Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

Az országgyűlés képviselőházának 16 nak. A rokkantkérdést nem lehet a szegényügyi ellátás körébe vonni. Ea nem szegényügy, hanem mint mondottam, szociálpolitikai követelmény és ha ilyen módon alkotta volna a miniszterelnök úr a törvényt, nem kerettörvény lenne, nem Ígéret lenne a rokkantakkal szemben, Hanem megnyugtató gesztus, amellyel ezt a kérdést a rokkantakra nézve hosszú időre megnyugtatólag el lehetett volna intézni, így azonban, ahogyan a t. miniszter elnök tír ezt a törvényjavaslatot megalkotta és előterjesztette, ahogyan ez a törvényjavaslat a bizottsági letárgyalás után idekerült a Házi elé, nem mutat mást, minthogy eszembe juttatja azt a néhány külföldi élclapban a háború alatt és a 'háború után megjelent rokkant katonát, akinek melle tele volt különféle vitézségi érmekkel, nyakába azonban verkli volt akasztva, a kintornára, a verklire pedig rá volt írva a szellemes felirat: '«Was ich bin, und was ich habe, dank ich dir, mein Vaterland.» Ennek mását megtaláltam egy magyar élclapban is, ahol szintén kintornás rokkant katonát találtam, a nyakába akasztott kintornára rá volt írva: Ez a hálás hazának az adománya. Nem ilyen törvényjavaslatot vártak a rokkantak ettől a törvényhozástól, nem ilyen rokkantjavaslatot vártunk mi sem, és minthogy ez a törvényjavaslat csak törvényesíteni kívánja azt a jogfosztást, nincsteilenséget és nyomorúságot (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amiben a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák voltak, ezt a törvényjavaslatot még a tárgyalás alapjául sem todoni elfogadni és kérem a t. Házat, méltóztassék az általunk előterjesztett kisebbségi véleményt elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő urat, mint a második számú kisebbségi vélemény előadóját illeti a szó. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Képviselőház! Tisztelettel kérem beszédemnek holnapra való halasztását. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a hozzájárulást megadta. Minthogy hét órakor az interpellációkra kell áttérnünk, a vitát megszakítóin és előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését f. hó 23-án, holnap délután öt órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki a hadirokkantak és más hadigondozottak ellátásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Van-e valaki feliratkozva? Patacsi Dénes jegyző: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre! vitéz Bacsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Kevés emberi tulajdonságot tudok annyira ellenszenvesnek minősíteni, mint a túlbuzgóságot és a túlbuzgóság szerintem nemcsak egyikmásik kisebb-nagyobb tisztviselőnél hiba, hanem igen nagy hiba a Képviselőház elnöki székében is. En a házszabályok 191. §-a alapján tiltakozom az ellen az elnöklési mód ellen, amelyben bennünket, ellenzéki képviselőketBessenyey Zénó alelnök úr részesíteni szokott. A házszabály nem arravaló, hogy guillotineként alkalmazzák. Nem egyszer és nem kétszer fordult elő, hogy Bessenyey alelnök úr előszeretettel, valósággal a képviselők mondatát szakítja félbe és pedig előszeretettel ellenzéki képviselőkét. {Felkiáltások a jobboldalon: Nincs igaza! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De igaza van! — Zaj. — Elnök csenget. — Farkas '. ülése 193S március 22-én, szerdán. 225 István: Nyugodt ember kell az elnöki székbe!) Ezzel kiteszi az elnök úr a szónokot annak, hogy folytonosan vissza kell térnie más alkalommal azokra a kérdésekre, amelyeket nem tudott befejezni. Az elnök úrtól két alkalommal azt kértem, hogy pár mondatra való időt hagyjon és egyszer sem engedte meg. Nem hiszem, hogy az elnöklésnek ez a módja az ellenzékkel szemben elősegítené azt a bizonyos lelki koncentrációt, amelyre a t. túloldal annyit szeret hivatkozni és amelyre elsősorban a miniszterelnök úr hivatkozik folytonosan. T. Ház! Tegnap a miniszterelnök úrnak, főleg ellenem irányuló nyilatkozatával foglalkoztam és a legutolsó passzusnál szakított meg az elnök úr. Méltóztassék megengedni, hogy felolvassam ezt az inkriminált passzust, amelyet interjú formájában adtam «A Reggel» című újságnak (olvassa): «Magyar rokonszenvem Seipel kancellár szelleméé, Dollf uss osztrák kancelláré, Held volt bajor miniszterelnöké és azé a józan, megértő, mélyen szociális nemzeti szellemé, amelyet a német birodalomban Brüning kancellár képviselt. Ha Hitlerek fegyverrel akarnák kierőszakolni az Anschluss^ és az osztrák nép többsége ellenállna, miután ez a béke felfordulását jelentené Európában, nekünk, akár fegyverrel is, az osztrákok oldalán a helyünk.» Ezt háborús uszításnak minősíteni nevetséges és gyermekes dolog. A miniszterelnök úr pedig ezt imputálja nekem. Háborús uszítónak nevezni engem, egy ilyen józan és nyugodt kijelentéssel kapcsolatban, ahol a fegyverek emlegetése semmi más, mint egy írói tróbus, jogosan nem lehet. Hiszen ha megtörténnék ez a nem várt és igazán nem kívánatos eset, hogy Németország fegyverrel akarná kierőszakolni az Anschlusst, ez önmagában európai háborút jelentene, akkor pedig már a mi beavatkozásunk sem jobbra, sem balra nem változtatna a dolgon. Engem mint háborús uszítót odaállítani tehát egészen nevetséges és igazságtalan dolog. Különösen igazságtalan dolog a miniszterelnök úrtól, hogy egészen a gorombaságig menő kifejezéseket használ velem szemben, holott mindig lojális ellenzék voltam, soha nem személyeskedtem, soha semmi piszkolódásban nem vettem részt és nem is fogok részt venni. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök Nem említettem a képviselő úr nevét!) Csak az az egy dolog nyugtat meg, hogy én a miniszterelnök úr stílusát elég régóta ismerem, ez a nyilatkozat pedig nem az ő stílusa. A kéz Ezsaué, a hang Jákobé. (Meskó Zoltán: Melyik Jákobéi) Én ebből a hangból a magyar Ballplatz hangját érzem ki. Arra szeretném kérni a miniszterelnök urat, akinek külpolitikáját nagy vonalakban mindig helyeseltem és helyeslem, hogy a Ballplatznak ezt a szellemét, az elavult nézeteknek, beidegzettségeknek, elfogultságoknak azt a pókhálóját, amely a magyar Ballplatz falain és sarkaiban még látható, mielőbb takarítsa ki. (Mozgás a jobboldalon. — Esztergályos János: Hol van a magyar Ballplatzl) A külügyi hivatalban. Egyébként jobban fogok a jövőben vigyázni szavaimra (Helyeslés a jobboldalon.) és ha egy merészebb tróbusra ragadtatnám magánig akkor azt fogom tenni, amit az 1919-es német polgárháborúban tettek egyes utcákban, ahol kiírták, hogy «Achtung, hier Bürgerkrieg!» A : zornszédbarii már nem volt Bürgerkrieg. En is, oda fogom tenni a gyöngébbek kedvéért, hogy: vigyázat, ez metafora!