Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

Az országgyűlés képviselőházának 16 vardíjak miatt sem versenyezhetnek ezen a piacon. Felismerték ebben a helyzetben azt, hogy itt másképpen nem tudnak segíteni, mint ha új piacot létesítenek, amire adva volt a Duna, ahol a legolcsóbb szállítási eszköz által tudják magukat összekötni az új piaccal. Az új osztrák szerződés különösen lehetővé tette ennek a vidéknek, hogy úgy, amint békében, ismét : Bécs piacába kapcsolódjék bele. Néhány hónap alatt tíz fillérenként gyűjtötték össze a pénzt és hajóállomást létesítettek, amelyet május elsején át is fognak adni a forgalomnak. Van azonban egy nagy hiba, amennyiben ez a hatalmas erőfeszítés szerény véleményem szerint teljesen hiábavalónak fog bizonyulni, mivel a hajóállomáshoz vezető utak nincsenek olyan karban, hogy elbírnák azt a teherforgalmat. A hajóállomás megépítésénél úgy az állam, mint a vármegye is, amennyire tőle telt, segítségére volt ezeknek az embereknek. {Helyeslés balfelöl.) Az utak javításánál mindent elkövetett a vármegye vezetősége eddig is, hogy segítségükre^ legyen. Azonban természetesen, ismerve a vármegyék mai pénzügyi helyzetét, tudjuk, hogy soronkívüli munkákat nem vezethetnek be a hajóállomás kedvéért, mert erre nincs fedezet. Nagyon kérem az igen t. kormányzatot, hogy annál a törvényjavaslatnál, amelynek tárgyalását tegnap fejeztük be, a kölcsöntörvényjavaslatnál, amely éppen a munkanélküliség enyhítését célozza, legyen tekintettel ennek a vidéknek súlyos helyzetére és honorálja azt az igyekezetet, hogy ezek az emberek önerejükből akarják gazdasági helyzetüket megjavítani. (Helyeslés a baloldalon és a balközépen.) Elnök: Az. interpelláció kiadatik a magyar királyi kormánynak. Sorrend szerint következik Farkas István képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az intepelláció szövegét felolvasni. Takách Géza jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a gyülekezéseket betiltó rendelkezések folytán az országgyűlési képviselők nem érintkezhetnek választóikkal és ennek következtében az a szükséges érintkezés, amely a képviselő és a választók között feltétlenül megkívántatik, nincsen meg. Hajlandó-e a miniszter úr, minthogy erre egyébként sincsen már szükség, a betiltó rendelkezést visszavonni és szabaddá tenni mindenféle értekezlet vagy gyűlés megtartását?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkas István: T. Képviselőház! A kor

: mány annakidején az egyesülési és gyülekezési jogra vonatkozólag olyan tilalmat adott r ki, hogy mindennemű politikai gyűlés megtartását megakadályozta. Megakadályozta azt is, hogy a képviselők kerületeikben vagy bárhol az országban a maguk tömegeivel, pártembereikkel, vezetőikkel érintkezhessenek. A kormány már megígérte azt, hogy ezt a rendeletet ' visszavonja, de a rendelet fennáll és ma már nemcsak a politikai gyűléseket nem engedélyezik a különböző hatóságok, hanem tudományos felolvasásokat sem engedélyeznek, még olyan kérdésekről sem, amelyek önmaguktól értetődnek. Beleavatkoznak azoknak a szervezeteknek, legális alapszabályokkal bíró egyesületeknek a jogkörébe, amelyek, éppen kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályaik szerint, kötelezve vannak arra, hogy tagjaikkal érintkezzenek közgyűléseket, taggyűléseket r tartsanak. Nagy zavar áll fenn ebben a kérdésben. Előt. ülése 1933 március 22-én, szerdán. 239 tem vannak a betiltó végzések tömegei, amelyekből egynéhányat be fogok mutatni. Hogy mi történt és mi történik ezen a területen, arra vonatkozólag csak utalok a következőkre: A szociáldemokratapárt márciusi ünnepélyeit Budapesten is betiltották. Alig volt egypár vidéki város, ahol ezeket az ünnepélyeket engedélyezték. Érdekes dolog, hogy volt egy általános tilalom a tömegjelvonulásokra. Igaz, hogy tömegfelvonulásokat egyetlen egy pártnak sem engedélyeztek, de engedélyeztek márciusi ünnepélyeket, ellenben a szociáldemokratapártnak nem engedték meg, hogy megtartsa márciusi ünnepélyeit. Ügylátszik, a kormánynak már az is fáj és a kormányzati irányzatot már az is sérti, ha az 1848-as márciusi forradalmi eseményekről őszintén, nyíltan és világosan beszélnek, és ha éppen az a réteg akar erről beszélni, amely hordozója és letéteményese a márciusi forradalmi hagyományoknak. Ügylátszik, ez fáj a kormánynak és ezért akadályozta meg azt, hogy a munkásság foglalkozhassak a márciusi forradalmi eseményekkel. De másféle gyűléseket sem engedélyeztek. Mint méltóztatnak emlékezni, Somogyi Bélát és Bacsó Bélát annak idején az ellenforradalom meggyilkolta. Minden esztendőben meg szoktunk emlékezni róluk és eddig meg is emlékezhettünk róluk gyászünnepélyek keretében, szűkebb körben, szervezetekben, egyesületi helyiségekben, ahol gyászünnepélyeket tartottunk. Ebben az esztendőben ezeket a gyászünnepélyeket is betiltották. Betiltották a Munkás Testedző Egyesület sportünnepélyét, ahol be akarták mutatni a tömegsportot. Mindezeket betiltották azzal az indokolással, hogy politikai természetű, politikai jellegű események. A szakszervezeteket, amelyek kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályokkal bírnak, alapszabályaik kötelezik arra, hogy közgyűléseket tartsanak, bizonyos időközökben taggyűléseket tartsanak. Ezeknek a szövetségeknek az országos központját az alapszabályok kötelezik arra, hogy helyi, vidéki csoportjait ellenőrizze. Most mi történik e körül*? Nem engedélyezik a közgyűléseket, a taggyűléseket, beleszólnak ezeknek a taggyűléseknek napirendjébe és ha a napirenden például az van, hogy »a vas- és fémmunkások általános helyzete», ezt a napirendi pontot törlik, mert azt mondják, hogy ez politikai jellegű, mindez a politikai gyűlés fogalma alá esik és így azt nem lehet tárgyalni. Beleavatkoznak abba, hogy mikor, mely időben tartsák még adminisztratív dolgokban is a gyűléseket, beleavatkoznak ennek a gyűléstilalomnak jogán és ezt kihasználják arra, hogy ezeket a munkásszervezeteket üldözzék. De még tudományos előadásokat is betiltanak lehetetlen és képtelen ünügyékkel. TTgylátszik, nagyon fáj a haladás ennek a kormányzati irányzatnak. Egyáltalában az, hogy fennáll ilyen gyűléstilalom, alkalmat és lehetőséget ad a vidéki szolgabíráknak, a vidéki hatóságoknak, hogy mindenféle^ összejövetelre — akármilyen ártatlan, akár természettudományi, akár közgazdasági, akár egyszerű történelmi, vagy bármilyen előadás címet jelentenek be — ráfogják, hogy az politikai jellegű. Majd mutatok itt be néhány végzést. Azt mondja például az egyik. «A vas- és fémmunkások gazdasági helyzete és a munkanélküliség». Azt mondja erre a betiltasi végzés