Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-156

Az országgyűlés képviselőházának 156. kaszokat elolvasta, — nem mindenki olvasgatja ezeket szívesen — már ebből is láthatja és megértheti, hogy idő szerint, cél szerint szükséges volt ennek a javaslatnak beterjesztése, én inkább a javaslathoz felszólalt t. képviselőtársaim megállapításaihoz, és így elsősorban Rassay Károly igen t. barátom felszólalásához kívánok egy pár igénytelen megjegyzést fűzm. Rassay Károly t. barátomat, akinek mindig tartalmas, kitűnő jogi érvekkel mindig telerakott felszólalását mindig a legnagyobb gyönyörűséggel és élvezettel hallgatjuk, s aki, amikor nem politikumról, politikai kérdésekről és ellentétekről van szó, a legnagyobb tárgyilagossággal, igazi jogászi tárgyilagossággal szokott hozzászólni a kérdésekhez, az azokat megillető komolysággal és alapossággal, — tehát mondom, Rassay t. barátomat megnyugtatta a^belügyminiszter úrnak az a kijelentése, hogy ezt a törvényjavaslatot követni fogja a közéi>fokú közigazgatási bíráskodásról szóló törvényjavaslat beterjesztése, amely a közigazgatási eljárásban a jogbiztonságnak egyik biztosítéka lehet. Én azonban fel kívánom hívni itt t. barátomnak és az igen t. belügyminiszter úrnak szíves figyelmét egy másik kérdésre. T. képviselőtársamnak méltóztatott említeni a gyámságai és gondnoksági ügyet. Amikor erről beszélek, nem haza beszélek. Ne méltóztassék rossz néven venni, ha erről beszélek, (Rassay Károly: Szabad arról is beszélnie, amihez ért! — Zaj.) mert igen nemes, szép hivatás az elesettek, az özvegyek, az árvák, a kiskorúak ügyes-baios dolgaival való foglalkozásban egy emberöltőn át közreműlködni, azonban meg kell államtanom, hogy a magvar közigazgatásnak ez egyik legelhanyagoltabb ága, mostohagyereke volt eddig, azért, mert — nem mondom, hogy kevesen tudják, azt nem vonom kétségbe, hogv mindenki tudja, — de kevesen méltatták azt, hosy a gyámsáad és gondnoksági igazgatás az ősi masrvar közigazgatási jogfeilodésnek még ma is élő terméke. Hiszen amikor Horváth Boldizsár, Szombathelynek, az én vármegyém székvárosának nao-y szülötte, Deák Ferenc kebelbarátja, a kiegyezés utáni első igazságüffyminiszter, aki 'egyúttal klasszikus író is volt, s aki egyszerű kötelesmester fiából emelkedett a legmagasabb polcra. — csúnya közösüoyes világ volt akkor, de tisztább volt a közéletben a levegő, ezt el kell ismernem, (Rassay Károly: Ez igaz!) a Deák Ferenc-i szellem uralkodott akkor a közéletben, bár most is ezt tudnánk megteremteni, akkor kevesebb bajunk volna és könnyebben meggyógyíthatnánk az ország sebeit, — tehát mondom, — amikor Horváth Boldizsár az 1869. évi IV. t.-c-ben a közigazgatást a bíráskodástól elválasztotta, akkor a gyámhatósági íerazgatás szervezetéből vette át azt a bírói testületi, szervezeti mintát, amelyet évszázadokon keresztül gyakoroltak a megvei törvényszékek, a megyei árvaszékek. Itt csak közbevetőleg mondom, — mivel egyik képviselőtársam, azt hiszem a legszélső baloldali padokról, p-únyosan nyilatkozott Werbőczyről — hogy Werbőczy Hármaskönyve, amely annyira megelőzte korát, önálló magyar jogfejlődés eredménye (TJgy van! Ügy van! a jobboldalon.) és semmi nyoma sincs benne a nyugati, az úgynevezett művelt nyugati hűbéri rendszernek, ezenfelül azonban, különösen az özvegyek, árvák, gvámoltalanok. elesettek ügyének külön fejezeteket szentel. En azt tartom — ezt már többször elnionKÉPVTSELÖHAZI NAPT.Ó XIV. ülése 1933 március 8-án, szerdán. 9 dottam, de hiába mondottam el, kiáltó szó volt szavam a pusztáiban — hogy a legfőbb ideje volna már az ezer, tízezer, meg százezer kiskorú apátlan-anyátlan árva egészségügyi, erkölcsi, neveltetési érdekeit jelentő legfontosabb, legégetőbb árvaügyeket és az árvák vagyoni érdekeit érintő fontos ügyeket megreformálni, megjavítani és a legfelsőbb fokon a Közigazgatási Bíróság elé vinni, mert most úgy áll a helyzet, hogy ha Pityi Palkó nem jut be a községi képviselőtestületbe, az ellen van panaszjog a Közigazgatási Bírósághoz, de ha egy árvának az ügye nincs rendben, akkor határoz az árvaszék és a közigazgatási bizottságnak egy külön szakbizottsága, amely részben laikus emberekből áll, a legfőbb fokon pedig a legfőbb gyámhatóság, a belügyminiszter mint egyedüli hatóság. Hieronymi Károly, néhai való jó belügyminiszterünk, mint kiváló mérnök ember, mint egyik legelsőrangúbb technikus műszaki ember kitűnő belügyminiszter lett, és ezt Petrovácz Gyula t. barátomnak mondom, aki igen jóízűen beszélget pártvezérével, (Derültség) méltóztassék azonban egy pillanatig figyelni erre, mert a műszaki képesítéssel ellátott tisztviselőkre igen dicsérő módon nyilatkozott és azt mondotta, hogy a polgármesteri állásra is minősíteni kellene őket. En ezt aláírom, azonban méltóztatott akkor a jogi minősítésű vezető tisztviselőket kissé^ lesajnálni. Méltóztatik a fejét rázni a t. barátomnak, de mégis a műszakiakat ezek fölé emeli. En azt mondom az igen t. barátomnak, hogy a jogi tudás egyetemes tudás. A mérnöknek is kell jogászi érzékének lennie, (Petrovácz Gyula: Es a jogásznak is mérnöki érzékének!) ebben is igaza van a t. barátomnaik, de a jogász könnyebben megszereziheti a mérnöki tudást, a szakismereteket, ha szükséges, mint fordítva, mert ha mérnökember a polgármester, akkor hiányzik a jogi alapja, a jogi érzéke. Hieronymi Károly, a kitűnő mérnök, a legkitűnőbb magyar belügyminiszter lett, és Darányi Ignác, a kitűnő fiskális, ügyvéd a legkitűnőbb magyar földmívelésügyi miniszter lett. Ez a holtakat illeti, mert az élőkre vonatkozólag nem akarok semmiféle illetéktelen bírálatot mondani, (Derültség.) az ember nem tudja, kiben mi lakik, a jelenlegi és a következendő minisztereket értve ezalatt. (Gr. Hunyady Ferenc: Mit szól ehhez Patacsi?) Ne méltóztassék személyeskedni, én általában elméletileg, idegen szóval: akademice beszélek. Nagyon kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy ezt az elhanyagolt közigazgatási ágat, a magyar gyerméksereg tekintélyes részének, az árváknak, kiskorúaknak,^ a gondnokoltaknak erkölcsi, anyagi, egészségügyi ügyeit intéző árvaszéknek megfelelő módon való átalakítását méltóztassék gondjaiba venni. Gondoljanak vele olyanformán, hogy az árvaszék maradjon meg, mint testületi hatótóság, és b a a bírósághoz teszik is át ezt az igazgatási ágat, ott se maradjon külön igazgatási ág, ne legyen mellékes _ ág, hogy azt a bírót — mert hiszen vannak minden igazgatási ágban nehezebben dolgozó tisztviselők — aki nem vált be, azt idetegyék, jó lesz az árvák ügyeinek elintézésére. Vagyis másodfokon az árvaszék felett ne laikus hatóság, és ne a belügyminiszter döntsön legfelsőbb

# fokon, hanem bizonyos fontos anyagi, erkölcsi gyárurendelési, gyámságtól való megfosztás eseteiben, a kiskorúak létérdekeit illető kérdésekben, má2