Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-161

200 Az országgyűlés képviselőházának 161, ülése 1933 március 21-én, kedden. egyes kölcsöntartozásainak tekintetében létrejött egyezménnyel kapcsolatban is vannak még a fővárosnak kiegyenlítetlen tartozásai. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezek a tételek háborúelőtti tartozásokkal kapcsolatos úgynevezett klíringtartozások, amelyeknek a Speyerkölcsönhöz egyáltalán semmi közük sincs. (Kun Béla: De beszéljünk arról! — Zaj. — Hegymegi Kiss Pál: Rendőrségi hozzájárulás 1920 óta van. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) Tény mindenesetre az, t. Ház,, hogy ez a viszony nem egyoldalú, mert az, államnak nemcsak tartozásai, hanem követelései is vannak az autonómiákkal szemben; ennek következtében máris keressük az utakat és módokat, hogy bizonyos kompenzációs módon ezek a kölcsönös követelések és tartozások rendezése elomozdíttassék. (Helyeslés a jobboldalon.) A kölcsönjavaslattal kapcsolatban igen sok szónok részéről felvetődött a gondolat, — a iegküiönbözőbb német terminus-technikusokat használták, «Flickwerk», vagy «Loch auf, Loch zu» politikát és hasonlót emlegettek, — amivel azt akarták kifejezésre juttatni, hogy ebben a törvényjavaslatban nagyobb koncepció nem testesült meg. Én csak egyre vagyok bátor figyelmeztetni az igen t. Házat. A költségvetési egyensúly fenntartása és az állami kiadások telj esi thetésének biztosítása mindenesetre a legelsőrendű érdek és azt hiszem, hogy ez bázisa az egész gazdasági életnek s az egész ország alkotó munkájának. Ha akkor, amikor az ember ennek biztosítására egyéb erőfeszítéseket is tesz s kétségtelenül áldozatokat is követel az állampolgároktól, de ugyanakkor a kiadások lefaragása terén is bizonyos eredményeket mutat fel, a harmadik eszközt : a kölcsön eszközét is felhasználja arra, hogy az államháztartás egyensúlyát biztosítsa, azt hiszem, hogy az ilyen javaslat a koncepciót nem nélkülözi. (Kabók Lajos: A tisztelt elődök is ilyesvalamit mondtak! — Zaj bal felől. - Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Különben is az az érzésem, hogy ezeket a nehéz időket, amelyek különösen költségvetési szempontból előttünk állanak, valamiképpen át kellett hidalni. Akkor, amikor az ember érzi, hogy a hajó léket kapott, a legénység egészen természetesen minden törekvését arra fordítja, hogy ezt a léket legelőször is betömje. Ez volt a legelső kötelességünk s ezért kellett eszközöket kérni a törvényhozástól, hogy kölcsön útján fedezhessük azokat a hiányokat, amelyek az államháztartás keretei között mutatkoznak. De ugyanakkor, amikor ezt tettük, nem hagytuk figyelmen kívül azt sem, hogy egy rendezett államháztartásnak előfeltétele a gazdasági élet megerősödése is (Kun Béla: Lássuk!) s ezért történt, hogy ugyanennek a kölcsönjavaslatnak keretében gondoskodtunk, ha egyelőre szerényebb eszközökkel is, - mert egyéb eszközök nem állanak rendelkezésünkre — 15 millió pengő keretben arról, hogy az alkotó munka megindítását beruházásokkal elősegítsük. (Helyeslés a jobboldalon.) Tisztában vagyok vele, t. Ház, hogy a gazdasági problémán van elsősorban a hangsúly; ezt hangoztattam abban a beszédemben iü, amelyben az ország költségvetési helyzetéről igyekeztem felvilágosítani a t. Házat és az ország közvéleményét. Abban a beszédemben is hangsúlyoztam, és azóta is többízben rámutattam arra, hogy az igazi gyógyulás útja a gazdasági megerősödésen keresztül vezet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hogy itt egy egységes,nagyobbszabású politika ennek a kölcsönjavaslatnak a keretében nem bontakozik ki, az egészen természetes is, mert ez a kölcsönjavaslat, amely a deficit fedezésére szolgák nagyobbrészbeii nem is teheti azt, de abban a kisebb részében, amelyben gazdasági célokat szolgál, teljesen részletes programmot adtunk arra vonatkozóan, hogy minő munkákat kívánunk megvalósítani. (Kabók Lajos: Nagyon kicsi Programm ez! De ettől eltekintve, ha az ország legnagyobb gazdasági problémáit tekintjük, nem szabad félreismerni azt, hogy ebben a világgazdasági krízisben bizonyos elaszticitást kell tanúsítaniuk különösen a kis országoknak, amelyek nem diktálhatják a gazdasági történés menetét. Ezekben a, nehéz időkben tehát nekünk alkalmazkodnunk kell és nem indulhatunk el a magunk célkitűzése szerint valamely határozott irányban, mert nem tudjuk, hogy ennek előfeltételei megvannak-e, vagy ha ennek előfeltételeit ma látjuk is, nem tudjuk, hogy egy hónap múlva nem fog-e a gazdasági helyzet teljesen megváltozni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Egy szegre akasztani mindent nem lehet. Itt sem tisztán iparosodás! politikát nem lehet folytatni, sem tisztán a mezőgazdaságra építenünk az ország jövőjét nem szabad. Itt arra kell néznünk, hogy olyan harmonikus egyensúlyt tartsunk fenn, ,amely bizonyos elasztikus lehetőséget nyújt arra, hogy amikor a világgazdasági krízis kibontakozásának főirányait már láthatjuk, ezekbe az irányokba bekapcsolódhassunk és ezekben az irányokban haladhassunk. (Ulain Ferenc: Mely mellett a textilesek, a szeszesek és a többiek jó sokat keresnek. Ez a harmónia és az egyensúly? — Kabók Lajos: Minden pénzügyminiszter így beszélt és a zárszámadásokból más derült ki! — Zaj.) Ennek a gazdasági megerősödésnek célját szolgálja ez a kölcsönjavaslat is, de szolgálják a gazdasági megerősödés célját azok a különböző hitelügyi intézkedések is, amelyeket a legutolsó időkben folyamatba tettünk és amelyekről már — legalább is részben — volt szerencsém itt a Ház előtt beszámolhatni. A mezőgazdasági adósságok problémájáról a vita folyamán közbevetőleg tett felszólalásomban már nyilatkoztam; ehhez hozzáfűznivalóm egyelőre nincs. Bátor vagyok azonban rámutatni arra, hogy úgy a zöldhitel, mint az úgynevezett begyujtási hitelek nyújtása, mint pedig most a legközelebbi időben meginduló tatarozási hitelek nyújtása és a kisipar részére is hizonyos mértékű hitelkeret biztosítása mind ugyanazt a célt szolgálják, hogy a magángazdaságnak bizonyos hiteleszközöket bocsássunk rendelkezésre s ezáltal megkönnyítsük a inagániniciatíva kibontakozását. Abban a tekintetben ugyanis Friedrich István igen t. képviselőtársammal egyetértek, hogy a magángazdaságon keresztül és a magángazdaságnak minél szabadabb levegő engedésével kell megtalálni országunk gazdasági megerősödését. (Helyeslés.) Szó volt még egy-két részletkérdésről és különösen az idegenforgalmi kérdésről. Itt csak arra a felvetett gondolatra vagyok bátor utalni, amelyet, azt hiszem, Rassay igen t. képviselőtársam említett fel, hogy tudniillik itt a külföldiek javára pengőben letétbe helyezett kamatösszegek idegenforgalmi célokra használtassanak fel. Ebben a tekintetben tárgyalásokat folytattunk a Nemzeti Bankkal és e tárgyalások eredményekónt lehető fesz az, hogy