Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-162
Az országgyűlés képviselőházának 16 nélkül — úgy, mint az egyesített bizottságban, igen t. képviselő úr — igyekezzünk javítani azokon az állapotokon, amelyek ma fennállanak. (Müller Antal: Ügy van! Javítsunk!) Valamennyi törvényalkotás közül a francia az, amely a legbőkezűbben bánik a háború áldozataival. Ez onnan ered, hogy ott a rokkantat, illetőleg annak hátramaradottját az állam hitelezőjének tekintik, akinek jóvátételre van igénye az állammal szemben. Ez a felfogásbeli különbség más államok és Franciaország között okozza azt, hogy_ a francia jogalkotás semmiféle formában nem veszi tekintetbe a rokkantak, illetőleg a hadigondozottak vagyoni, illetőleg kereseti viszonyait, ami a többi állam törvényalkotásaiban több, vagy kevesebb szerepet játszik. De végeredményben ez szerintem elméleti jelentőségű csupán, mert ha megnézzük, hogy végeredményben mit nyújt az egyik vagy másik állam rokkantjainak, azt kell látnunk, hogy Németország, amely bizonyos tekintetben ugyancsak respektálja ezeket a vagyoni és kereseti viszonyokat, ugyananynyit, sőt bizonyos tekintetben még többet tud nyújtani rokkantjainak, mint Franciaország. A legkülönbözőbb módon van megállapítva a hadikárosultság fogalma és a támogatásra való igény jogosultság. Etekintetben is a mi intézkedéscink a legliberálisabbak közé tartoznak. Franciaországban igényt nyújt a támogatásra az, ha a betegség és a háborús szolgálat között való összefüggés feltételezhető. Angliában, Amerikában akkor állapi tattik; meg az igényjogosultság, lia az illető baj vagy betegség a háborús szolgálat folytán keletkezett, vagy pedig a már meglevő betegség a háborús szolgálat folytán súlyosbodott. Németországban azt keresik etekintetben, hogy volt-e a katonai szolgálatnak egészségkárosító behatása. A támogatásra való igényjogosultságot pedig az állapítja meg, hogy az okozati összefüggés az illető betegség és a háborús szolgálat között valószínűsíthető-e, igen vagy nem. Méltóztatnak látni a különbséget a francia és a német jogalkotás között. A francia azt követeli, hogy ez az okozati összefüggés legalább is feltételezhető legyen. A német jogalkotás már szigorúbb, mert ennek valószínűsítését kéri. Ugyanezt az okozati összefüggést keresi a cseh, a román, az osztrák törvény is. A mienk legközelebb áll a német felfogáshoz és ugyancsak az okozati összefüggés keresésére alapítja az igényjogosultságot, amidőn azt mondja — szószerint leszek bátor felolvasni ezt a szakaszt — (Olvassa): «Hadirokkant az a férfi, akinek keresőképessége a világháborúban teljesített hadiszolgálatban történt megsebesülése, illetőleg a hadiszolgálattal okszerű kapcsolatban történt megbetegedése folytán hibáján kívül a 11. §-ban meghatározott mértékben csökkent.» A rokkantság fokát mindenütt százalékos alapon állapítják meg. Angliában, Amerikában, Franciaországban, Németországban is 100%-os rokkantaknak tekintik a 90%-nál súlyosabb rokkantakat. Csehországban a 85-%nál, Lengyelországban pedig a 95%-nál súlyosabb rokkantakat tekintik 100%-osnak. Méltóztatnak bölcsen tudni, hogy a mi eddigi intézkedéseink is négy kategóriába sorozták a rokkantakat: 25, 50, 75 és 100%-os rokkantak közé. Ez a törvényjavaslat, amelyet előadni vagyok bátor, ezt a százalék szerinti osztályozást most megszünteti (Hegymegi Kiss Pál: Ez a legnagyobb hibája ennek a törvényjavaslatnak!) és járadékosztályokat léptet életbe. Azt hiszem, hogy Î. ülése 1933 március 22-én, szerdán. 213 ezzel semmiféle sérelem a hadigondozottakat nem éri, még pedig azért nem, mert a mai állapot, a százalékos megállapítás tulajdonképpen fikció volt, amely nem fejezte ki az illető rokkant betegségét vagy sérülését. Méltóztatnak azt is tudni, hogy például a 99%-os rokkant nálunk a 75%-osnak megfelelő járadékot kapta, a 49%-os rokkant pedig a 25%-osnak j megfelelő járadékot. Kérdem akkor: van-e abban bármi deklasszifikálás, ha a százalékos megállapítás helyett első, második, harmadik és negyedik járadékosztályba sorozzuk a rokkantakat? (Hegymegi Kiss Pál: Es lehet 75%-os rokkantat is a negyedik osztályba besorozni! Ez a hibája ennek a törvényjavaslatnak!) A rokkantság mérvét sok államban a fizikai rokkantság adja meg, sok államban — mint nálunk is — a fizikai rokkantság ugyan a kiinduló pont, de mindig egybevetve a keresőképesség, — illetőleg munkaképesség — csökkenéssel. Ez a pont a legtöbbet vitatott kérdése az egész hadigondozási problémának nemcsak nálunk, hanem mindenütt a világon. Leszek bátor ennek a pontnak bővebb magyarázatára rátérni akkor, ha a részletes ismertetés során ehhez a ponthoz eljutok. A legkülötnbözőbb módon állapítják meg a külföldi törvényalkotások azt is, hogy mennyi ideig kell jelentkezni a hadigondozási igénnyel, hogy milyen időpontig kell bejelenteni az erre a támogatásra való igényjogosultságot. E tekintetben sem lehet a mi intézkedéseink ellen panasz. Az angol törvény, az 1921. évi augusztus 19-iki törvény hét esztendőt ír elő, mimt végső határidőt :a leszereléstől számítva, amelyen túl semmiféle igényt többé előterjeszteni nem lehet. A német törvény két esztendőt állapított meg a leszereléstől számítva, azonban az is igaz, hogy ez a határidő különféle kivételes esetekben és bizonyos feltételekből függővé téve kiterjeszthető is volt. Nálunk az a helyzet, hogy a mai napig még bármikor lehetett és lehet jelentkezni (Hegymegi Kiss Pál: Ez igaz!) az igényjogosultság szempontjából. Majd leszek bátor rámutatni a részletes tárgyalás során, hogy végre a sorompókat le kell zárni, és a javaslat úgy kontemplálja, hogy a törvény hatályba lépésével nem lehet többé hadigondozási igényt előterjeszteni, kivéve bizonyos eseteket, f amelyekre vonatkozólag az egyesített bizottságban meglehetős nagy vita indult meg, de azután egyhangúlag fogadta el a bizottság a törvényjavaslat idevonatkozó intézkedéseit. Az ellátás összege a legkülönbözőbb módon van megállapítva. Változik ez sokszor a lakóhely szerint is, mint Németországban és Ausztriában. Az összeg mindenütt vagy százalékosan, vagy arányosan emelkedik. Százalékos a megállapítás Angliában, Amerikában, Olaszországban, Németországban és Ausztriában. (Hegymegi Kiss Pál: Ez a helyes!) A mi ellátási Összegeink erősen progresszívek. A legfelsőbb fokokban, vagyis a 75 és 100%-os rokkantaknál erősen megközelítik a külállamok idevonatkozó támogatási összegeit, az alacsonyabb kategóriákban azonban alatta maradnak ezek az összegek a hadiárvákra és hadiözvegyekre nézve. (Hegymegi Kiss Pál: Meg a negyedik osztályú legénységre nézve!) Méltóztatnak: tudni, hogy az egyesített bizottság ezeket a támogatási összegeket éppen a negyedik osztályú rokkantakra, azonkívül a hadiárvákra nézve igyekezett tőle telhetőleg felemelni, de ez a csekély felemelés is 512.000 pengőt fog jelenteni a hadirokkant31*
