Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-159
,Az országgyűlés képviselőházának 159. szer rokonszenvvel van a fasiszta vagy félfasiszta országok, iránt, és ellenszenvvel viseltetik a demokratikus országok iránt, azt követeljük, hogy az ország érdekében csináljunk gazdaságpolitikát. A miniszter úr emelt itt egy csomó vámtételt. Kerestem közöttük a narancs és a citrom vámját, de úgy látom, ezt nem emelte föl bizonyos rokonszenvi okokból. Felhívom a figyelmet arra, fhogy a Csehországgal szemben követett helytelen magatartás következménye az egyébként általunk is elítélt kisantantszerződés egyik gazdasági retorziós intézkedése folytán máris jelentkezik akkor, amikor Kománia olyan előnyökhöz jut Jugoszlávián keresztül tranzitóként Olaszországba szállított marhái után, amelyekkel mi nagyon nehezen tudjnk ezidőszerint felvenni a versenyt. Ezek azok a reális érdekek, amelyeket frázisoktól menten, a nemzeti öncélúság és egyebek pihentetésével, de a tényleges országos érdekek szem előtt tartásával kell intézni, de úgy érzem, hogy erre megint csak az új Magyarország parlamentje lesz képes. Egy további programmpont: a kötött gazdálkodás irányításában a kereskedelmi szellemnek a bürokratikus szellemmel szemben előnybe való juttatása. (Magyar Pál: A kötött gazdálkodás lebontása!) Vártam t. képviselőtársamnak ezt az észrevételét, hiszen éppen az az egyik lényeges különbség közöttünk, hogy én a kötött gazdálkodást a vensenykapitalizmusból monopolkapitalizmussá átvedlett és az egész vonalon begubózott országok egyik természetes és lehetetlen eszközének tekintem. De ha már ez itt van, úgy ezt a kötött^ gazdálkodást irányítsák elsősorban az iparból és a kereskedelemből kiebrudalt, kicsöppent szakemberek, akik jobban értenek az ilyesmihez, mint azok az állami bürokraták, akiket hiába tesznek ilyen, vagy amolyan közhivatalba, ők a külkereskedelmet. ^ a gazdasági szerződéseket, az export fellendítését a maguk íróasztali tapasztalatai és az íróasztalhoz kötött fantáziájuk alapján helyesen intézni nem fogják. Szükségesnek tartjuk a szociálpolitikai egységfrontnak olyan értelemben való kiépítését, hogy ez a legmagasabb színvonalon álló nyugati szomszédainknak legfejlettebb szociálpolitikai alkotásaihoz és berendezéseihez igazodjék, mert ezt kívánja az ország dolgozó népének érdeke. Ebben a tekintetben különösen cseh szomszédaink annyira előttünk járnak, hogy ezt a hátrányt behozni az ország érdekében áll. Mindenekelőtt, pedig szükségesnek tartom a megegyezést a magyar néppel olyan választójogon keresztül, amely a tisztességes erőknek tisztességes érvényesülését biztosítja; ezután az erőmegnyilvánulás után megvan az erkölcsi joga az országnak ahhoz, hogy a saját adósságai ügyében a külföldhöz fordulhasson. Amíg ezeket az előfeltételeket nem teljesítik, amíg itt a nyilt szavazás rendszere fennáll, amíg nem szállottunk le költségvetéisünk tekintetében a megkívánt minimális mértékre, amíg mindenféle vonatkozásban van felesleges és kiküszöbölhető luxus, addig nem állhatunk oda a külföld elé nemcsak régi adósságaink tekintetében valami megegyezés céljából, hanem úgy látom, hogy nekünk még újabb beruházási kölcsönre lesz szükségünk, mert ha akarunk telepítést, ha akarunk földreformot, — aminthogy akarunk és komolyan akarunk — ehhez pénzre van^ szükség, ezt pedig belső tőkékből megszerezni nem il ehet. Ha a magyar dolgozók milliói, ha a magyar földmíves- és kisgazdaülése 193$ március 16-án, csütörtökön. 107 proletárok számára az életet lehetségessé, a megélhetést biztosíthatóvá akarjuk tenni ebben az országban, akkor ennek ez az útja. Mivel a 110 millió pengős kölcsönnek feh vétele ebben a tekintetben semmi néven nevezendő garanciát nem nyújt, mivel az ország nagy sorskérdései közül egyet sem old megyén ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el és a felhatalmazást nem adom meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ^ Takách Géza jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Ház! (Halljuk! Halljuk?) Önök az esti üléseket abból a célból statuálták, hogy a képviselőknek több alkalmuk és módjuk legyen arra, hogy ebben a teremben megjelenhessenek, önök továbbá azzal is argumentáltak, hogy a délelőtt folyamán a miniszter urak el vannak foglalva a minisztériumokban és egyebütt. Most nézzük meg, t. képviselőtársaim, ezt a termet: egyetlenegy miniszter sincs jelen és a képviselőknek legnagyobb része távol van. Ez lenézése, semmibevevése a parlamentnek, ami senkinek, legkevésbbé az országnak áll érdekében. (Zaj.) Kérem a többséget, ha már nincsenek regard-dal a parlament nívója iránt, legyenek tekintettel arra, hogy az egész ország idefigyel és látja azt, hogy a képviselők az országos ügyekkel hogyan és miként törődnek. (Petrováez Gyula: Sohasem vagyunk tanácskozóképesek! -^ Esztergályos János: Ezért kellett a délutáni üléseket behozni? — Kóródi Katona János: Csak ma van itt a képviselői úr! Máskor soha sincs itt!) Az előttünk fekvő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Ezt az álláspontot indokolttá teszi rám nézve az a körülmény is, hogy Rassay Károly, a mi politikai csoportunk vezetője, híven ahhoz a guvernementális politikához, amellyel kritikus időben sohasem a pártszempontokat, hanem mindenkor csak az ország érdekét tekintette, már a pénzügyi bizottságban a törvényjavaslat elfogadása mellett nyilatkozott. A vele való egyezésen kívül azonban tárgyi indokaim is vannak, amelyek a törvényjavaslat elfogadására késztetnek. Ezzel a i&vaslattal a kormány a folyó évi költségvetési deficit fedezését akarja biztosítani. Itt tehát nem a bizalom vagy a bizalmatlanság kérdéséről van szó, hanem arról, hogy a törvényhozás által elfogadott költségvetés fedezetéről gondoskodjunk. Megjegyzem azonban itt mindjárt, hogy az a bizalmatlanság, amellyel a múltban a többség kormányzása irányában voltam, ma is teljes egészében fennáll. Ezzel a törvényjavaslattal szemben való kifogásaimat is a Ház elé fogom terjeszteni, és ezekből ki fog tűnni, hogy az én nézetem minden pontban ellenkezője annak, amit a kormány intenciónál. (Helyeslés half elől.) Helytelennek tartom az egész elgondolást. Elismerem, hogy a pénzügyminiszter úr első felszólalása, sőt következő felszólalásai is igen értékes anyagot szolgáltattak. Meg vagyok róla győződve, hogy melegen karolta fel az ország érdekeit, de egyszersmind kifejezést kell adnom annak, hogy teljesen téves irányban indult el akkor, midőn ezt a deficitet ilyenképpen akarja fedezni, mint ahogyan itt látjuk. Ezenkívül meg vagyok győződve arról, amit az előttem szólott képviselőtársam is mondott, hogy ez a törvényjavaslat csak elhalasztja a megoldást, azonban semmiféleképpen sem segít az ország jelenlegi vagy jövő hely-
