Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-159

Az országgyűlés képviselőházának 159. folyamán számtalanszor hallottunk és amelyek nem valósultak meg? Bocsánatot kérek, ezt csak meg kell mondani ebben a Házban. A Ház becsülete követeli, hogy valaki ezt elmondja! At. miniszter úr aeélosodásról beszélt. Acélosodé s ? En azt állítom, hogy a nép anyagilag sokkal mélyebbre süllyedt, semhogy lehetne olyan acélosodásról ibeszélni, mint amilyenről a pénzügyminiszter úr beszélt. Acélosaknak kell lenniük a vezetőknek, (Ügy van! jobbfelől.) de ha a pénzügyminiszter úr fakardokkal vívja meg a harcot, akkor hogyan követeli tőlünk, hogy mi acélosak legyünk az egész vonalon? Ezt tőlünk követelni nem lehet. {Ügy van! a baloldalon.) Kérdeznem kell továbbá a pénzügyminiszter urat, honnan fedezi a t. pénzügyminiszter úr

( két év múlva a költségvetést, ha már ma kijelenti, hogy ezeket a kölcsönöket két év mnlva vissza lehet fizetni az adókból? Hiszen neki kötelessége bizonyos pénzeket a transzferalapba visszafizetni. Nem tudom, milyen terminusra, de vissza kell fizetnie a transzferpénzeket, amelyekről ugyanaz a véleményem, mint előttem szóló t. képviselőtársamé volt. Honnan veszi két év múlva a t. miniszter úr a budget fedezetét? Akárhogy forgatom az egész dolgot, előttem képtelenség, miért volt szüksége a t. miniszter úrnak arra, hogy a transzfer-alapra fektesse egész elgondolását. Még kevésbbé tudom elképzelni, miért akarja ő pinceváltókra megkapni a pénzt. Mert az, amit az iparosokkal csinált, nem más, mint pinceváltó. Miért kerülte meg a Nemzeti Bank statútumait, amelyek nem engedik meg az ilyen pincekincstári jegyeknek beváltását? Hol van itt a ráció? Popovies, akit nagyon tiszteltem mindig és akiről mindig ily értelemben nyilatkoztam, annakidején a Bethlen-kormány alatt erősen hadakozott az akkori pénzügyi gesztió ellen és ma nem talál szavakat arra, hogy ezt az eljárást kifogásolja. Elnök: A képviselő^ úr az imént beszédében, mint a gyorsírói jegyzetekből megállapítottam, olyan tartalmú kijelentést tett, hogy nincs-e mindenkinek igaza, aki igyekszik kijátszani la kincstárt? A képviselő urat figyelmeztetem, hogy ilyen kijelentésektől tartózkodjék. (Felkiáltások jobbfelől: Felhívás adócsalásra!) Sándor Pál: T. elnök úr! Ügy értettem és azt gondolom, úgy mondottam, hogy: aki képtelen fizetni. (Mozgás.) Elnök: A képviselő úrnak ezt a magyarázatát elfogadom, méltóztassék beszédét folytatni. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Sándor Pál: Különösnek tartom, hogy Popovics, aki igen erősen szokott szembeszállani olyan tendenciákkal, amelyek ártanak úgy a bankjegyek jóságának, mint az országnak, ebben az esetben teljesen hallgat. Mintha látnám Vereses aginnak azt a képét, amelynek címe: A sipkaszorosban minden csendes. Talán azért, mert igazgatója volt és mert ezáltal bizonyos tekintetben szorosabb összefüggés van az állam és jegybank között, mint volt, regarddal van és nem mondja meg, hogy ez egyszerűen megkerülése a bankstatutumoknak? (östör József: Ilyet feltételezni sem szabad! — Ügy vanl Ügy van! — Östör József: Személyes ok? Ilyet nem lehet feltételezni.) Bocsánatot kérek, nekem jogom van a Házban mindent feltételezni, csak ülése 1933 március 16-án, csütörtökön. Ili meglehet, hogy helytelen, amit feltételezek. (Zaj. — Elnök csenget.) Azt majd t. barátom helyreigazítja. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Régi mondás az, hogy az ember okos addig, amíg miniszter nem lesz belőle. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zsindely Ferenc: Akkor nagyszerű dolgunk volna, akik nem voltunk miniszterek.) A minisztereknek hízelgők az ellenkezőt szokták mondani.' En csak azt állítom, hogy ne értessem félre, hogy ha valaki miniszter lesz, akkor a pártpolitikai opportunizmus legyőzi benne a reális éleslátást. Ezt vagyok bátor mondani a t. pénzügyminiszter úr gesztiójára is. Bülow, a híres német kancellár egyszer szemrehányást tett egy román miniszternek, aki előbb ellenzéki képviselő volt, hogy mennyire megváltoztatta nézeteit, mióta miniszter lett. Erre iái román miniszter azt felelte: Excellenz nem tudja, hogy mennyire megváltozik az ember, ha miniszter lesz. ÍKállay Tibor: Csak liomániáhan! — Derültség jobbfelől.) Biztos ez? Ez az igazi véleménye t. képviselőtársamnak? Ha ez a valódi felfogása, én ezt elfogadom Magyarországra nézve is! (östör József: Vigyázzon a képviselő úr, lehet még miniszter! — Derültség jobbfelől.) Isten óvjon meg lattól, hogy miniszter legyek! (Br. Vay Miklós: Beérkezhetik! — Berki Gyula: Semmit sem lehet tudni!) Megmondom önöknek őszintén, hogy én más^ megoldást vártam. (Halljuk! Halljuk!) Talán az első pillanatban meg fogja önöket lepni az, amit mondani fogok, különösen a közgazdákat, de talán beszédem későbbi folyamán be fogják látni, hogy bizonyos tekintetben igazam van. Ha azt a megoldást, amelyről szólok, a pénzügyminiszter úr azért nem hozta be, mert várni akart novemberig, amikor ismét esedékes lesz a deficit, akkor érthető a dolog, de ha nem így van, akkor ez a helyzet alkalmas arra, hogy megmondjam a következőket. (Halljuk! Halljuk!) Itt mindig pénzügyi inflációról hallok beszélni. En Éber Antal t. barátomat rendkívül magasra tartom, ő talán a legnagyobb közgazdasági tudósa ennek a Háznak, de ebben a tekinteten mégis vele ellenkező nézetet kell vallanom. En ugyanis nem látok inflációt abban, ha 150 vagy 100 millió bankóval több van ebben az országban s ezt ki is fogom fejteni. Nem láttam volna nagy bajt abban, ha a transzfer helyett és az iparosok pinceváltói helyett államjegyeket bocsátottunk volna ki, igen erős kontroll mellett. Nézzük Amerikát, amely eldobta magától a regi doktrínákat s egyszerre kétmilliárdot vagy még többet bocsátott ki. Bocsánatot kérek, én nem látok ebben semmit. Tisztelt képviselőtársaim vegyék tekintetbe a következőket. Egy közgazdasági lap arra figyelmeztetett engem, hogy Magyarországon most körülbelül 300—320 millió pengő van forgalomban. (Malasits Géza: Per koponya negyvenkettő!) Téved, t. képviselőtársam, Magyarországra nézve 37 a r fejenkénti bankjegymennyiség. Békében két- és félmillió aranykorona volt az osztrák-magyar monarchia bankóforgalma, a mai Magyarországra ebből 7—800 millió esik. Tehát a fejadag 37 pengő. Ha szétnézünk a körülöttünk levő államokban, azt látjuk, hogy a mi bankóforgalmunk harmad- vagy negyedrésze azok bankjegyforgalmának, a fejenkénti bankjegymenynyiség tekintetében pedig azt mondhatjuk, hogy egyheted az arány. Bocsánatot kérek, in17*