Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

212 Az országgyűlés képviselőházának 1 tessem, két megállapítást vagyok bátor tenni, amelyektől azonban minden politikai momentumot szeretnék elvonatkoztatni. (Esztergályos János: Akkor miért vettek be a javaslatba politikát? — Halljuk! Halljuk! jobb felől) Az egyik az, hogy a nemzeti összefogást, a nemzeti öncélúságnak teljes átérzését és a lelkekbe való belevésődését tűzte ki programmpontjául a jelenlegi kormány. Azt hiszem, ennek a gondolatnak kiépítése úgy konstrukciójában, mint kivitelében hiányos lenne akkor, ha a rokkantkérdést nem oldanék meg végre úgy, ahogyan azt a nemzet becsülete, hálaérzete, de a józan előrelátás is megköveteli tőlünk. (Esztergályos János: Hát a nemzet becsülete ez,t mondja, ezt diktálja? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Farkas Elemér előadó: Ennek a kérdésnek sürgős, a lelkek nyugalmát végre meghozó rendezése nemcsak erős téglája lesz ennek az épületnek, hanem összefogókapocs is azok között, akik úgy hiszik és tudják, hogy a nemzet még nem rótta le mindenben háláját azok iránt, (Farkas István: Ez már igaz!) akik mindenüket feláldozták a haza oltárán. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és, a középen. — Esztergályos János: Ez a hála papírmaséból van csinálva!) A másik pedig az, hogy a rokkantkérdés rendezése a nemzetnek olyan becsületbeli tartozása, amelyre tovább moratóriumot kapni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! — Esztergályos János: A rokkantkérdés becsületes rendezése az, amire a nemzet hálája kötelez! Nem ilyen szemét, ilyen rongy javaslat! — Egy hang a középen: Elolvastaf — Esztergályos János: Elolvastam!) Elnök: Esztergályos János képviselő urat kérem, méltóztassék tartózkodni a közbeszólásoktól. (Szilágyi Lajos: Miért nem jött segíteni ,a bizottságba, hogy javítsunk együtt rajta? Magamra hagytak!) Farkas Elemér előadó: T. Ház! Azt óhajtanám a magam részéről, (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) hogy bármilyen szövegezéssel fog is ez a magyar Corpus Jurisba bekerülni, abból a törvényből ki kell csendülnie egyrészről annak, hogy azzal egy évtizedes mulasztást akarunk pótolni, másrészről pedig annak, hogy a nemzet még a mai szomorú és nehéz gazdasági viszonyok - között is le akarja róni háláját és elismerését azok iránt, akik mindenüket feláldozták a nagy cél, a szent eszme szolgálatában. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) T. Ház! A hadirokkantak, a szélrózsa minden irányában jeltelen sírokban vagy korhadó fakeresztek alatt nyugvó hősök gyenmekei, szívükben ina is gyászoló özvegyei azok, akikről, ez a törvényjavaslat gondoskodni kíván. (Ügy van! Ügy van!) Azokat, akik a vészmadár repdesésétől felvert napokban szó nélkül és habozás nélkül felcserélték a polgári öltönyt az uniformissal, akik a katonaruhában megszűntek családapák lenni, akik^ jól tudták, hogy hova mennek, akik a gránátoktól és .szuronyrohiamoiktól megreimeigő földön megálltak a helyüket, glóriássá éppen az teszi, hogy magánérdekeiket alárendelték a közérdeknek. Ilyenformán száz- és százezer hős magyart övez az a dicsfény, amelynél csillogóbb es ragyogóbb lobogás neim juthat ki élőnek, és amely a világháború szürke és névtelen honvédjét méltán helyezi a honszerző lovasok, a nemzetet ezer esztendőn keresztül fenntartó ősök és hősök mellé. T. Ház! Azt voltam bátor mondani, hogy egy igen régi mulasztást keil nekünk pótolod, ülése 1933 március 22-én, szerdán. nunk ezzel a törvényjavaslattal. (Esztergályos János: Eletünket és vérünket, de zabot nem! — Jánossy Gábor: Ne rontsa a hangulatot, képviselő úr! Itt nincs pártkülönbség! — Esztergályos János: Elismerés, az igen, de becsületes megélhetés az nem!) Elnök: Csendet kérek. Farkas Elemér előadó: Mondom, egy igen régi mulasztást kell pótolnunk ezzel a törvényjavaslattal. (Müller Antal: Ügy van!) így is van. Ezt .a kérdést ki kellett végre emelni a rendeletek labirintusából (Farkas István: Most rosszabbá teszik, mint a rendeletekben volt!) a nem kategorikus, sokszor egymással ellentétben lévő különféle elintézési módokat lehetővé tevő rendeletek útvesztőjéből, ahol antég a hatóságok egyéni elibírálása is szerephez juthatott. Ennek végre meg kell szűnnie. A törvény szigorú rendelkezéseibe bele fog nyugodni még az a hadirokkant is, aki a neki kijutó kenyeret kevesli, mert tudja, hogy ezek a rendelkezések nem különböző, tágabb értelmezést lehetővé tevő elasztikus rendeletekben alapulnak, hanem a törvényhozás jól átgondolt akaratán, amely számolni igyekszik az ország teherbíró képességével. A mindenkinek egyformán kijáró jog és kötelesség csillapító eszköze a lelkek nyugtalanságának. (Esztergályos János: Amenynyire ez csillapító! Amennyire a jogfosztás csillapító lehet!) Elnök: Esztergályos képviselő urat folytonos közbeszólásáért rendreutasítom! (Helyeslés jobbfelől.) Farkas Elemér előadó: Fejtegetéseimnek legelején kell foglalkoznom azzal a sokat hanggoztatqtt felfogással, amellyel találkozunk itt a törvényhozás termében, a sajtóban és a közvéleményben mindenütt, s amely azt állítja, hogy a magyar állam állam, amely a legmostohábban bánt volna eddig a háború áldozataival. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a beállítás így a maga ridegségében téves és könnyen megtévesztésekre vezet. (Büchler József: Akkor miért csináltak új javaslatot?) Igen t. képviselő úr, méltóztassék figyelmével megajándékozni; azt hiszem, meg fogjuk találni egymást felfogásunkban. (Jánossy Gábor: Ezt csak meghallgathatják közbeszólás nélkül!) Kétségtelen, hogy a nekik jutó pénzbeli ellátás tekintetében nem tartunk ott, ahol a győztes és gazdag államok, bizonyos azonban az is, hogy a rokkantsági kérdés általános kezelése, • az orvosi megállapítások, az özvegyi jogra és az árvajáradékra vonatkozó jelentkezés tekintetében vagyunk olyan liberálisak, sőt talán még ezen túlmenőleg is engedékenyek, mint a nagy államok, a kedvezmények tekintetében pedig feltétlenül többet nyújtunk, mint a mi kárunkra s a mi területünkből gazdagodott utódállamok. Sőt, — mint bátor leszek később kifejteni — ha relatíve nézem ezt a pénzbeli támogatást, ha összehasonlítom ezt a nemzeti vagyonnal, a nemzeti jövedelemmel, a mi polgáraink kereseti viszonyaival, akkor meg kell állapítanom, hogy ezen a téren is — legalább is a két legjobban sérült kategóriában, a 100 és 75%-os rokkantak kategóriájában — tudunk megközelítőleg annyit nyújtani, mint a nagy és gazdag államok. T. Ház! Éppen a könnyebb bírálat szempontjából szükségesnek látom, hogy a mi intézkedéseinket nagy vonásokban Összehasonlítsam a külállamok idevonatkozó törvényalkotásaival, hogy ejzeknek birtokában tudjuk megbírálni az egyes szakaszokat és pártkülönbség