Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-161

Az országgyűlés képviselőházának iúl. mennek végig, úgyhogy az, útfenntartási költségek terhe aránylag tkis területekre redukálódik és éppen ezért látjuk azt is, hogy az útépítéssel kapcsolatos adóterhek az amerikai gazda adóterheinek igen lényeges részét teszi ki. A szántási és vetési munkálatoknál a nagyfokú niechanizaiás ellenére, relatíve samten I nagy költségeik vannak, amit mind azért hozok lei, mert nálunk például a mechanizált termelést úgy állítják be, mintha ennek az egy körülménynek folytán a tengerentúl egész egyszerűen le tudna konkurrálni minden mas búzatermelő országot, ami pedig nem i áll. Ez eddig csak azért sikerült, mert nagystílű finanszírozói voltak a súlyosan veszteséges termelesnek. A nagyfokú mechanizaiás ellenére nekik is szükségük van egyrészt állati erőre is es ennek az, állati erőnek a felhasználása is rendkívül irracionális. Van olyan gazda, aki vagy egész évben ,tart lovakat és azokat 14 napig foglalkoztatja, vagy pedig — ami szintén igen drága mulatság — kampány előtt veszi es kampány után eladja őket. A nagyfokú mechanizálásból folyik azonban másrészt az a körülmény is, amely az amerikai termelési kalkulációnak súlyos tehertétele, hogy amíg nálunk a búzaár csökkenésével csökkennek a művelési költségek is, azért, mert a termelési költségek egy részét természetben fizetjük, kommenciókban és cselédbérekben, addig nekik a kézierőt helyettesítő gépierő költségét amortizáció formájában a változatlan gépárak alapján kell kalkulálniok. Ez rendkívül nagy és terhes tétel az amerikai búzatermelési kalkulációban. Azután van még egy olyan tétel, amelyre súlyosan esik latba a fuvarköltségek nagysága. Nálunk a búzatermelésnek körülbelül a fele helyi fogyasztásra használtatik fel, teli át azt fuvarköltség nem terheli, a másik felére a legközelebbi malomig, vagy az ország határáig nagyjából egy pengő körüli költséget lehet számítani, ami tehát az egész búzatermést fuvarköltség címén métermázsánként 50 fillérrel terheli meg. Amerikában ez a teher négy pengő métermázsánként, mert egész másként bonyolódik le ott az élet. Ott a farmer egész búzáját elszállítja óriási távolságokban lévő malmokba vagy a silókba, vagy a tengeri kikötőkhöz és lisztszükségletét azután üzletben fedezi vásárlás útján. Az amerikai búzatermelés középpontja* jelentő Kansas államban például a statisztika szerint a termelőknek helyt, az ő farmjukra visszaszámítva mázsánként 4'50 pengővel marad kevesebb búzájukért, mint Wcwyork -állam' termelőinek, amely államnak farmjai az Atlanti-óceánhoz közelebb esnek. Ebből is látszik, hogy. nem túloztam akkor, amikor az előbb hozzávetőlegesen négy pengőre becsültem ezt a költséget. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Fellner Pál: Öt perc meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást engedélyeznie (Igen!) A Ház a meghosszabbítást engedélyezi. Fellner Pál: Elismerem, (hogy Kanadában és Argentínában a fuvarozás költsége talán 1, vagy 1-5 pengővel kevesebbet tesz ki, de még mindig elég nagy az a, marge, amely jelképezi a tengerentúli termelőknek — Kanadában és Argentinában is — az eddigi veszteségét. Most vegyük hozzá azt, hogy a búza árjegyzése 1932-ben ab amerikai kikötő 10 pengő 50 fillérnek felelt meg métermázsánkint és hogy ülése lt)83 március 21-en, kedden. ÍM ennek a termelési költsége — nem tudóm pontosan megmondani — körülbelül Va—

17 pengő között van, a fuvarral és minden költséggel együtt, akkor nyilvánvaló lesz, hogy miiyen nagy volt az a ráfizetés, amelyet eddig az amerikai hitelezők finanszíroztak, s amelyet talán az amerikai búzatermelők észre sem vettek. Ezek csak most ébredtek fel, éppen úgy, mint nálunk, ahol mindennapos jelenség volt, hogy könyvvizsgálatok folyamán derült ki utólag, hogy az illető már évekre visszamenőleg fizetésképtelen. Ezért tartom én kétségtelennek, hogy ez az állapot nem lesz fenntartható. Mert ha a farmer 10 pengő 50 fillért kap oly áruért, amely neki 16 pengőjébe kerül, ebben van a csirája annak a természetes javulásnak, amely a világ mezőgazdasági árnívóját emelheti a termelés oly természetes csökkenése révén, amelynek folytán feljavul az ár. Ha ez a folyamat megindul, mindenesetre egészségesebben fog hatni, mint bármilyen mesterséges intézkedés. T. Ház! A búza áremelkedése egymagában nem tudná a mezőgazdasági válságot rendbehozni, de ha arra gondolok, hogy a búzatermésből a világon mennyi használtatott fel éppen az utóbbi időben takarmányozásra és hogy magasabb búzaáraknál ez a mennyiség kiszóríttatnék a takarmányozás területéről és helyébe nagyobb kereslet mutatkoznék egyéb mezőgazdasági termények iránt, akkor kétségtelennek kell tartanom, hogy adott esetben meg volna a kölcsönhatás a búza és az egyéb mezőgazdasági termények áralakulása között. Van erre egy példám is; a németországi csirkebúza példája. Németország — mint méltóztatnak jól tudni — tőlünk, de egyéb országoktól is, a tavalyi évben nagymennyiségű csirkebúzát vásárolt. Ezzel a csirkebúzáyal tojástermelését fejlesztette és az olcsó búza folytán olyan olcsóra nyomta le a tojás árát, hogy most nemcsak a holland tojástermelők vannak kétségbeesve, hanem nálunk is, ahol pedig a tojástermelés részben éppen a legszegényebb és legszorgalmasabb néprétegek foglalkozása, válságba jutott a tojástermelés, minthogy a német határról az olcsó búzával előállított olcsó tojás konkurrenciája folytán zúdítják vissza a magyar tojást. A búzatermeléssel kapcsolatos fenti okfejtésemet vonatkoztatom bizonyos irányban a kukoricára is. Habár nálunk a román és jugoszláv tengeritermés nagymértékben befolyásolja az áralakulást, kétségtelen azonban, hogy a tengeren túl a kukoricahelyzet is sok tekintetben olyan, mint a búzahelyzet, tehát vele párhuzamosan fejlődnék. T. Ház! Nem szeretném, ha félre méltóztatnának érteni, mintha én ezt a képet, amelyet most festettem, mint jóslatot merném vagy akarnám mondani. Tudjuk, hogy: ma a logikának legelemibb szabályai is halomra dlőlnek. (Igaz! Ügy van! a középen.) Jól tudjuk, hogy amit kétszer kettő négynek tartottunk, az többé sok tekintetben nem az. Olyan meglepetések értek gazdaságilag is, amelyeket soha lehetőknek nem tartottunk. Nem merem és nem akarnám tehát azt mondani, hogy az a fejlődés, amelyet lehetségesnek 'vázoltam, be is fog következni. Csak rá akartam mutatni azokra a kedvező momentumokra, amelyeket az, amerikai helyzetből kifolyólag látok és amelyek jelenthetik a javulás csíráját, Ha ezen az iiton el tudna indulni a beteg világgazdaság, megszabadulhatnánk azoktól a circulus vitiosusoktól, amelyektől a gazdasági élet annyira szenved, mert a gyógyulási folyamat megindulása