Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-161

Az országgyűlés képviselőházának 161 Az előbbiekben a jelszópolitikáról mondottam néhány szót és itt hozzá kell tennem, hogy ez a jelszópolitika olyan irányban is érvényesülhet, ho|gy egy egyébként teljesen helytálló definíciót hamisan alkalmaznak. Az tlőttünk levő javaslat sok oldalról részesült olyan bírálatban, hogy az inflatorikus intézkedés, inflációt okoz. Ezt a felfogást nem tudom osztani, mert nem lehet vita abban a tekintetben, hogyha kedvezőbb viszonyok mellett, minden injekció nélkül — mint amilyen injekciónak tekintendő ez a javaslat — a gazdasági élet normálisan működnék, ugyanannyi bankjegy volna forgalomban, mint most ezeknek a munkálatoknak megindítása által forgalomba fog jönni — feltéve mindilg, hogy észszerű invesztíciókról van szó. Ha tehát Önmaguktól normális viszonyaink volnának és mindezek a munkálatok külső segítség nélkül mehetnének végbe, több volna a bankjegyforgalom, mint amennyi ma és nem volna se költségvetési deficit, .se munkahiány, és mégse jutna senkinek eszébe inflációról beszélni. Nem tartom helytállónak az abból az öszszehasonlításból _ levont következtetést sem, amely azt niiutatj.a ki, hogy 1928. óta az áruindex 39%-kai csökkent, a bankjegyforgalom pedig 22 illetve 33%-kai és hogy ez a körülmény már ma infláció felé mutat; azért nem, mert azok az elmaradt munkálatok, amelyeket mi most meg akarunk indítani, nagyrészt ipari munkálatok és az ipari munkálatok árindex 39%-os csökkenéséből kiemelnök r az ipari munkák árindexcsökkenését, kétségtelen, hogy ez az árindexcsökkenés kisebb volna, mint amennyit a bankjegyforgalom csökkenés kitesz. A külkereskedelmi forgalom 1928 óta bekövetkezett volumencsökkenése pedig, amire szintén történt hivatkozás, felfogásom szerint teljesen irreleváns abból a szempontból, hogy a most felveendő kölcsön inflatorikus hatású lesz-e vagy sem. Megérteném, ha a gazdasásri élet volumenjének csökkenéséről volna szó. De ebben a vonatkozásban ez sem volna helyes argumentum, mert ezek az összegek, amelyek most a gazdasági életbe fognak kerülni, a gazdasági élet volumenjét emelik, tehát az arányt nem rontják. Itt tehát inflációról nem lehet szó. Helytálló ellenben az a beállítás, hogy a gazdasági életnek akarunk egy olyan injekciót adni. amely éppen*pro futuro az inflációt elkerülhetővé tegve. (Űffv van! jobbfelől.) A mai körülmények között igen sokat vitatkoznak, régi elméleteket felmelegítenek, új elméleteket hallunk és ezen elméletek során alá is támaszttattak argumentumokkal olyan tételek, amelyeknek alkalmazását a gazdasági életre aggályosnak tartanám. Van egy olyan elmélet, amely azt mondja, hogy olyan nyomorúságos viszonyok között, mint a maiak, minden invesztíciós tevékenység gazdaságpolitikai hiba. Ezt a felfogást azután a legkevésbbé sem tudom osztani. Egy ország gazdasági életében vagy fejlődés van, vagy hanyatlás, de megállás nincs, mert a megállás egyértelmíí a hanyatlással. Mai helyzetünkben gazdasági életünk volumenje olyan mértékűre zsugorodott már össze, hogy minden további süllyedés^ egyenesen végzetessé válnék. Ez ellen tehát minden erővel küzdenünk kell. Ezenfelül invesztíció és invesztíció között óriási különbség van, aszerint, hogy miiven időben vitetnek véghez, és itt meg kell állapítani, hogy ma ezeket az invesztíciókat olyan időben indítjuk meg, amikor ' . ülése 1933 má.rcius 21-én, kedden. 189 terjed a munkanélküliség és példátlan a gazdasági ellet összezsugorodása. Felfogásom szerint itt félre kell tennünk a sokféle elméletet és a gyakorlatból kell megállapítani, hogy okszerű invesztíciókra szükség van az eddig felhozott okoknál fogva, már azért is, mert ha ezeket az invesztíciókat, amelyek nagymértékben modernizálási vagy karbantartási költségeknek is minősülnek, nem visszük véghez, akkor egész termelési gépezetünk, akár ipari, akár mezőgazdasági termeilésünk, akár kereskedelmünk szolgálatában áll, egyszerűen ócskavassá válik, ez pedig azt jelentené, hogy ab ovo feladtuk pozíciónkat. Természetesen nem értem ezt az észszerűtlen invesztíciókra, de ilyenekről nincs is szó. Eszszerűtlen invesztíció volna olyan termelési források kibővítése, amelyek már mai ter

: jedelmükben is csak kis kihasználási koefficienssel hasznosíthatók. De az észszerű invesztíciók felső határát csak az előbb említett két még fontosabb szempont szabja meg és nedig a pengő értékállandóságának megvédése és az infláció elkerülése. Utalni akarok itt arra, amit a múltkoriban már Fenyő Miksa t. képviselőtársam is^ említett, hogy az észszerű invesztíciók szükségességére mutat igen meggyőzően az is, hogy megejtett számítások és adatokkal alátámasztott kalkulációk szerint minden, okszerű invesztícióim fordított munkabérnek, még 2—3-szorosa adódik ki előzetes munkabérek címén, ha tehát valahol a munkanélküliek egyharmad részét foglalkoztatjuk közvetlen invesztíciókkal, ak; kor az ezen közvetlen invesztíciókat megelőző és azokat követő munkálatok folytán közvetve az összes munkanélkülieknek biztosítottunk kenyeret. Tisztában kell lennünk, hogy csodákat véghezvinni nem lehet és hogy az adott pillanatban semmilyen intézkedés nem fog arra vezetni, íhogy a gazdasági válságot egyszerre megszüntesse. Azért nem, mert hiszen a mi válságunk nem önálló gazdasági válság, hanem szoros függvénye a világgazdasági válságnak, amely olyan elemi erővel dühöng, amint a legutóbbi világpiaci eseményekből is látjuk, hogy emberi ésszel és emberi kézzel megállítani nemcsak nekünk, hanem a hatalmas birodalmak legjobbjainak sem lehetséges. A gyógyulás csak magától és belülről indulhat ki és mi legfeljebb arra szorítkozhatunk, hogy injekciókkal tartsuk fenn a mi ellenállóképességünket arra az időre, amikor a természetes gyógyulás folyamata meg fog indulni. Ilyenirányú intézkedést a kormánytól már többet láttunk. Ilyennek minősítem az osztrák kereskedelmi szerződés megkötését is, amely bizonyos vonatkozásban érezteti kedvező hatását. Amióta az osztrák kereskedelmi szerződés érvényben van, a sertésárak meglehetősen szép karriert futottak be. Nem akarok ebben a tekintetben számokat felsorolni, de ha a különböző sertéskategóriákat vesszük, általában körülbelül 15%-os áremelkedést állapíthatunk meg, ami vonatkozik a hízóba állított süldőkre és vonatkozik a kész sertésekre is. Itt azonban arra a veszélyre szeretnék rámutatni, amely abban a jelenségben rejlik, hogy nyakló nélkül állítjuk a süldőket hízóba, aminek az lesz a következménye, hogy amikor a most hízóba állított süldők elkészülnek, olyan módon fogják elárasztani a piacot, hogy természetszerűleg árdebacle fog megint jönni. Ebben a tekintetben nagyon helyesnek tartanám, ha a földmívelésügyi miniszter úr minél tágabb téren és népszerű módon adatok közlésével 28*