Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

Az országgyűlés képviselőházának 16 tóztatnak a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Megállapítom a többséget. A Ház a választ tudomásul vette. (Zaj a baloldalon.) Sorrend szerint következik Zsindely Ferenc képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. A jegyző úr lesz szíves felolvasni. Dinich Ödön jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz az Országos Háziipari Szövetség Szövetkezetének felszámolása tárgyában. 1. Milyen ok tette szükségessé, hogy az Országos Háziipari Szövetség által az 1926. év folyamán létesített szövetkezetben az államkincstár részjegyzés útján anyagi érdekeltséget vállaljon? 2. Ennek az anyagi érdekeltségnek a révén az államkincstár mindezideig milyen összegeket fizetett ki s kell-e a jövőben még további kötelezettséget is vállalnia, — ha igen, milyen jogcímen é$ milyen^ összeg erejéig? 3. Történt-e intézkedés a nagy üzleti veszteséggel dolgozó szövetkezet felszámolásának sürgős befejezésére? 4. A felszámolás során alapos vizsgálat alá került-e az a körülmény^ is, hogy az államkincstár által részjegyzés címén a szövetkezet részére az 1926. évben tényleg befizetett 240.000 pengő valóban arra a célra fordíttatott-e, amelyre egyedül szánva lehetett: a háziipari termelés elősegítésére? 5. Van-e tudomása a t. miniszter úrnak arról, hogy Kauffmann Sándor a szövetkezet megalakulása előtt az Országos Háziipari Szövetségnek 3 milliárd koronánál nagyobb összeget hitelezett, vagyis körülbelül akkora összeget, amekkorával az államkincstár a szövetkezet alapításához tényleg hozzájárult, — s hogy ez a Kauffmann Sándor-féle követelés röviddel a részjegyzés megtörténte után jóváírás által kiegyenlítést nyert? 6. Módjában van-e a t. miniszter árnak, hogy ennek a 3 milliárd koronát meghaladó hitelezésnek keletkezéséről és felduzzadásáról a Házat részletesen tájékoztassa? 7. Ismeri-e a t. miniszter úr ennek a Kauffmann Sándornak személyi adatait s azokat módjában van-e a Házzal közölni? 8. Ha pedig a t. miniszter úr ezeket a személyi adatokat a szövetkezet felszámolásának során megállapítani nem tudta volna, szükségesnek tartja-e azokat a rendőrség segítségével nyomoztatni ki? Budapest, 1933 március 17. Zsindely Ferenc s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Zsindely Ferenc: T. Ház! Az Országos Háziipari Szövetség, amely magántőkével ala^ kult üzleti vállalkozás volt, az 1926. évben anyagi zavarokba jutott. Ezek az anyagi zavarok egészen természetes következményei voltak azoknak a fogalmi zavaroknak, amelyek már a vállalkozás célkitűzésében két olyan heterogén elemnek összekeveréséből állottak elő, mint amilyenek a népművészet és a háziipar. Ennek az igazi szakképzettség és hozzáértés nélkül vezetett vállalkozásnak, amely közérdekű célokat szívesen hangoztatott ugyan, de kizárólag magánjellegű üzleti haszonra törekedett, okvetlenül tönkre kellett mennie. (Dinnyés Lajos; Ki keresett ezen? — Egy hang a szélsőbaloldalon: Talán bizony Szterényif) !. ülése 1933 március 22-én, szerdán. 255 Nem térhetek most ki részletesen azokra az okokra, amelyeknek szükségszerűen kellett a vállalkozás bukására vezetniök. Ha Isten akarja és addig élünk, a költségvetés tárgyalása folyamán talán részletesebben lesz módomban kifejteni azt a széles perspektívát, amely a népművészet helyes felkarolásában. jelentkezik, hangsúlyozom, hogy a népi művészetnek és nem a 'háziiparnak. A népművészet ugyanis olyan műtárgyait alkotja meg a, primitív magyar népies művészetnek, amelyek joggal számíthatnak a külföldi piacok érdeklődésére is. A háziipar azonban szürke, mechanikus módon előállított valami, amelynek primitívsége csak a gyártás tökéletlenségében áll. Egészen természetes tehát, hogy az Országos Háziipari Szövetségnek tönkre kellett mennie. Tönkre kellett volna mennie akkor is, ha vezetősége mértéket tudott volna tartani saját tevékenységének anyagi értékelésében. (Derültség. — Felkiáltások: Nagyon finom!) A súlyos anyagi válság megoldására a szövetség azt a módot választotta, hogy szövetkezetet alakított. A szövetkezet átvette a szövetség aktíváit és passzíváit, de talán legsúlyosabb tehertételként átvette a régi üzleti szellemet és a népi művészetről sejtelemmel sem bíró vezetést, ami megint egészen természetes, hiszen a szövetkezet megtartotta a szövetség levitézlett vezetőségét. így alakult meg 1926-ban az Országos Háziipari Szövetség Szövetkezet. Maga a szövetség azonban nem szűnt meg. Érdemi működést ugyan a szövetség azóta nem fejtett ki, de különböző jogok fenntartásával meglapulva várta, hogy ugyan mire jut a szövetkezet. így lapul a mai napig. A szövetkezet megalakulásában viszont a jóhiszemű államkincstár részjegyzése útján érdekeltséget vállalt. A vezetőség f. i. elhitette vele, hogy a háziiparral foglalkozó szegény magyar nép 'érdekében erre szükség van, az államkincstár tehát 240.000 pengő áru részjegyet jegyzett (Ulain Ferenc: Ki volt a miniszter?) azonkívül ennek az összegnek háromszorosáig a szövetkezetért felelősséget vállalt, így kezdte meg a szövetkezet működését ugyanannak a vezetőségnek az elnöklete alatt, amely a szövetséget már zátonyra vitte. T. Ház! Meg kell állapítanom, amint minden tárgyilagos bírálónak meg kell állapítania, hogy a szövetkezet működése épolyan kevéssé szolgálta a közérdeket, mint a szövetségé, egyrészt,, mert — erős kifejezést használok —^jkiuasorázta a népet, amelyet nyolc filléres órabérért is dolgoztatott {Felkiáltások a baloldalon: Ki volt az igazgatóval — Derültség.) — ez most nean? tartozik ide t. képviselőtársam, — másrészt, mert szakszerűtlen irányításával tönkretette az eredeti népi művészet szépségeit, mert ahhoz a szűzi frisseségű szépséghez, ahhoz a felbecsülhetetlen nemzeti kincshez, amelyet a magyar népi művészet jelent, avatatlan kézzel hozzányúlni a legnagyobb bűn. Ehhez csak olyan áhítattal, szinte prófétai hi'vatottsággal és prófétai önzetlenséggel szabad közeledni (Egy hang a baloldalon: Amely Szterényi Józsefet jellemzi — Derültség.), amely Bartókot Kodályt és Paulini Bélát is «Gyöngyösbokréta» életrehívóját jellemzi. Az ő kezük nyomán csodálatos bőséggel virágzik ki a népi művészet fája és majdan gyümölcsöt is fog érlelni a nép számára, mégpedig olyan gyümölcsöt, amely után a külföldi piac is kapkod. Ezt a felbecsülhetetlen kincseket termelő csodakertet pusztította el teljes értetlenséggel, önös üzleti érdekből az Országos gáziipari Szövetség Szövetke-