte ezt.) Erre is rá fogok térni! De maga a szövetkezeti elnök is, értesülésem szerint, közelebbi adatokkal szolgáihat erre a Kaufmann Sándor úrra vonatkozólag, mert állítólag a Zsilinszky képviselőtársunk ellen annakidején folyamatba tett perben úgy nyilatkozott, hogy ez a Kaufmann Sándor neki üzleti barátja volt (Zaj.) és vállalkozott arra, hogy a bíróság elé fogja állítani. (Esztergályos János: A sztratoszférában!) Ha azonban ez az értesülésem a valóságnak nem is felelne meg, a rendőrség mindenesetre egész könnyen kinyomozhatja ennek az úrnak személyi adatait. Egyébként mindenfelé azt suttogják, hogy Kaufmann Sándor hárommilliárdos követelésének jogcíméhez és összegszerűségéhez is szó férhet. Nevet is emlegetnek, a gyanúsítás eleven testet öltött. Én a nevet nem mondom meg, nem akarok senkit meggyanúsítani, (Zaj.) de mindezt nem hallgathattam el. A közvélemény beteg, nagyon bizalmatlan és alaptalan gyanúsításokra hajlandó, azonban hallgatással ezt a betegséget meggyógyítani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Far kasfalvi Farkas Géza: Mindenre világosságot!) A csúnya híresztelések terjednek, ^dagad a gennyes kelés, itt erélyes operáló kézre és késre van szükség^ Meg kell alapítani, igazak-e ezek a gyanúsítások vagy nem igazak. (Ügy van! Ügy van!) Ezekre a kérdésekre a közvéleménynek határozott választ kell kapnia. Történhetnek minden államban visszaélések, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) mint ahogy történnek is. Csak az állíthatja, hogy nálunk nagyobb számmal fordulnak elő ezek a sajnálatos visszaélések, mint a tőlünk akár keletre, akár nyugatra fekvő államokban, (Mojzes Jáno>; Akár délre!) aki nem kíséri figyeiemmel a külföldi ' közéletet (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez nem mentség. — Zaj) Az emberek gyarlók és mindenütt akad közöttük olyan, aki megtántorodik, nálunk is vannak ilyenek, hála Istennek, aránylag kevesebben, mint másutt. r (Gr. Sonissich Antal: Mindennap egy!) Méltóztassanak figyelemmel kisérni, hogy mennyi ilyen eset akad Franciaországban, de ott sokkal kevesebb komédiát csinálnak belőlük, mint nálunk. (Ulain Ferenc: Az az ő dolguk! — Szilágyi Lajos: Hát még Romániában!) Én is azt szeretném, hogy bár ne volna egy visszaélés sem, azonan itt nem óhajtok fejtegetésé vei foglalkozni, hanem a tényállás fixirozásávai. Tisztelettel kérem beszédidőm meghosszabbítását. (Felkiáltások a baloldalon: Meghoszszabbitjuk! — Zaj.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a meghosszabbítást megadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kérem a jegyző