Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-153

390 Az országgyűlés képviselőházának i mondja, hogy e rendelkezés alá esnek; a gazdatisztek, gazdasági cselédek, gazdasági munkások, erdőmunkások, napszámosok, dohánykertészek. Az 5. § első bekezdéséből tehát világosan következik, hogy a cselédek követeléseit is, akik az 1907 : XLV. te. rendelkezései alá esnek, a közterhek megelőzik. Ezzel szemben a 13. § fenntartja az 1907 : XLV. te. 37. §-ának második bekezdését, amely világosan kimondja, hogy a gazdasági cselédek munkabérkövetelése a köztartozásokat megelőzi. Nyilvánvaló tehát, hogy itt törvény szerkesztési hiba van, hogy itt nem egy generális rendelkezésről van szó a 5. § első bekezdésében és egy speciális rendelkezésről a 13. §-ban, amelyek egymással jól megférnek, jól megegyeznék, hanem itt egy világos ellentmondás van, amelyet ki kell küszöbölni. Ami már most Malasits t. képviselőtársamnak a kollektív szerződésre vonatkozó megjegyzéseit illeti, én helyeslem a kollektív szerződésnek azt a meghatározását, amelyet ő mond, de állítom azt. hogy az élet azt a kollektív szerződést a szokás útján szokásjoggá kijegeeesedve a mezőgazdasági termelési ágban érdekelt munkaadók és munkások közt kifejlesztette. Amikor arról van szó. hogy elszegődik egy munkás gazdasági cselédnek, a va cry amikor arról van szó, hogy elszegődnek többen egy birtokba gazdasági aratómunkára, tehát aratást vállalnak, akkor mindenki tudja, — úgy a munkaadó azon a vidéken, mint a munkások is azon a, vidéken — hogy mit köteles munkában teljesíteni a gazdasági cseléd, mit köteles végezni az aratórészes munkát vállaló munkás, sőt mindenki tudja, hogy mit köteles az idénymunkás elvégezni, és minden munkaadó tudja, hogy mivel fog ő azon a vidéken tartozni. Nem egy munkaadó és nem egy munkás áll tehát egymással szemben, és nem esetről-esetre állapítják meg, hogy mi annak a szerződésnek a tartalma, hanem egy nagyobb vidékem, az ország egy-egy nagyobb vidékén tisztában vannak az összes munkaadók és az összes munkások, ki-ki a szerint, hogy milyen) munkát ad a munkásnak és melyik munkás milyen munkát vállal a munkaadóval szemben, — hogy mik lesznek a feltételek. Hogy ipari nyelven és Malasits t. képviselőtársam és szocialista képviselőtársaim, mint az ipari munkások munkájáthoz és viszonyaihoz értők számára is ért. hetően fejezzem ki magam, tisztában van a munkaadók tábora az egyik oldalon és a munkát vállaló munkások tábora a másik oldalon, hogy mi lesz, a kötelessége és mi lesz a joga. Tehát tulajdonképpen az élet. jogászi nyelven a szokás, kifeüesztett egy kollektív szerződést, amely jogi jellégél is nyer, mert nemcsak egyszerű szokásról, hanem a szokás által kifejlesztett szokásjogról is vam szó. És hogy mindaz, amit a szoká.siog több er>beröltőn át kifeilesztett, teljesedésbe is menjen, hatósági ellenőrzést ír elő a törvény és ez a legszigorúbban keresztülvitetett a múltban és keresztül vitetik a jövőben is. Ennek a törvényjavaslatnak pedig a múlttal szemben még az az előnye is megvan, — s ezért kellene mindenkinek, aki a munkások ügvét szívén hordja, örömmel üdvözölnie ezt a törvényjavaslatot. — hogy a korábbi élet által produkált szokásjoggal szemben tételes jogszabályt alkot és a hatósági ellenőrzést még intézményesen meg is tetézi a munkásság érdekében azzal, hogy a munkaadó készfizető kezes az ő birtokán végzett 5 3. ülése 1933 február 28-án, kedden. munka után járó megszolgált járandóság tekintetében a munkát végző munkás érdekében. Mindezek alapján én a legnagyobb örömmel elfogadom ezt a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául s elfogadom a címet is, azzal a megjegyzéssel, hogy én sem érem be a munkásság érdekében magával evvel a törvényjavaslattal, Ihanem további intézményes védelmet kívánok nyújtani a munkások minden kategóriájának. Nem kívánom azonban összekötni ennek a törvényjavaslatnak tartalmát később megoldásra váró intézményes feladatokkal azért, mert ezek a rendelkezéseik, melyek ebben a törvényjavaslatban foglaltatnak, a mai válságos időben rendkívül sürgősek. Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Kíván még valaki szólaniT (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a cím nem támadtatván meg. azt elfogadottnak jelentem kiBr. Inkey Pál képviselő úr egy új 1. § beiktatását kívánja indítványozni. Br. Inkey Pál képviselő urat illelti a szó. Br. Inkey Pál: T. Képviselőház! Az általános vita során voltam bátor megjegyezni, hogy indítványt fogok előterjeszteni, amely szerint a törvényjavaslat szövege elé mint ój 1. § t következő szöveg jönne (olvassa): «A megszolgált munkabér minden követelést, akár magánjogi természetű, akár közszolgálatú legyen az, megelőz.» Ügy érzem, hogy ezt az indítványt különösen indokolnom nem is kell, mert aki a törvényjavaslat szellemét magáévá teszi, az magáévá teszi azt az elgondolást is, hogy a megszolgált munkabért a munkásnak minden körülmények között biztosítani kell, s az kell, hogy átérezze az ebben az indítványban rejlő igazságot. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az igazságügyminiszter úr ez indítványomra kitérve, azt a megjegyzést tette, hogy bár elfogadja azt, hogy az indítvány magában foglalja a törvényjavaslat elgondolásait, azt mégsem tartja szükségesnek éppen azért, mert ezek a törvényjavaslatban már benn vannak, másrészt pedig az félreértésekre adna alkalmat.. Hogy az utóbbival kezdjem: annak, hogy felreértésre mi ad alkalmat, mi nem, legvilágosabb példája éppen közvetlenül az imént elhangzott nézeteltérés a t. Ház egy jogásztagja ós az igazságügyminiszter között, akik különböző szakaszok egymással szembenállása <iak kérdését vitatták. Ez a törvényjavaslat egyszerű gondolkozású gazdaembereknek, munkásembereknek készült, és így nézetem szeriit, nagyon is szükséges, hogy az az irányelv. amely ebben a törvényjavaslatban le van fektetve, olyan világosan szavakkal legyen kifejezve, hogy azt mindenki, a legegyszerűbben gondolkozó ember is megérthesse. Éppen azért legyen szabad az igazságügyminiszter úrhoz azt a kérést intéznem, legyen szíves és vegye revízió alá azt a kijelentését, hogy nem járul hozzá indítványom elfogadásához. Ezt annyival is inkább kérem, mert nagyon jól tudom. hogy egy ilyen nyilatkozat, az indítványnak magáévá nem tevése milyen nagy hatással van akkor, amikor az indítvány felett szavazásra kerül a sor. Az a kérdés, amelyet az indítvány célozni akar, tulajdonképpen tényleg nem más, mint amit a törvényjavaslat részleteiben, egyes szakaszaiban magában foglal. Mégis egy tekintet-