Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-161
204 Az országgyűlés képviselőházának gyár képviselőknek megmondanunk, hogy számunkra az osztrák csatlakozás veszedelem és éppen akkor, amikor maga az osztrák nép is ellene van ennek a csatlakozásnak, nem lehet-e megmondanunk, hogy a mi gazdasági és politikai szövetségeseink elsősorban az osztrákok. (Jánossy Gábor: Dehogy nem lehet, hiszen most másodszor mondja meg a képviselő úr! — Zaj és derültség a baloldalon. — Fábián Béla: Ejnye, Gábor bácsi! — Egy hang balfelől: Egyebet nem tud? — Ulain Ferenc: A miniszterelnök úr kedvéért mondja, olyan sokszor? — Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr nyilatkozatában azt mondja: Nyilvánvaló, hogy belső politikai berendezésének meghatározása minden ország legsajátosabb belügye és a legerélyesebben vissza kell utasítanom minden olyan megnyilvánulást, amely csak azért, mert nem ért egyet az uralmon lévő német kormányzat világnézleti és politikai célkitűzéseivel, agresszív éllel fordul e velünk barátságos viszonylatban lévő és sok tekintetben — sok tekintetben! — sorsközösségben élő nagy állammal szemben. (Egy hang a jobboldalon: Nagyon helyes! — Szilágyi Lajos: Mit mondjon?) Hivatkozom a t. túloldal loyalitására, vájjon agresszív voltam-e én. amikor külön megmondottam, világosan és élesen, hogy nem csinálhatunk soha németellenes politikát két okból. Egyrészt, mert vannak derék, velünk együtt élő, velünk lelkileg közösséget valló németnyelvű testvéreink, állampolgáraink, akikkel mi ezt a lelki közösséget a jövőben is fenn akarjuk tartani, de még ennél is fontosabb és ennél is lényegesebb dolog, hogy már azért sem csinálhatunk németellenes politikát, mert Ausztria lecsatolása a Duna völgyébe és ezzel a Duna völgyének újjárendezése nem történhetik meg Németország beleegyezése, Németország konszenzusa nélkül. Annyira naiv és gyermekes tehát nem vagyok, hogy ezeket a dolgokat ne lássam. De viszont annyira világosan látom a dolgokat, elsősorban azt a gazdaságpolitikát, amelyet Németország velünk szemben folytat, hogy ez ellen a gazdaságpolitika ellen és ennek a gazdaságpolitikának még szigorúbbra fogása ellen s még ellenségesebb tendenciák ellen és a német birodalomnak egyébként is politikai tekintetben való új imperializmusa ellen itt állást foglaljak. (Helyeslés balfelől.) Kérdezem én önöktől a túlsó oldalon: mit kaptunk mi a német birodalomtól azért a túlzott lojalitásért, amellyel a magyar törvényhozás és a kormányzat velük szemben viselkedett ? Mit kaptunk? Kaptunk talán külpolitikai támogatást 1 ? Soha, nemzetközi fórumokon sem 1 Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. (Kun Béla: Exportunkat tönkretették!) vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Egypár mondattal befejezem. A miniszterelnök úr ezt írja továbbá (olvassa): «Még erélyesebben tiltakoznom kell az olyan nevetséges és naiv eszmefuttatások ellen, amelyek egy szomszédos állammal való viszonylatban esetleges fegyveres beavatkozásról elmélkednek, és gyermekes ...» Elnök: Kérem, képviselő úr, ^szíveskedjék beszédét befejezni. Beszédideje lejárt; ne méltóztassék új gondolatmenetet kezdeni. (Halljuk! Halljuk! balfelől. — Felkiáltások a baloldalon: Majd holnap folytatod!) vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Kérem, ne kelljen ezt holnapra áttennem; mindössze egy mondatról van szó. (Zaj.) 61. ülése 1933 március 21-én, kedden. Méltóztassék megítélni t. Ház, én A Reggel című újságban egy intervjút adtam és ebben a következőket mondom (olvassa): «Magyar rokonszenvem Seipel kancellár...» (Berki Gyula: Elolvastuk!) Elnök: A képviselő úr már második mondatába kezd. Szíveskedjék beszédét befejezni, mert különben kénytelen leszek a szót megvonni. (Ulain Ferenc: Fejezd be holnap! — Jánossy Gábor: Holnap a töhbit!) vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ha ezt nem mondhatom el, legalább annyit mondok, hogy én ezentúl is őszintén és becsületesen teljesíteni akarom törvényhozói kötelességemet. (Helyeslés. — Felkiáltások jobbfelől: Meg is követeljük!) Lelkiismeretem diktál, — semmi más — és józan magyar eszem, és igenis, fogok külpolitikai kérdésekkel foglalkozni, mert a magyar törvényhozásban semmi más nem hiányzik úgy, mint éppen az, hogy a magyar nemzet, komolyan és alaposan csináljon külpolitikát. En a magyar szuverén nemzetnek vagyok itt törvényhozója és nem engem, hanem azt a Klein Antal képviselő urat kellett volna a miniszterelnök úrnak rendreutasítania, aki minden alkalommal, amikor itt a német problémáról van szó, a német követtel szokta megbeszélni a dolgot. Elnök: A képviselő úrtól a szót megvonom. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Kálmán István. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kálmán István: T. Képviselőház! Talán ínég a politikával nem foglalkozó komoly magyar emberek is látják és tudják s természetesen annál jobban látják és tudják a politikával foglalkozó magyar emberek, hogy ma az egész világon olyan kavarodás van, hogy azt mondhatná az emhjsr, hogy nemcsak európai hullámverése van a politikának, hanem világpolitikai hullámverése is. Nekünk, magyaroknak természetesen ez a külpolitikát jelenti. Azt is tudjuk, — és azt hiszem, hogy általánosságban minden komoly magyar ember ma így gondolkozik — hogy a mi elesettségünkben és abban a viszonylatban, amelyben mi Európához viszonyítva vagyunk, általában a. külpolitikában ezidőszerint legjobb, ha bizonyos tekintetben várakozó álláspontra helyezkedünk. (Ügy van! jobbfelől!) Zsilinszky igen t. képviselőtársam a múlt héten beszédében foglalkozván a külpolitikával, utána Klein Antal képviselő úr szólalt fel és bizonyos figyelmeztetést adott abban az irányban, hogy ilyen időkben még itt a plénumban sem alkalmas dolog külpolitikával foglalkozni. Zsilinszky képviselőtársam ma ismét felszólalt és most abba a hűnbe esett, hogy amikor rosszal lotta, hogy Bethlen István kint kijelentéseket tett, akkor ráduplázott erre azzal, hogy ma újra a külpolitikáról beszélt más irányban, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ha a miniszterelnök engem így megtámad, természetesen védekezem!) Most nem mint ellenzéki, hanem mint kormánypárti képviselő mondom igen t. BajcsyZsilinszky Endre képviselőtársamnak, hogy ne foglalkozzunk ezzel és legjobb, ha külpolitikával ilyen irányban nem is foglalkozunk, különösen akkor, amikor a külügyminiszter úr egyik napon Európa egyik határán van, a másik napon a másik határán és ott elvégzi azt, amit egy külügyminiszternek el kell végeznie a nemzet érdekében. Majd eljön az idő, amikor mireánk is sor kerül.
