Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-156

10 Az országgyűlés képviselőházának 156. ülése Ï933 március 8-án, szerdán. sodfokon a középfokú közigazgatási bíróság ítélkezzék. (Helyeslés) Ami pedig Rassay t. barátomnak azt a megállapítását illeti, hogy a középfokú hatóságokban nem bízik, hogy azok közmegnyugvást keltő módon intéznék el az ügyeket, amelyeket jelenleg a törvényjavaslat az ő hatáskörükbe utal, erre nézve megnyugtathatom az igen t. barátomat. A magyar közigazgat as, a magyar köztisztviselői kar, különösen a vármegyei tisztviselői kar Jókai régi jó táblabíráinak leszármazottja, akik azelőtt vagyonukat áldozták fel, a gondozásukra bízott néppel atyailag bántak. Hogy atyailag bánt a magyar közigazgatás mindig a magyar néppel, — kivételek mindig voltak, vannak és lesznek —- annak bizonyítéka még a magya? Corpus Jurisban is megtalálható, mert a cselédekről szóló 1876 : XIII. t.-c. kimondja, hogy a cselédet a család tagjának kell tekinteni, és a.magyar ember is a legkedvesebb gyermekét is úgy általában édes cselédemnek Ihívja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ismétlem tehát, a magyar köztisztviselői kar mindig hivatása magaslatán állott, bár a háború előtt is illetménye az életszínvonalon alul maradt, és most is a legnehezebb viszonyok közepette becsülettel megfelel a maga kötelességeinek. És bármennyire magyarázgatta F. Szabó Géza t. barátom az úgynevezett észszerűsítési — mert a racionalizálás az én egyszerű elgondolásom szerint észszerűsítés, kissé nehéz kifejezés, de majd megszokjuk, ha többször emlegetjük — kormánybiztos úr, tudós Magyary Zoltán tanár úr, miniszteri tanácsos úr kijelentését, aki hatalmas kötetben adta elő tanulmányát óriási statisztikai adatokkal bővítve — méltóztattak-e az utolsó betűig végigolvasni, én őszintén megmondom, nem tudtam eddig a végére jutni, hogy a magyar közigazgatás megméretett és könnyűnek találtatott, mondom, F. Szabó Géza barátom az ő nemes szívének sugallatára bármennyire magyarázgatta is Magyary Zoltán tudós észszerűsítési kormánybiztos úrnak ezt a kijelentését, én azt mondom, hogy akár Magyary Zoltán észszerűsítési kormánybiztos úr, akár más — (Friedrich István: Nem jó az «észszerűsítési szó, sok benne az «s»!) — a racionalizálásban meg kitörik az emberek foga, különösen, ha nem valódi az a fog (Derültség.) — csak akkor nyilatkozhatnék (hitelesen a magyar közigazgatás, a magyar jegyzői kar munkateljesítményéről, ha csak egy hétre beülne a jegyző helyébe, a főszolgabíró helyébe, ha végigszaladgálná azt a 30—50—70 községből álló járást és tudná, micsoda dolga, feladata van annak a főszolgabírónak és jegyzőnek, aki emberfeletti munkát végez, A jegyző, a magyar közigazgatási tisztviselő, a magyar életnek, a magyar közigazgatásnak valóságos omnibusza. (Rassay Károly: Hát még a választás idejében!) Igen t. barátom, választás idején még arra is gondiának kell lenni, hogy az igen t. ellenzéki jelölt és kortes urak fejeit be ne törjék az általuk felizgatott választók (Derültség és taps a jobboldalon. — Rassay Károly: Egyszerű mód: Csendőrökkel őrizteti őket! — Eckhardt Tibor: Be sem ereszti őket a kerületbe! — Rassay Károly: Nagyon egyszerű metódus!) T. Ház! Visszatérek imiég egy pillanatra az előbb elmondottakra. Rassay t. barátomat vagyok bátor larra nem figyelmeztetni, hanem felhívni szíves figyelmét arm, (Egy hang a jobboldalon: De udvarias vagy!) — nem kerül pénzbe, jól is esik mindkettőnknek, adó sincs imég irá kivetve, (Derültség.), hogy 1914 ellőtt, a háború előtt két 'esztendővel Brüsszelben volt egy nemzetközi közigazgatási kongresszus, (Östör József: Nem magyar szó!) Ez volt a hivatalos címe s ha nem akarok történelemhamisítást elkövetni, kénytelen vagyok a hivatalos címet mondani macskakörmök, vagyis idézőjelek között. Ennek a brüsszeli nemzetközi közigazgatási kongresszusnak közleményei megvannak a Szabó Géza t. barátom kitűnő szerkesztése alatt megjelenő «Vármegye» című lapban. Megjelentek ott az angol, francia, német, olasz, szóval minden művelt nyugati nációbeli nemzetbeli tudósok, elméleti és gyakorlati szakférfiak, tanárok és bírák és amikor — jóságos Isten, hova süllyedtünk alá! — az akkori Krassószörény vármegyének árvaszéki elnöke, — gondolom, Schoff Kálmán barátom — előadta a magyar gyámügyi közigazgatás történetét (Friedrich István: Ott Brüsszelben?) — igen, ott Brüsszelben francia nyelven, békeidőben, a kongreszszus tagjai azok a német, angol, francia és amerikai — hiszen elég ebből ennyi — tudós emberek, gyakorlati közigazgatási tekintélyek, egyetemi tanárok, bírák, legfőbb ítélőszéki bírák ámulva hallgatták, hogy itt egy ezeréves jogfejlődés maradványaként van egy külön közigazgatási ág, a gyámsági és gondnoksági ügyek igazgatása és 1914-re kitűzték Madridba a következő nemzetközi közigazgatási kongresszusra annak a kérdésnek eldöntését, Rassay t. barátom, hogy nem Volna-e jobb a művelt nyugati államoknak is rátérni a magyar gyámsági és gondnoksági igazgatási rendszerre, vagyis külön igazgatási ágként kezelni ezt a rendkívül fontos igazgatási kérdést. (Rassay Károly: Eddig nem tették meg!) Es ugyanakkor a szájuk tátva maradt a külföld híres tudósainak, a hajukszála — akiknek volt még haja, mert idősebb tudós emberek voltak — az égnek állott, amikor egy másik tudós magyar közigazgatási szakférfiú, — az egyik magyar főszolgabíró barátunk —, a nevére már nem emlékszem, nem voltam ott, csak olvastam ezekről a dolgokról —, előadta a magyar jegyzőnek hatáskörét és hivatását. (Györki Imre: Azt elhisszük! — Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Majd másként tetszik beszélni, ha a többit elmagyarázom. (Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Jánossy Gábor: Amikor ezek hallották, látták, hogy a magyar falu jegyzőjével a kisbírótól föl a minisztériumig mindenki rendelkezik, hogy annak se éjjele, se nappala, (Ellenmondások balfelöl.) hogy a magyar jegyző ellen fegyelmit indíthat valamennyi miniszter, valamennyi^ fölöttes, középfokú és legfelsőbbfokú hatóság... (F. Szabó Géza: Az adóhivatal!) ezt nem akartam említeni, mert ha az adóra méltóztatnak gondolni, ez kellemetlen érzéseket kelt minden magyar adózóban (Derültség.) — akkor azt mondották, hogy lehetetlen helyzet, hogy a falu élén álló közigazgatási vezető embernek ne legyen impériuma, ne legyen hatósági intézkedési jogköre, hogy azzal mindenki szabadon rendelkezzék, ne legyen pragmatikája, függetlensége lefelé és fölfelé. Ez általában a magyar köztisztviselői karnak régi jogos sérelme, és kérve-kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy a magyar közigazgatás biztonsága érdekében, a magyar tisztviselői kar becsülete érdekében a szolgálati pragmatikát, a fölfelé és lefelé egyaránt függetlenséget biztosító intézményes törvény-