Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-162
236 Az országgyűlés képviselőházának 162. ütése, 1933 március 22-én, szerdán. léptet életbe, amelyekkel ezeknek a közmunkáknak elvégzését olcsóbbá teszi, de hogy a kormány és a minisztériumok kifejezetten arra az, álláspontra helyezkedjenek, hogy a vállalkozók redukálják a munkabéreket, hogy ne vállalhassanak ilyen áron munkát és a vállalkozók erre hajlandók: ez olyan antiszociális felfogás, amely ellen a leghatározottabban tiltakozni kell. Ez az egyik dolog. A minisztérium ne éljen vissza a helyzettel és a minisztérium ne álljon be bérleszorítónak. Ennek az országútnak megépítése túlnyomórészt vidéki szegényembernek adna munkaalkalmat. Szükség is van erre az útra. amely bekapesofódiik abba a nagy nemzetközi útba, amelyet Londontól úgy tudom, Konstantinápolyig terveznek. Ha a kormány ezt az összeget a költségvetésbe már beállította, ha a szerződéseket megkötötte, ha a váltakozókat útszakaszonként megbízta ennek a munkának elvégzésével, miért nem kezdi el ezt a munkát? Mi akadálya van ennek? Csak azért nem kezdi meg, mert a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy olcsóbban csinálja meg. Ha a vállalkozó a saját hasznából ad le a vállamit, semmi köze hozzá, ezt intézze el a vállalkozó a kormánnyal; de az ellen a leghatározottabban tiltakoznom kell, ha kifejezetten olyan címen kérnek engedélyt, hogy a munkabéreket szorítsák le. (Farkas István: Teljesen abszurdum!) Hogy ennek milyen kinövései vannak, jellemző erre az is, hogy amikor legutóbb a szénbányáknak tárgyalása volt a mezőgazdasági érdekképviseletekkel és ezen a tárgyaláson a mezőgazdasági érdekképviseletek követelték a szénárak leszállítását, amikor az egyik bányaigazgató a munkabérekre hivatkozott, akkor felugráltak az igen t. agrárius urak, akik közül az egyik leghangosabb az volt, aki az Unió Klubban ezreket kártyázott el. (Szilágyi Lajos: Ki az 1 ? — Esztergályos János: Majd jelentkezik!) Majd jelentkezik, különben Nógrádból való. (Jánossy Gábor: Ez az ő magánügye! — Kabók Lajos: Amit mondott, az nem magánügy!) Ez az úr ezreket kártyázott el és ő követelte, hogy a bányák szállítsák le a munkabéreket, azokat a munkabéreket, amelyeket a munkás csak heti három napon át kap, mert csak három napon át foglalkoztatják. Kifogásolták azt, hogy a bányásznak fürdője van, kifogásolták a lakásokat és kifogásolták az egyéb szociális berendezkedéseiket. Azoknál a munkásoknál kifogásolták, akik életük veszélyeztetésével végzik el munkájukat, azoktól irigyelték, hogy reumás tagjaikat szabadnapjukon azokban a fürdőkben gyógykezeltetik, amelyeket építtettek. En még nagyon kevés olyan nagyagráriust láttam, aki a maga üzemében, a maga birtokán a cselédségnek, a szeszgyáraiban vagy malmaiban alkalmazott munkásoknak megközelítően olyan szociális berendezéseket létesített volna, mint amilyent egyik-másik ipari vállalat létesített, nem mindig a maga jószántából, hanem azért, mert munkásaik szervezettségük révén ezt a maguk részére kivívták. Ezeket a vívmányokat azonban nem lehet kifogásolni és nem lehet azt mondani rájuk, hogy ezeket meg kell szüntetni, hogy a földbirtokosok olcsóbban kapják a szenet, azok a földbirtokosok, akiknek az egész városi és ipari lakosság adófizetője a boletta révén, akik olyan nemzeti ajándékot kapnak, amire alig van példa más országokban. Ezektől teljesen indokolatlan, hogy ilyen hangot ütnek meg azokkal a munkásokkal szemben, akiknek a havi keresetük alig éri el a 60 pengőt. Ezeknek a bérét redukálni azért, hogy a szén árát olcsóbbá lehessen tenni, nem lehet. Ezek csak kinövések, amelyek nagyon szomorúan találkoznak a minisztérium felfogásával, amely az útépítésnél alkalmazott munkások munkabérét le akarja szorítani sat. nagyagráriusok felfogásával, akik irigylik attól a bányamunkástól azt a pár pengőt, amit havonta megkeres. (Gr. Somssich Antal: Ki irigyli?) Azok az urak, akik ezen az ankéton ilyen felfogást képviseltek. (Gr. Somssich Antal: Nevezze meg őket! — Ügy van! Ügy van! — Jánossy Gábor: Úgy van! Ne általánosítson!) Remélem, hogy a miniszter úr ezekben a konkrét esetekben is intézkedni fog. (Gr. Somssich Antal: Nevezze meg!) Nagyon szívesen meg is nevezem őket; azokról van szó, akik az Omge. tanácskozásain résztvettek, és a bányamunkások munkabéréről tárgyaltak. Nem titok, hogy ki volt az ankéton. Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Igen tisztelt Képviselőház! A t. képviselőtársaim — interpellációján jóval túlmenően — olyan kérdéseket is pendített meg, amelyeket a magam részéről nem hagyhatok szó nélkül. (Helyeslés a jobboldalon.) A magyar agrártársadalmat és a magyar földbirtokososztályt kapcsolatba hozni ezzel az üggyel nem lehet. (Jánossy Gábor: Általánosított. — Kabók Lajos: Annak egyik tagjáról volt szó.) A beállítás azonban általánosító volt, a képviselő úr általánosított s erről a helyről ezt visszautasítani kívánom. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezer év óta a magyar birtokosok patriarkális viszonyban élték a maguk munkásaival, (Ügy van! a jobboldalon.) s ebben a tekintetben nem volt semtmi kifogás. (Peyer Károly: Egy szobában négy család lakott!) Ha a képviselőtársam itt konkrét esetet említ, méltóztassék az illetőt megnevezni, (Ügy van a jobb- és baloldalon.) s azután megvan a mód arra, hogy az illetőt figyelmeztessék, vagy más alkalomkor ne hívják meg olyan ankétre, ahol szociális kérdésekről van szó. (János Gábor: TTgy van, ez a módja!) Igen tisztelt képviselőtársam kifogásolta azt, hogy a budapest-szegedi műutat még nem építették meg» kifogásolta azt, hogy túlsókat tárgyaltunk. Megmondom az okot: azért tárgyaltunk, mert a változott gazdasági viszonyok következtében a kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy a három évvel ezelőtt megkötött szerződést ilyen formában, ilyen anyagi kihatásokkal nem lehet fenntartani. Tettük ezt éppen az ellenzék által nagyon sokszor kifogásolt okokból. Képviselőtársam felfogásának teljesen megfelelően, igenis, rigorozitással járunk el, amikor az állam pénzéről van szó. A kereskedelemügyi miniszter úr hatszázalékos árengedményt ért el és hamis az a beállítás, hogy azon a címen érte el, hogy ez a munkások napibéréből fog levonatni. (Peyer Károly: Ezen a címen kérte.) Tévedés, a kormány éppen az ellenkező álláspontot képviselte és fog tudni gondoskodni arról, hogy a munkabérekből ezen a címen ne vonjanak le semmit. (Elénk helyeslés.) Képviselőtársam ismételten a bürokráciára tért vissza. A kormány programmjában, illetőleg a nemzeti munkatervben benne van a racionalizálás kérdése is. Ismétlem, annak elle-
