Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-161

Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1988 március 21-én, kedden. 203 nők űr nyilatkozatát és eltúlozta azt. állítván rólam, hogy én beszédeimben a magyar külpolitikát világnézleti sínekre igyekszem áttolni, «holmi világnézeti irányokba», — mondja a Budapesti Hirlap. (Jánossy Gábor: Hát nem a miniszterelnök úr mondta ezt így!) Válaszolok a miniszterelnök úrnak is, méltóztassék megvárni. (Jánossy Gábor: Várok! Várok! — Derültség.) Ha valaki világnézleti túlzásokba ment, illetőleg világnézleti kérdéseket helytelenül túlságosan kihegyezett, a magyar nemzet érdekeivel ellentétben, merem állítani, hogy a kormány félhivatalosa volt az, amely heteken keresztül valósággal tombolt az örömben és az ujjongásban a felett a belső politikai fordulat felett, amely Németországban beállott. Szerintem éppen a kormánnyal közösséget, vagy érintkezést fenntartó lapoknak kellene ilyen túlzásoktól tartózkodniuk. Nem engem, hanem önmagát kellett volna megrónia a Budapesti Hirlapnak. Méltóztassék visszalapozni a Budapesti Hirlap számaiban hetekre visszamenőleg és bizonyítva fogja látni minden józan képviselő, hogy igenis, a Budapesti Hírlap túlzásba ment a németországi fordulat üdvözlése terén. Ami pedig most már a miniszterelnök úr nyilatkozatát illeti, az ezt mondja (olvassa): «A Németországhoz való barátságos viszony a magyar külpolitikának mindig egyik irányelve volt. Ez a barátság számos kérdésben való érdekközösségen alapul.» Ezt én is aláírom. Én sem mondottam mást, én is csak azt mondottam, hogy vannak nekünk a német birodalommal, a német nemzettel komoly érdekközösségeink és vannak komoly érdekellentéteink. Bethlen István gróf előadásait is éppen ezen a ponton kritizáltam, hogy úgy állította be a magyar-német viszonyt, mintha a magyarok és németek, a magyar állam és a német birodalom között csak érdekközösségek volnának. A miniszterelnök úr, amikor azt mondja, hogy számos érdekközösség^ áll fenn közöttünk, a sorok között tulajdonképpen azt is mondja, amit én hangsúlyoztam, hogy vannak komoly érdekellentéteink is. (Jánossy Gábor: Akkor egyet mondtatok!) En bátor voltam itt a magyar Képviselőház előtt felsorolni azokat a súlyos érdekellentéteket, amelyek bennünket a, német birodalommal bizonyos fokig szembeállítanak. Felsoroltam az Anschlusst, (Mozgás a, baloldalon^) Ausztria csatlakozását Németországhoz és senki sem mondott a túlsó oldalon sem ellent, mint ahogy jó magyar ember nem is állíthatja azt, hogy a német birodalomnak ilyen méretű kiegészülése, megtoldása, a német birodalomnak a mi határainkig való nyúlása magyar érdek volna. (Ügy van! Ügy van! half elöl.) Megmondottam azt is, hogy az Anschlussnak következménye a mostani német centralizációs politika során csak az lehetne, hogy az osztrák külön politikát is beállítják, beillesztik a birodalmi politikába és ugyanazzal, sőt még nagyobb kíméletlenséggel fog majd feljárni, vagy járna el ez a megnagyobbodott birodalom, mint ahogyan a német birodalom már a weimani rezsim alatt is viselkedett velünk szemben. (Gáspárdy Elemér: Adja vissza Burgenlandot!) Kérdezem én, mi ebben az agresszivitás, vagy kérdezem én, vájjon nincsenek-e nekünk igenis, érdekellentéteink ezzel a németbirodalmi politikával, (Halljuk! Halljuk! balfelol.) amely mostanig is minden eszközt felhasznált arra, hogy a megszállott területeken, az elszakított részeken a magyar kisebbséget izolálja (Ügy van! Ügy KÉPVISELŐHÁZI XAPLÓ XIV. van! balfelol.) és a német kisebbségeket a magyarsággal szembeállítsa, (Ügy van! Ügy vanl balfelol.) minden eszközt, pénzibeli eszközt is felhasznált arra, (Dinnyés Lajos: Ügy van!) hogy a már megmagyarosodott németajkú régi százados állampolgár testvéreinket visszahódítsa a németségnek? Senki sem meri azt állítani, hogy ezek nem tények. (Ügy van! balfelol.) Most azután áttérek a Hitler-uralomnak magyar vonatkozásaira. [Jánossy Gábor: Nincsenek magyar vonatkozásai! — Dinnyés Lajos: Itt van Hitler, a Meskó! — Kun Béla: Meskó is magyar vonatkozásban! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy ragaszkodjam a miniszterelnök úr szövegélhez. Azt mondj miniszterelnök úr (olvassa): «Sajnálattal állapíthatom meg, hogy az utóbbi időben egyes ellenzéki politikusok és bizonyos sajtóorgánumok a jelenlegi német kormánnyal szemben táplált világnézeti ellentéteiket külpolitikai térre is^ átviszik és belpoitikai felfogásuk szemszögéből foglalnak állást a német birodalomhoz való viszonyunk megítélése tekintetében is.» Ezzel szemben azt állítom, hogy éppen én igyekeztem helyreigazítani Bethlen István grófnak németországi állásfoglalását, ahol ő idegen újságírók, német újságírók előtt, talán más külföldi újságírók előtt, de mindenesetre külön egyi magyar újságíró előtt is úgy nyilatkozott, hogy hála Istennek, Magyarország egy világnézeti plattformra került Németországgal. Én ezzel szemben azt állítottam, hogy ez nem felel meg a valóságnak, mert a mi nacionalizmusunk más és különben is azt mondottam, hogy a magyar nemzet nem engedheti meg magának a világnézeti politika luxusát. Ezt senki sem csinálja ma Európában. Ezzel szemben a miniszterei; nök úr rám akarja olvasni az ellenkezőjét, ami ellen tiltakoztam, hogy én akarok világnézeti politikát csinálni. Amikor azt mondottam, hogy én a Hitler-uralmat azért kritizálom, mert gazdaságpjolitikai kérdésekben feliétlenül a jövőben az eddiginél is sokkal élesebb autarehikus tendenciákat hoz magával — erre már bizonyítékok is vannak — es amikor azt állítottam, hogv az a pángermán tendencia, amely bizonyos mértékig még a weimári uralom alatt is érvényesült, csak erősödhetik a hitleri birodalommal s amikor azt állítottam, hogy az Anschluss erőszakolása még sokkal kíméletlenebb eszközökkel, még sokkal mohóbban fog előre törni a hitleri uralom alatt, mindezzel csak tényeket mondottam, amelyeket megcáfolni nem lehet. Ezek nem világnézetek, ezek a magyar külpolitika kérdései. Nevetséges dolog azt állítani, hogy a Hitler-uralom, , amelynek éppen ma ünnepelték parlamenti megnyitását, magyar szempontból csak világnézeti kérdés. Ez az új hitleri politika új külpolitikát is jelent Európa számára, elsősorban a mi számunkra és ha van Európában ország, — és^ ezt meg kell egyszer mondani a magyar törvényhozásban — amelynek számára halálos veszedelem az Anschluss, akkor Magvarország az. En megmondom ezt ebben a törvényhozásban. (Ügy van! a baloldalon.) Végre minden külpolitika kompromisszum eredője. Méltóztassék megnézni, vájjon az a Belgium, amely annyit köszönhet a^ franciáknak, minden vonatkozásban hajszálnyira SÍ7 mul-e a francia politikához? Akárhányszor megtörténik, hogy ez a Belgium külön álláspontot foglal el a nemzetközi fórumokon. Kér1 dem, nem szabad-e itt nekünk, független ma_30