Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-161
206 â z országgyűlés képviselőházának saél, kiabál, a^ kormány nyilatkozik, ígéreteket tesz és a végén kiderül, hogy mialatt semmiféle leépítés nem történik, valahonnan a pénzügyminisztériumnak egy zugából egyszer kibukkan egy új nemzetmentő nagy idea, amely végre megállapítja azt, hogy olyan remekül sikerül, és mind az adminisztráció, mind a gyógykezeltetés tekintetében annyira kifogástalan, annyira példás az Oti.-nak és a Mabi.nak az egész ügykezelése és olyan remekül jártak ott az orvosok és a betegek, hogy azt vagy isürgősen ki kell terjeszteni, vagy pedig egy új intézményt kell meghonosítani' az Oti. és a Mabi, példájára a köztisztviselők részére. A köztisztviselők azok, (Jánossy Gábor: Nem igaz ez!) akik kiabálnak ellene, pedig a kö'ztisztlvi'selők nehezen kiabálnak. Az egész orvosi r társadalom feljajdul, idefordul Magyarország közvéleményéhez és azt mondja, hogy ne engedje az ország közvéleménye ezt a kitűnő, nemes tradíciókon felnőtt nemcsak országosan, de az egész világon tisztelt, hírnévnek örvendő társadalmat még jobban az örvény szélére csúsztatni, mint ahogy az örvény szélén van. Ennek a Képviselőháznak tae.iai akármelyik párthoz tartozzanak, kell hogy állandóan érintkezzenek ennek az intelligenciának tagjaival, akár itt élünk a fővárosban, akár pedig lenn a vidéken. Valamennyien tudjuk, hogy ez a magyar orvosi kar anyagilag hová csúszott, hogy ennek a magyar orvosi karnak betevő falatja hogyan veszett el. Nagy bűnösök ebben a többszörös orvosi állással bírók, nagy bűnösök ebben az egyéni orvosi nagyüzemek, de legnagyobb bűnös ebben az, hogy a rendszer egy gyógykezeltetési üzemi politikát csinált és azért, hogy néhány embernek kivételes kenyeret adhasson, elveszi a többinek a kenyerét. (Ügy van! Ügy van!) Mert most is miről van szó? Arról van szó, hogy itt 42, vagy 45 embernek kedvezményes kenyeret adhassanak, hogy megadják nekik minden hónap elsején a biztosan kijáró fixumot. Mert az egész szerencsétlen magyar lateiner társadalom, ez az egész szerencsétlen orvosi társadalom odáig csúszott, hogy itt már minden ember egész életével, családi, pártbeli és mindennemű összeköttetéseivel csak egyért verekszik: a fixért, azért, hogy minden hónap elsején legven egy kis fixe, száz pengő, százötven pengő fixe, ezért eladja nemcsak politikai meggyőződését, de egész életét is. (Zaj.) Ez ennek a társadalomnak a karakterisztikonja. Most is azért a 45 emberért, hoer ezeknek legyen fixe, hogy fixben lehessen őket elhelyezni, az egész magyar köztisztviselői társadalomnak, tehát az ország egy másik kiválóan intelligens részének gyógykezeltetését olyan módozatokba szorítják, bürokratizálják, amilyen módozatok mellett ennek a társadalomnak gyógykezeltetését természetesen megfelelő módon nem lehet ellátni. A másik oldalon pedig nem törődnek azzal, hogy mi lesz a, többi orvossal; nyugodt lélekkel kiteszik ismét az egész országot és a minisztériumokat annak a protekcióáradatnak, amelyet ez az új szervezet jelent. (Ügy van! Ügy van!) Nagyon sajnálom, hogy a t. pénzügyminiszter úr nincs jelen. (Felkiáltások a jobboldalon: Itt van!) Ha itt van a miniszter úr, csak egyetlen kérésein van hozzá. Az tudniillik, hogy legyen olyan szíves és itt az ország közvéleménye előtt nyugtassa meg nemcsak az orvosi társadalmat, hanem nyugtassa meg mindazokat a polgári alapon álló képviselőket, akiknek fontos az, hogy az ország intelligens tár1. ülése 1933 március 21-én, kedden. sadalmának ezt a rétegét ne juttassuk tovább a pusztulásba és nyugtassa meg a betgeket is, hogy nem^ fognak egy üzemi politika áldozatául esni és jelentse ki, hogy mindaz, amit én itt a Képviselőházban elmondottam, rémlátás, hogy engem ebben a kérdésben teljes mértékben félrevezettek, hogy a minisztériumnak esze ágában sincs megcsinálni mindazt, amit én itt a Képviselőházban elmondottam, és akkor nemcsak én leszek ebben a kérdésben megnyugodva, hanem velem együtt meg fog nyugodni az egész magyar köztisztviselői társadalom és az orvosi társadalom is. Ha azonban nem kaphatnék ebben a kérdésben a miniszter úrtól megnyugtató választ, megmondhatom a miniszter úrnak előre, hogy nemcsak a magyar orvosi társadalom, hanem az egész polgári társadalom is, amelyre nézve nem közömbös az üzemi politikának a kormány részéről való továbbfolytatása és nem közömbös az orvosi társadalomnak tovább csúsztatása a szakadék felé, e rendelet kibocsátása előtt és után is teljes erejével küzdeni fog ellene. (Helyeslés bál félőt) Elnök: Szólásra következik % Dinich Ödön jegyző: Usetty Béla! Usetty Béla: T. Ház! Az elnöki napirendi indítvány ellen, úgy vélem, nem tett semmiféle észrevételt Fábián Béla igen t. képviselőtársam. Egy igen nagy problémával kíván itt foglalkozni, amely, azt (hiszem, a mai nyomorúság következménye. A mai viszonyok szülik azt, hogy a beteg ember igyekezik magát elláttatni, hogy hogyan, az azután más kérdés. Mi nagyon jól tudjuk, hogy mindnyájan küzdöttünk az Oti. és a Mabi. bizonyos elfajulásai ellen. (Fábián Béla: De megszavazta!) Nem helyeseltük az Oti. nagyszabású dolgait, azonban méltóztatnak tudni, hogy szociális probléma megoldásáról volt szó, amely elől nem lehetett elzárkózni és ha mi el is akartunk volna zárkózni, akkor az élet követelő parancsai léptek volna előtérbe és nem tudtunk volna ezek elől elmenekülni. Ezt meg kellett csinálnunk és amikor csináltuk, akkor még jobb viszonyok között éltünk és nem hittük volna, hogy ide fogunk jutni, ahová eljutottunk. (Fábián Béla: Azt a kormányzati bölcseség okozta!) Méltóztatott megállapítani, hogy itt az üzemi politika folytatásáról lenne szó. Nem hinném, hogy erről szó lehetne, hogy valaki ma arra gondolna, hogy itt egy újabb üzemet kívánna felállítani, ha mindjárt orvosi üzemet is. Amennyire én értesülve vagyok, nem erről van szó, hanem legfeljebb egy nagyon kis dologról és ez az, hogy az a kistisztviselő, aki nem tud elmenni egy privát orvoshoz, hogy egy Röntgen-felvételt csináltasson, ha arra szüksége van, vagy hogy egy más diagnózist állapítsanak meg, amelyhez különleges műszerek szükségesek, amelyek privát orvosnak nem állnak rendelkezésére, elmehessen valahová, ahol mindezt megkapja. Tudjuk, hogy az orvosi társadalom is nagyon le van szegényedve és ezeket a különleges műszereket, amelyeket csak drága pénzen lehet bevásárolni, nem tudja megrendelni a maga számára, tehát nem tudná megállapítani a helyes diagnózist. Ezek a szegény kistisztviselők, akik nem tudnák megfizetni azt az. összeget, amelyet egy ilyen konzultáció, vagy egy ilyen Röntgen-felvételért kell fizetni, ott megcsináltathatják. (Tauf fer Gábor: A Charité, a Poliklinika, a klinikák mind állami támogatást kapnak és ingyen csinálják! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem tudom, hogy Röntgen-felvételeket ingyen csinálnak-e, {Tauf fer Gábor: Igen azt, ingyen
