Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-159

106 .Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1933 március 16-án, csütörtökön. sikerült is az ipar érdekeit megvédeniük. A dolgozóosztály nem olyan bejáratos a minisztériumokba, a dolgozóosztály érdekeit nem úgy lehet megvédeni, hogy néhány előkelő úr felmegy és párnázott ajtók mögött mindent elintéz. A munkabérek védelme, a dolgozóosztály védelme megköveteli a dolgozóosztály szabadságjogainak

1 biztosítását, (ÍJ

an van! Ügy van! a szél sóba

7 oldalon.) a szakszervezeti szabadság és a politikai szabadság maradéktalan helyreállítását, mert ha ez nem történik meg, ez az adott Körülmények között és éppen bizonyos megindítandó beruházási akciókkal kapcsolatosan nem jelent többet és nem jelent kevesebbet, mint a tőke egyoldalú védelmét a munkásosztállyal szemben. Február 1-je óta a szabadságjogok elkonfiskálása tekintetében óriási lépésekkel haladtunk visszafelé. Amit ebben az összefüggésben különösen sérelmezek, az a szakszervezeti mozgási szabadságnak az a tökéletes gúzsbakötése, amely lehetetlenné teszi, hogy a dolgozóosztály legelemibb érdekvédelmét a tőkésekkel szemben annyira, amennyire egyáltalában tudja, megszervezhesse. Amikor a munkaadók érdekképviseleteit elismerik, azokkal tárgyalnak, s nekik — úgy látom — igen messzemenően sikerült a maguk álláspontját keresztülvinni, a mi szakszervezeti helyiségeink léékisebb értekezlete is bejelentési kötelezettség alatt áll, s ugyanakkor a mi szakszervezeteink vidéki csoportjainál nem engedik meg a központi vezetők felszólalását. Legutóbb velem történt meg, hogy pécsi csoportunk értesített arról, hogy «A magántisztviselők társadalmi és gazdasági helyzete» című referátumomnak napirendre tűzését nem engedélyezték. Kérdem, vájjon lehetséges-e, hogy a Gvosz. pécsi körzetének közgvűlésén Fenyő Miksa képviselőtársam ne szólalhasson fel? Én nem kívánom ezt. Szükségesnek és helyesnek tartom, ha ő, aki ennek az érdekeltségnek egyik elismert vezetője, saját emberei körében felszólal, de akkor mi jogon, milyen alánon tiltják ezt meg nekünk? Ez nem más. mint a tőkés érdekeknek egyoldalú pártolása és pártfogolása, szemben mindazokkal a frázisokkal, amelyeket itt gombostűhegyre szúrva az emlékezetes január elsejei üdvözlő beszédből a t. Kén viselőháznak bemutattam. Nekünk gyakran szemünkre vetik azt, hogy különbséget teszünk a falú és a város között, hogy csak az ipari munkássággal, csak az ipari proletariátussal törődünk. Maga Bethlen István is abban a már idézett beszédében azt mondotta. — megint csak igen helytelenül — hogy a szociáldemokratapárt. szerinte, Magvarországon egyoldalú osztálvprogrammot állít fel, amely ha valóra válnék, talán ideig-óráig a munkásosztálynak előnyöket biztosítana, de egészen bizonyos, hogy rövid időn belül még nehezebbé tenné a gazdasági életet. Ahány megállapítás, annyi tévedés. fPropper Sándor: Annyi ferdítés!) A szociáldemokratapárt tisztában van azzal, hogy ennek az országnak a sorsán, amennyiben javítani lehet, az ipari proletariátusnak és a föld proletariátusának emelésével, szervezésével, életszínvonalának megnövelésével és olyan lényegbevágó gazdaságpolitikai intézkedésekkel lehet segíteni, amelyeket azonban ettől a rezsimtől nem vár. Mi igenis, a falú és^ a város teljes és testvéri érdekközösségének álláspontján állunk. Mi azt akarjuk és azért fogunk továbbra is harcolni, hogv itt a falú és a város között semmiféle mesterséges akadály felállítható ne legyen; de viszont éppen a túlsó oldal akadályozza meg ezt az Összefogást akkor, amikor a vidéken még sokkal brutálisabban él az elnyomás, a terror eszközeivel, mint a városban. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En világosan és tisztán latom az utat, s akármennyire furcsának, talán anakronisztikusnak hangzik is ma a háborgó európai reakciós tenger közepén szabadságról, jogról» demokráciáról, emberségről beszélni, mégis •ek a szabadságnak, jognak és emberméltóságnak nevében követelem azt az elodázhatatlanul szükséges _ rendszerváltozást^ amely az országot ki tudja emelni mai sivár és kétségbeejtő helyzetéből. Követelem azért, mert a politikai rendszerváltozás soha nem volt nagyobb mértékben gazdasági életérdeke ennek az országnak, mint most napjainkban; követelem azért, mert csak egy ilyen demokratikus parlament és demokratikus Magyarország tudja megvalósítani azokat a konkrét feladatokat, amelyeket én a következő hét pontban foglalnék össze (Halljuk! Halljuk!): Csak egy ilyen új parlament tudja leépíteni az elkerülhetetlenül szükséges minimumra azt a mammutadminisztrációt, kiküszöbölni az állás- és jövedelemhalmozásnak az,t a szörnyűségét, amely jelenleg itt tombol, és amelynek kiküszöbölése az ország érdekében szükséges. A földreformnak és a telepítésnek megoldása ugyancsak erre az új magyar demokratikus parlamentre vár. Csak ez tudja elintézni a nyugdíjkérdést, amellyel összefüggésben nem vagyok hajlandó szó nélkül belenyugodni abba, hogy azt a 200 millió pengőt már nem lehetne lefaragni, nem lehetne redukálni, mert különösen az, első időkben olyan pazar bőkezűséggel adtak nyugdíjat boldog-boldogtalannak, és minősítettek át néhány éves, esetleg néhány hetes szolgálat alánján magasabb fokozatokba embereket, mert jó nexusaik voltak, hogy ezen a téren egy szigorú és igazságos mérték, egy elfogultságtól mentesen vezetett piros ceruza sokat jelentene. Elismerem azonban azt, hogy van a nyugdíjkérdésnek egy olyan vonatkozása is, amelyet a békeszerződés zúdított ránk. Ebben a vonatkozásban úgy érzem, hogy az új Magyarország tudná megoldani egy olyan nyugdíjkiegyenlítő nénztár létesítését a jelenlegi utódállamok és Magyarország között, amelyet mi szívesen állítanók a földbirtokosokat kártalanító pénztár helyére. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egy ilyen nyugdíjkiegyenlítő pénztárral azután sokkal jobban és helyesebben lehetne ezt a problémát végleg elintézni, mint a szerintem is meglehetősen problematikus kölcsöntranzakciókkal, illetőleg biztosítási próbálgatásokkal. Szükségesnek tartom a kereskedelmi szerződések kiépítését minden irányban és minden Dolitikai rokonszenvtől teljesen és tökéletesen függetlenül. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Peyer Károly képviselőtársamat és csekélységemet méltatlan támadások értek amiatt, hogy ezelőtt néhány héttel Pozsonyban csehországi barátainkkal a kereskedelmi szerződések megkötése elé tornyosuló nehézségekről és azoknak esetleges elhárításáról beszéltünk. (Propper Sándor: Ahelyett, hogy megköszönték volna!)..Cseh. részről nem érték hasonló támadások ottani barátainkat, és az elfogultak ebből is már, — sajnos — bizonyos konklúziókat vonhatnak le ebben a tekintetben.. Mi mindattól függetlenül, hogy a jelenlegi rend-