Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-143

Az országgyűlés képviselőházának 143. dott, éppen olyan elméleti megállapítások és olyan elméleti összegek, mint amilyen elméleti megállapítások voltak az előző pénzügyminiszternek az adóemelésekkel kapcsolatosan tett bejelentései. Az adókat emelik és ugyanakkor, amikor az adókat emelik, az adóbevételek csökkennek. A pénzügyminiszter úr megállapításaiban egyben téved, tudniillik mindenkor a mai forgalmat veszi alapul. Alapul veszi azt, hogy a mai jövedelem megmarad, tehát a mai jövedelmet kívánja megadóztatni s ennek alapján vár bevételi többletet. Tovább megy és a mai házbért veszi alapul, a mai házbért kívánja megadóztatni s ennek alapján vár többletjövedelmet. A jövedelmi adót kívánja felemelni, előrebocsátja, hogy megtartja a mai jövedelmet s nem számol azzal, hogy éppen a kormánynak ez a mai romboló politikája teszi tönkre az összes jövedelmeket és a jövedelmi adónak az alapja fog megszűnni. Felemeli a lakbéradót, felemeli a házbéradót, ugyanakkor a háztulaj dósoknak rekompenzációképpen szabad vadászterületre odadobja ezt az agyonsanyargatott és agyonszenvedett lakosságot, ami a legantiszociálisabb és legigazságtalanabb, ami csak létezik. (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben csak egyet lehet tenni: minden becsületes embernek kimenni és megszervezni a lakókat» a lakók sztrájkját, mert az ilyen helyzettel szemben csak egyet lehet tenni: a lakbér fizetését megtagadni. (Zaj. — Erődi-Harrach Tihamér: Ez anarchia! — Ulain Ferenc: Oda fogunk jutni ezen az úton, az anarchiához!) A pénzügyminiszter úr, mint nagy nemzeti eredményt jelenti be, hogy sikerült a transzferalapból 50 millió kölcsönt kapnia. Aztán hosszú elméleti fejtegetésekbe bocsátkozik, hogy az 1933/34-es és nem tudom hány éves költségvetéseket milyen alapon kívánja összeállítani. A miniszter úrnak ne legyenek ilyen gondjai. Mert 1934-ben és, remélem, már 1933-ban is, hol lesz ő és ez a többség, amely mögötte áll? Remélem, hogy egészen mások fogják már ezt az országot kormányozni és mások fogják keresni a kibontakozás útjaitHa itt aZ ci takarékosság érvényesült volna az egész vonalon, amelyre ma itt hivatkoznak, ha nem láttuk volna a pazarlásnak azt a mérhetetlen mértékét, amellyel éveken keresztül az ország adófizető polgárainak keservesen megfizetett pénzét kiszórták és kidobták az ablakon, ha nem láttuk volna azt a léhaságot, azt a hozzánemértést, amely megnyilvánult különböző változatokban és különböző módokban, ha nem láttuk volna itt legutóbb is! Azt hiszem, a pénzügyminiszter úrnak éppen eleget kellett szenvednie Genfben a Laskai-üggyel kapcsolatban, minthogy ott Genfben az orra alá dörgölték, hogy egy ország jön ide sírni, panaszkodni, hogy nincs neki pénze, hogy nem tud a külföldi hitelezőknek fizetni, hogy külföldi adósságait nem tudja törleszteni, egy ország, amely ilyen szélhámosoknak milliókat ad azért, hogy azokat a külföldön elherdálják s elpazarolják, egy olyan ország, amely ilyen dolgokat csinál, ne számítson a külföldi hitelezők jóindulatára, mert egy ilyen országról az a véleménye mindenkinek, mint a könnyelmű, léha, dorbézoló emberről, akinek senki sem ad hitelt. Es itt végigmehetnénk az állami gazdálkodás bel- és külföldi részének minden vonatkozásán, ott találjuk a pazarlást véges-végig. Öt éven keresztül 1200 millió költségvetési felesKEPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIII. ülése 1933 január 31-én, kedden. 81 lege volt a magyar államnak, abban az időben, amikor ezeket a nagy beruházásokat csinálták. Ezt az 1200 milliót is elherdálták, nemcsak hogy kamatban nincsen meg ez, de a tőkéje sincsen meg, (Felkiáltások jobbfelől: Létesültek intézmények!) ez elveszett tyúkkölcsönökben, elveszett borházakban, elveszett mezőgazdasági támogatásban és különböző más intézmények szubvencionálásában és támogatásában, amelyek tönkrementek. (Mozgás.) Ahol ilyen gazdálkodás folyik, ott nem lehet azt mondani, hogy az állam polgárai végre szedjék össze utolsó erejüket és teremtsék meg a lehetőséget arra, hogy az állam pénzügyei egyensúlyba jöjjenek. Az állam pénzügyei esetleg egyensúlyba jönnek ezeknek az intézkedéseknek következtében (Bródy Ernő: Papíron!) papíron, gyakorlatban azonban sohasem, mert én hivatkozom majd erre, egypár hónap múlva igazolást fog nyerni az, hogy a pénzügyminiszter úr jelentéseiből és a népszövetségi biztos jelentéseiből meg lehet állapítani, hogy a hiány éppolyan változatlanul megmarad abban a nagyságában, mint amilyen hiány itt ma mutatkozik. Azok a módok, amelyekről itt szó van, nein alkalmasak arra, hogy ezt a hiányt eltüntessék. Egyetlenegy tétel fog megmaradni, az, amely abban jelentkezik, hogy a tisztviselők fizetése le fog szállíttatni. Ez az egyetlenegy pozítiy eredmény lesz, amelyet el tudnak majd érni és ezzel a kormány megszegte azt az ígéretét, amelyet a tisztviselők felé tett, (Ügy VOM! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amelyet ünnepélyesen tett, (Propper Sándor: Megcsalták, becsapták őket!) amikor azt mondotta, hogy a tisztviselők fizetését pedig nem redukáljuk, holott itt látjuk, hogy ismételten azokhoz nyúl a kormány és kénytelen a fizetéseket redukálni. Azt mondja a pénzügyminiszter úr, hogy nem kapott semmiféle gondolatot és^ semmiféle tanácsot az ellenzéktől, mert ha végigolvassa a kritikát, akkor azt látja, hogy nem szabad adót emelnie, nem szabad fizetést redukálnia, nem szabad a külföldnek kölcsönt visszafizetnie és nem szabad nem tudom mi mindent fizetnie. (Felkiáltások jobbfelől: Csak negatívumok!) Nem tudom, hol olvasta a miniszter úr ezeket a kritikákat, egyet azonban meg lehet mondani őszintén és becsületesen: ez az ország nem képes ezeket a terheket viselni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) ez az ország nem képes a külföldi tartozások kamatait fizetni, de mégkevésbbé képes ia belföldi adminisztrációs költségeket előteremteni. Ha nem volna olyan tragikus a helyzet, mint amilyen tragikus, akkor tényleg helyénvaló volna az -, az adoma, amelyet egy bukott kereskedő mond el a másiknak, amikor az a másik azt mondja, hogy ő fizetésképtelen lett és erre kérdi ez a kereskedő, hogy mennyit mentett át, mennyi van neki tartalékolva. Amikor az a kereskedő bevallja, hogy nincs semmi sem, azt mondja ez a kereskedő: kérlek, te nem fizetésképtelen lettél, te tönkrementél. Magyarországon tényleg ez a helyzet. Magyarország is vallja be becsületesen és őszintén, hogy tönkrement, (Ügy van! balfelől.) nemi képes fizetni, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) nem képes fizetni a külföldi adósságokat és nem képes fizetni a belföldi adósságokat. (Ulain Ferenc: Bátran bejelentheti!) Mit játszanak itt a transzfermoratóriummal? Mi alapon, mi jogon veszi igénybe az állam a transzfermoratórium pénzeit! — kérdem. (Zaj.) Mi jogon? Hol veszi azt az erkölcsi alapot,, 11