Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-162
226 Az országgyűlés képviselőházának 162. ülése 1933 március 22-én, szerdán. T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy az elnök úr javaslatával ellentétes javaslatod tegyek a napirendre vonatkozóan. A magyar külkereskedelemben három olyan ország van, ahol mi nagyon erősen passzívak vagyunk: ez a három ország: a Németbirodalom, Románia és Csehszlovákia. Ezekkel az országokkal szemben annál is inkább, «mert ma mindenütt az a'utarkiát és a kontingenseket hangsúlyozzák s a kontingensek módszerével élnek, nekünk külkereskedelmi vonatkozásban retorzióval kell élnünk, mert ezt ,a passzivitást előbb-utóbb feltétlenül ki kell egyensúlyoznunk. Németországból Öt esztendő alatt 500 millió pengővel többet hoztunk be, mint amennyit kivittünk. Ezzel az 500 millió pengővel, amellyel mi a feneketlen németbirodalmi zsebeket tömtük, ma Magyarországot szanálni lehetne. Az az egészséges gazdasági — külkereskedelmi t — kapcsolat, (amelyben Ausztriával vagyunk, jóformán semmit sem ér, mert .amit a réven nyerünk, azt elveszítjük a vámon. Amit osztrák vonatkozásban az exportunkkal elértünk öt esztendő alatt, azt mind elherdáltuk Németországgal való kereskedelmi kapcsolataink révén. Itt volna az ideje, hogy ezeket a kereskedelmi szerződéseket és egyáltalában külkereskedelmi viszonyainkat ezekkel az országokkal szemben megvizsgáljuk; a t. kormány hozza elénk s: az országgyűlés szóljon hozzá ehhez a problémához. A végtelenségig ez így nem mehet. A miniszterelnök úr az ő agrárpolitikáját elsősorban külföldi piacoik szerzésére bazírozta. Méltóztassék csak visszalapozni a miniszterelnök úr beszédeit; minden beszédében visszatér erre. Es mi a helyzet? Az, hogy Ausztriával szem. ben egy általunk is feltétlenül, főleg politikai szempontból helyeselt külkereskedelmi • szerződés kivételével, a többi országgal való külkereskedelmi kapcsolataink csak romlottak és nem javultak. Méltóztassék megengedni, hogy^ némely számadatokkal támasszam alá indítványomat. Az adatokat nem magam gyűjtöttem; a Külkereskedelmi Hivatal adatai ezek, amelyeket a Pesti Napló kitűnő gazdasági szerkesztője, Serényi Gusztáv foglalt össze a következőkben (olvassa): «Megtudjuk ezekből a kimutatásokból — tudniillik a Külkereskedelmi Hivatal kimutatásaiból — hogy Németország egész bevitelének majdnem felerészét Európán kívüli országokból szerzi be, ugyanakkor kivitelének több mint 80% -át helyezi el Európában. Az Európából származó egész német behozatalnak a bennünket elsősorban érdeklő élőállat és élelmiszer csak 35%-át teszi ki. Hogyan oszlik meg ez a 35% az egyes exportfeleslegekkel rendelkező európai országok között?» Ez azt bizonyítja, t. Ház, hogy Európaellenes gazdasági politikát egyetlen ország csinált Európában s ez: Németország, mert megkontreminálja Európát és az európai szolidaritást akkor, amikor szükségleteinek felerészét idegen földrészékről szerzi be. Egy országnak, amely döntő szerepet akar vinni az európai politikában, elől kellene járnia az európai gondolat propagálásában és szolgálatában. (Olvassa): «A rozsimportból, amelynek mennyisége az utóbbi években meghaladta a 6 millió métermázsát, Magyarország egy kilogrammban sem részesült, miután majdnem az egész mennyiséget Oroszország fedezte. De nem részesültünk a sör- és takarmányárpabevitelben sem, pedig még három évvel ezelőtt 200.000 mázsát szállítottunk Németországba. A 7-5 millió mázsás kukoricabevitelben is egészen elenyésző Magyarország részesedése, ugyanakkor Románia 1*5 millió mázsa tengerit tudott Németországban elhelyezni. Gyümölcsfélékben Magyarország évről-évre jobban kiszorult a német piacról. így szőlőkivitelünk 86 ezer mázsáról 70 ezer mázsára esett vissza, amikor más európai államok fokozták exportjukat, például Bulgária 14 ezer mázsáról 44 ezerre. A német alma-import 1932ben 1'5 millió mázsával volt nagyobb az előző évinél , t de Magyarország szerény 19 ezer mázsás részesedése ugyanakkor 15 ezer mázsára esett vissza. A szilvabehozatal is állandó emelkedést mutat . és tavaly elérte már a 211.000 mázsát, amiből egyformán részesedtek az öszszes tekintetbe jövő exportállamok, Magyarország kivételével. Külön fejezetet kellene szentelni a német állatimportnak, amelyet az ismert egészségügyi rendszabályok hiúsítanak meg úgyannyira, hogy a háború óta magyar állat egyáltalán nem tudott kijutni a német fogyasztó területére. Egyre csökken Magyarország f lehetősége a német baromfiszükséglet ellátásában is. A Németországba importált 2 millió liba közül egy sem került ki Magyarországról, átadtuk helyünket Hollandiának, úgyszintén román és litván baromfi-exportőröknek. Emelkedik a német importtevékenység vágott baromfiban is, e mellett a magyar áru állandóan visszaszorul. Tojásexportunk, amelynek sorsát a mostani vámemelés végkép megpecsételte, már az előző évben is katasztrofálisan^ visszaesett, de ugyanakkor Hollandia, Dánia, Belgium és Románia állandóan emelni tudták tojásexportjukat. De talán semmi sem jellemzi úgy a viszonyokat, mint egy speciális magyar cikkről, a paprikás szalonnáról készült kimutatás, amelynek tanúsága szerint ezt a cikket is majdnem teljes mértékben Hollandia hódította meg, Magyarország pedig az előző évi csekély 1—2 ezer mázsás mennyiségét is elvesztette. A német disznózsír importban, amelynek mennyisége^ az előző évi 830.000 mázsáról 1 millió mázsára emelkedett (Felkiáltások a jobboldalon: Olvastuk — Halljuk!) Magyarország részesedése 5 ezer mázsáról 700 mázsára esett vissza. Es így folytathatnánk végeredményben a többi cikkeken is. Szerintem itt van az alkalom, ha. igaza van a t. kormánynak abban, hogy én túloztam és hogy nem kell aggódnunk a mostani német rezsimtől, mert nem fogja rosszabbítani az eddigi állapotot: ám tessék arról gondoskodni, hogy ezek az állapotok megszűnjenek. Ha tényleg be fog igazolódni, hogy az új hitleri birodalom sokkal megértőbb lesz elsősorban gazdaságilag velünk szemben, mint a weimari volt, én leszek az első, aki be fogom ismerni tévedésemet és azt fogom mondani: nagyon sajnálom. Addig azonban, amig ezek az állapotok fennállanak, csak fenntarthatom ezt a ceterum censeo-mat és minden alkalommal ide fogom hozni azt a hajmeresztő igazságtalanságot és embertelenséget, amellyel Németország bennünket valósággal fojtogat annak ellenére, hogy a mi segítségünket a nemzetközi fórumokon és nemzetközi politikai vonatkozásban mindig szívesen veszi és felhasználja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: lejárt a beszédideje képviselő úr!
