Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-161

188 Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1933 március 21-én, kedden. -agrárollóban jutnak kifejezésre anélkül, hogy ebből ajkár; az ültető iparnak, akár pedig a kereskedelemnek legkisebb haszna is volna. Az adóterhek pedig természetszerűen megint annál nagyobb mértékben emelkednek circiüus vitiosus formájában, mennél súlyosabb a mezőgazdaság helyzete, mert ha a mezőgazdaság megsegítése irányában nélkülözhetetlen intézkedéseket veszem tekintetbe, mint amilyenek voltak például a földadómérséklés, vagy a boletta, vagy a búzatermelésnek más módón való segélyezése, mindez az államháztartásra vagy olyan bevételi kiesést jelent, vagy pedig olyan kiadási többletet, amelynek terhét valakinek viselnie kell és éppen azoknak kell viselniök, — tehát cikkeikben árdrágítóan is érvényesül — akik az agrárolló okaiként állíttatnak be. Ebben a vonatkozásban említendő meg az egyfázisú forgalmi adó kérdése ia, amelyre mostanában fokozatosan tér át a pénzügyminiszter úr. Elismerem, hogy ez lehet hasznos intézkedés, ha jól van megcsinálva, kétségtelen az is, hogy az üzletvitelt lényegesen meg fogja egyszerűsíteni, egy csomó könyvvezetést feleslegessé fog és egy sereg vexatúrát elkerülhetővé fog tenni, de kétségtelen, hogy a gyári árakra, tehát az agrárollónak abban a részében, amely a gyári árakig lép fel, ez az egyfázisií forgalmi adó drágítólag fog hatni anélkül, hogy ebből az ipari termelésnek bármilyen előnye vagy haszna volna, ez a drágulás tehát kifelé megint az ipar terhére fog szerepelni. Az agrárolló ezen okaira vonatkozólag megállapíthatom, hogy nem lokális viszonyainkban lelik magyarázatukat, hanem az egész világon tapasztalhatók. Az agrárolló nyílásának nagysága azonban változik az egyes országok lokális viszonyai szerint, mégpedig úgy. hogy minél kisebb egy ország és minél inkább agrárjellegű, szükségképpen annál tágabb az agrárolló, mert a kis országnak adminisztrációs költségei, közterhei, társadalombiztosító terhei természetszerűleg .aránylagosan nagyobbak, mint a nagy országéi, agrárországnál pedig a mezőgazdasági válság súlyosabban érezteti hatását, mint ipari országokban, tehát fokozatosan csökken a mezőgazdaság fogyasztóképessége, amely pedig az agrárolló kimérete tekintetében döntő hatású. Van ezeken kívül, t. Ház, az agrárollónak egy másik komponense is, amelyre rá szeretnék mutatni, és ez abban az eredendő különbségben leli magyarázatát, amely fennáll a mezőgazdasági és ipari termelés között. A mezőgazdasági termelőnek tőkéje a föld, amelyet megműveletlenül hagyni nem lehet — ez esetben tudniillik a tőke is elpusztul és még sokszorosan súlyosbodik a termelő vesztesége. Ezzel szemben az ipari termelő termelhet veszteségre, de vesztesége csak limitált lehet, mert amint eg*y bizonyos mértéket felülmúl a veszteség, leállítja üzemét. Ha a mezőgazdasági termelő is ezt tenné, akkor a folyó vesztesége helyett vagyona pusztulna el. Innen van azután az agrárollónak az egész világon tapasztalható jelensége, amelyhez még egy körülmény járul hozzá, az tudniillik, hogy a világ agrártermelésének megszervezése sokkal nehezebb, illetőleg a legtöbb vonatkozásban majdnem megoldhatatlan. Hozzájárul ehhez az is, t. Ház, hogy különböző országoknak más és más a politikája, aszerint, amint azt gondolják, hogy^ egyik vagy másik gyengébb országot ki tudják éheztetni. Hiszen látjuk, hogy nem egyezer volt meg az akarat az agrártermelés megszervezésére, — gondoljunk a különböző búzakonferenciákra — mégis azt hiszem, hogy nem egy esetben még az ott tárgyalók szándéka sem veit egészen őszinte. Megszervezni csak azokat a mezőgazdasági termelőket lehet valamiképpen, akik mezőgazdasági iparok nyersanyagszállítói és akiket néhány előretolt ipari egyeden keresztül lehet szervezetekbe bevinni, de általánosságban a világ agrártermelésének mesterséges úton való megszervezése nézetem szerint kilátástalan feladat. Sajnos, ezt kell mondanom a legújabb Koosevelt-féle búzaakcióról is. Kilátástalannak tartom ezeket a szervezési kísérleteket azért, mert már az elgondolást helyesen végiggondolni is nagyon nehéz feladat, a keresztülvitel módozatait megállapítani már majdnem lehetetlen, ami pedig a legnagyobb akadály, az az, hogy millió ás millió termelő restrikciós kötelezettségeinek betartását egyenesen képtelenség ellenőrizni, enélkül pedig minden szervezési kísérletnek csődöt kell mondania. Ezzel nem akarom azt mondani — és erre mindjárt bátor leszek kitérni —, hogy nem látok más, ha nem is módozatokat, de jelenségeket, amelyek a mezőgazdasági világpiaci árak bizonyos várható javulásának reményét kelthetik bennünk, legalább is énbennem, csak azt akartam leszögezni, hogv az én felfogásom szerint a mezőgazdasági termények áremelését, vagyis az agrárolló alsó szárnyának megindítását felfelé mesterséges úton megcsinálni nem lehet. Hogy ennél a kérdésnél kissé hosszasabban időztem, ezt legyen szabad azzal indokolnom, hogy eddigi okfejtésemnek hármas célja volt. Első célom volt annak igazolása, hogy a gazdasági életet és így a napi politikát is foglalkoztató problémák mennyire bonyolultak, és ezt egv konkrét példával, az agrárolló példájával gondoltam szemléltetően megvilágítani, illusztrálva ezzel azt is, hogy a .jelszópolitika milyen veszélyeket rejt magában. Másodszor igazolni kívántam azt, hogy az ipari termelés gyakran indokolatlanul és tendenciózusan részesül támadásokban olyan jelenségekért, amelyeknek felidézésében semmi része nincsen és amelyeknek épúgy szenvedő alanya, mint ahogy a mezőgazdaság és a többi foglalkozási ágak is szenvedő alanyai. Azt hiszem, hogy a magyar ipar éppen az olőttünk levő törvényjavaslattal kapcsolatban bizonyította be azt, hogy ebben az irányban hogyan gondolkodik, mert szép példáját szolgáltatta annak, hogyha kell, áldozatok árán is ott van, amikor az ország költségvetésének rendbehozataláról és a termelő munkának újbóli megindításáról van szó. Harmadik célja pedig eddigi okfejtésemnek annak igazolása volt, hogy az agrárolló lehető megszüntetésére kell törekednünk, a prius azonban az alsó szárnynak felfelé való megindítása. Mihelyt a mezőgazdasági cikkeK árszintje javul, emelkedik szükségképpen a gazdasági élet volu ménje, csökkennek az ipari termelést és kereskedelmet sújtó terhek, illetőleg ezeknek a terheknek a termelés egységére eső része, úgy, hony a mezőgazdasági termények árjavulása kétszeresen éhezteti az íigrárolló csökkentő hatását. Sajnos, mint említettem, az agrárcikkek *t világpiacokon való mesterséges áremelését nem tartom lehetségesnek, ebben az irányban felfogásom szerint, a természeti erőknek kell működésbe lépniök.