Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-159

110 Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1933 márciits 16-án, csütörtökön. ság az, !hogy egyszer vissza kell fejleszteni ezeket az adókat, mert így nem állhatunk meg. Egy olyan^ ország, amelynek nincsenek adóképes

r polgárai, el van veszve, azon nem lehet segíteni. Azt merem tehát állítani, hogy azt az új adót, azt az adótöbbletet, amelyet a miniszter úr beállított, nem lett volna szabad beállítani. A t. miniszter úr segíthetett volna magán máskép is, nem kellett volna a népet ennyire megijeszteni, ennyire megfosztani. Ez a 25 millió nem játszott olyan nagy szerepet, hogy a t. miniszter úrnak erre az eszközre szüksége legyen. A t. miniszter úr tételeket állított fel, de nem vonta le azoknak konzekvenciáit. Nem látta azt, hogy az ország képtelen ezeket az adókat megfizetni. Ma is azt állítom, hogy a t. miniszter úr nem fogja bevételezni ezeket az adókat azért, mert lehetetlen, mert ha az adófizető polgár odaadja utolsó vánkosát is, akkor sem tudja azt az adót megfizetni. (Ügy van! Ügy van! balfelol.) De kérdem azt, t Ház, hogyha ilyen adókat statuálnak, akkor hogyan akarnak követelni a lakosságtól adómorált? Még sok olyan ember volt ebben az országban, köztük magam in,

r aki az utolsó fillérig bevallotta a jövedelmét. Követelhetik-e a jövőben, hogy mindenki becsületesen bevallja az adóját? Nincs-e mindenkinek igaza, ha iminden módon törekszik kijátszani a kincstárt? (Zaj és ellenmondás ok a jobboldalon. — Zsindely Ferenc: Nincs igaza!) Igaza van, t. Képviselőház. Ha olyan adókat statuálnak, amelyeket nem lehet megfizetni, akkor igaza van. Önök mondhatják, hogy nincs igazam, (Zsindely Ferenc: Mondjuk is!) de meg vagyok arról győződve, hogy bensőjükben ugyanazon a nézeten vannak, mint mi. Ha az állam olyan törvényeket hoz, amelyeket betartani nem lehet, akkor nem lehet rossznéven venni, ha az emberek védekeznek az ellen, hogy ők teljesen a pusztulás áldozataivá váljanak. (Zaj a jobboldalon. — Zsindely Ferenc: Mindenki saját belsejében állapítsa meg, mit tarthat meg, mit nem? Ez anarchista beszéd!) Ha én anarchista vagyok, akkor nem tudom, hogy ön mi. (Zsindely Ferenc: Ez a beszéd tisztán anarchista beszéd! — Bródy Ernő: Adóemelő, mit akar?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Zsindely Ferenc: Hisz mellette iratkozott fel! Sándor Pál: T. képviselőtársam, próbálja megvédeni. En elfogadom ezt a javaslatot, de kritikámat el kell mondanom az ország közvéleménye előtt. Ez az első alkalom arra, hogy nyilatkozzunk az ország előtt. Eddig nem beszélhettünk, mert nem adtak alkálimat rá. Itt tehát szabad legyen megmondani az ország népe egyik képviselőijének az igazságot. Ne vegyék ezt rossznéven. Ha talán túlmennék is a határon, még akkor sem szabad ezt rossznéven venni, mert én csak visszhangja vagyok annak a felbőszülésnetk, amely országszerte tapasztalható. (Egy hang bal felől: Kiszökött a miniszter úr!) Mi már megszoktuk, hogy az esti üléseken [miniszterek nélkül tárgyalunk. (Rassay Károly: Azért van esti ülés!) Érthetetlen a t. miniszter úr részéről, hogy a betétkamat adójának felemelésére gondol. Hiszen kimutatják, ihogy száz és száz milliókkal lett kisebb a betét az utolsó évben.

( Kimutatták azt, hogy a bankok egyetlen pénztőkéje a betét. Kimutatták, hogy ezek a betétek a mai kamatláb mellett nem hoznak semmit sem. Ha a t. miniszter úr büntetni akarta volna azokat, akik pénzt betesznek vagy azt akarta volna, hogy kivegyék a pénzüket, hogy más célokra használják fel, akkor meg tudtam volna érteni, de hogy különben mit akar az árvák és özvegyek pénzétől, hogy annak a pénznek kamatát is, ami egészben keveset tesz ki, (Rassay Károly: Azzal adósságokat fizet!) erre akarja felhasználni, ez előttem olyan érthetetlen valami, amiről nem is akarok tovább beszélni. En azt állítom, hogy amit a t. pénzügyminiszter úr ezzel tett, az semmi egyéb, mintprozelitaság Vaduz részére. Azt akarja a t. pénzügyminiszter úr, hogy elvonják innen a tőkét? Nem hinném, hogy ezt akarja, érthetetlen tehát, hogy miért tett ilyen rendelkezést. Az is érthetetlen, hogy a dividendákat erősebben adóztatja meg. A t. bankok és a t. társulatok nagyon örülnek ennek a rendelkezésnek, mert a t. miniszter úr ezzel a bankoknak és a társulatoknak szerzett megkönnyebbülést, tudniillik arra készteti azokat, hogy ne fizessenek dividendát és várjanak addig, amíg ez az adónem eltűnik, ami rövidesen be fog következni. Ha ezt akarta ezzel a t. miniszter úr elérni, már is elérte. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy a belföldi tőkét fogja igénybe venni. Hát létezik még belföldi tőke? Tőke ma a föld? Hisz majdnem eladhatatlan. Avagy tőke-e a ház, amely majdnem semmit sem hoz ma, s amelyre olykor rá is fizetnek, ott, ahol csak a házmesterei a háztulajdonosok a saját házuknak. Érték ma a ház? Lehet azt eladni? Talán fele árért, mint amennyit 5—6 évvel ezelőtt lehetett érte kapni. Érték ma a tudás, a tapasztalat, avagy a diploma? Ez ma már mind nem tőke, ezeket az állam mind magához vonzza. Mindent, amit ezek produkálnak, magához vonz az állam és nem ve,szi észre, hogy ezeket az értékeket teljesen elértékteleníti. Hol van töke ebben az ország'ban? Tőkemobilizálásnak lehet nevezni a 150 millió pengőt? Hisz az semmi egyéb, mint a magánosok üzemi tőkéjének elvonása és egyúttal hitelük megrontása is. Mikor Gömbös Gyula miniszterelnök úr annak idején a nagy gyárakhoz kérést intézett, hogy több munkást alkalmazzanak, a gyárak képviseletében a Gyosz. elnöke kijelentette egy interjúban, hogy a gyárak képtelenek több munkást alkalmazni^ mindaddig, amíg az állam a részükre már régóta esedékes adósságait ki nem fizeti. Ezt mondta a Gyosz. elnöke s miután a bankok további üzemi tőkét nem hajlandók adni, ennélfogva nehéz lesz több munkást alkalmazni. Itt ismét felemlítem, hogy a miniszter úr beszél egy budget-ről, amely 720 vagy 760 mii

1 lió pengőt tesz ki. Az előttem szólott t. képviselő úrnak igaza van abban, hogy ezt a budget-t nein fogják tudni betartani. Kérdem, hogy bízzam én a számokban, amikor 12 év óta orromnál fogva vezetnek a budget számadatai tekintetében. Hogy bízzam én a budget számadataiban, amikor tudom, hogy százezer és százezer pengőt kitevő olyan adóssága van belföldön az államnak, a minisztériumoknak, az Államvasutaknak és a többi r üzemeknek, amelyek már rég esedékesek és máig sem tudják azokat kifizetni? Hogy bízzam én abban, hogy ez a 720 milliós büdzsé elégséges lesz, amikor az egyik oldalon azt mondják, hogy 400 millió az államnak ilyen tartozása, a másik oldalon meg azt mondják, hogy 800 millió. Hova megyünk ezekkel a számokkal? Quo vadis? Bízzam én akkor a számokban és az olyan miniszteri kijelentésekben, amilyeneket az évek