Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-143

Az országgyűlés képviselőházának 143. dott, éppen olyan elméleti megállapítások és olyan elméleti összegek, mint amilyen elmé­leti megállapítások voltak az előző pénzügy­miniszternek az adóemelésekkel kapcsolatosan tett bejelentései. Az adókat emelik és ugyan­akkor, amikor az adókat emelik, az adóbevé­telek csökkennek. A pénzügyminiszter úr megállapításaiban egyben téved, tudniillik mindenkor a mai for­galmat veszi alapul. Alapul veszi azt, hogy a mai jövedelem megmarad, tehát a mai jöve­delmet kívánja megadóztatni s ennek alapján vár bevételi többletet. Tovább megy és a mai házbért veszi alapul, a mai házbért kívánja megadóztatni s ennek alapján vár többlet­jövedelmet. A jövedelmi adót kívánja fel­emelni, előrebocsátja, hogy megtartja a mai jövedelmet s nem számol azzal, hogy éppen a kormánynak ez a mai romboló politikája teszi tönkre az összes jövedelmeket és a jö­vedelmi adónak az alapja fog megszűnni. Fel­emeli a lakbéradót, felemeli a házbéradót, ugyanakkor a háztulaj dósoknak rekompenzá­cióképpen szabad vadászterületre odadobja ezt az agyonsanyargatott és agyonszenvedett la­kosságot, ami a legantiszociálisabb és leg­igazságtalanabb, ami csak létezik. (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben csak egyet lehet tenni: minden becsületes em­bernek kimenni és megszervezni a lakókat» a lakók sztrájkját, mert az ilyen helyzettel szemben csak egyet lehet tenni: a lakbér fize­tését megtagadni. (Zaj. — Erődi-Harrach Ti­hamér: Ez anarchia! — Ulain Ferenc: Oda fogunk jutni ezen az úton, az anarchiához!) A pénzügyminiszter úr, mint nagy nem­zeti eredményt jelenti be, hogy sikerült a transzferalapból 50 millió kölcsönt kapnia. Aztán hosszú elméleti fejtegetésekbe bocsát­kozik, hogy az 1933/34-es és nem tudom hány éves költségvetéseket milyen alapon kívánja összeállítani. A miniszter úrnak ne legyenek ilyen gondjai. Mert 1934-ben és, remélem, már 1933-ban is, hol lesz ő és ez a többség, amely mögötte áll? Remélem, hogy egészen mások fogják már ezt az országot kormányozni és mások fogják keresni a kibontakozás útjait­Ha itt aZ ci takarékosság érvényesült volna az egész vonalon, amelyre ma itt hivatkoz­nak, ha nem láttuk volna a pazarlásnak azt a mérhetetlen mértékét, amellyel éveken ke­resztül az ország adófizető polgárainak ke­servesen megfizetett pénzét kiszórták és ki­dobták az ablakon, ha nem láttuk volna azt a léhaságot, azt a hozzánemértést, amely meg­nyilvánult különböző változatokban és külön­böző módokban, ha nem láttuk volna itt leg­utóbb is! Azt hiszem, a pénzügyminiszter úr­nak éppen eleget kellett szenvednie Genfben a Laskai-üggyel kapcsolatban, minthogy ott Genfben az orra alá dörgölték, hogy egy or­szág jön ide sírni, panaszkodni, hogy nincs neki pénze, hogy nem tud a külföldi hitele­zőknek fizetni, hogy külföldi adósságait nem tudja törleszteni, egy ország, amely ilyen szél­hámosoknak milliókat ad azért, hogy azokat a külföldön elherdálják s elpazarolják, egy olyan ország, amely ilyen dolgokat csinál, ne számítson a külföldi hitelezők jóindula­tára, mert egy ilyen országról az a vélemé­nye mindenkinek, mint a könnyelmű, léha, dorbézoló emberről, akinek senki sem ad hitelt. Es itt végigmehetnénk az állami gazdálko­dás bel- és külföldi részének minden vonatkozá­sán, ott találjuk a pazarlást véges-végig. Öt éven keresztül 1200 millió költségvetési feles­KEPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIII. ülése 1933 január 31-én, kedden. 81 lege volt a magyar államnak, abban az idő­ben, amikor ezeket a nagy beruházásokat csi­nálták. Ezt az 1200 milliót is elherdálták, nem­csak hogy kamatban nincsen meg ez, de a tőkéje sincsen meg, (Felkiáltások jobbfelől: Létesültek intézmények!) ez elveszett tyúkköl­csönökben, elveszett borházakban, elveszett mezőgazdasági támogatásban és különböző más intézmények szubvencionálásában és támoga­tásában, amelyek tönkrementek. (Mozgás.) Ahol ilyen gazdálkodás folyik, ott nem le­het azt mondani, hogy az állam polgárai végre szedjék össze utolsó erejüket és teremtsék meg a lehetőséget arra, hogy az állam pénzügyei egyensúlyba jöjjenek. Az állam pénzügyei eset­leg egyensúlyba jönnek ezeknek az intézkedé­seknek következtében (Bródy Ernő: Papíron!) papíron, gyakorlatban azonban sohasem, mert én hivatkozom majd erre, egypár hónap múlva igazolást fog nyerni az, hogy a pénzügyminisz­ter úr jelentéseiből és a népszövetségi biztos jelentéseiből meg lehet állapítani, hogy a hiány éppolyan változatlanul megmarad abban a nagy­ságában, mint amilyen hiány itt ma mutatko­zik. Azok a módok, amelyekről itt szó van, nein alkalmasak arra, hogy ezt a hiányt eltün­tessék. Egyetlenegy tétel fog megmaradni, az, amely abban jelentkezik, hogy a tisztviselők fizetése le fog szállíttatni. Ez az egyetlenegy pozítiy eredmény lesz, amelyet el tudnak majd érni és ezzel a kormány megszegte azt az ígé­retét, amelyet a tisztviselők felé tett, (Ügy VOM! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amelyet ünnepé­lyesen tett, (Propper Sándor: Megcsalták, be­csapták őket!) amikor azt mondotta, hogy a tisztviselők fizetését pedig nem redukáljuk, holott itt látjuk, hogy ismételten azokhoz nyúl a kormány és kénytelen a fizetéseket redu­kálni. Azt mondja a pénzügyminiszter úr, hogy nem kapott semmiféle gondolatot és^ semmiféle tanácsot az ellenzéktől, mert ha végigolvassa a kritikát, akkor azt látja, hogy nem szabad adót emelnie, nem szabad fizetést redukálnia, nem szabad a külföldnek kölcsönt visszafizetnie és nem szabad nem tudom mi mindent fizetnie. (Felkiáltások jobbfelől: Csak negatívumok!) Nem tudom, hol olvasta a miniszter úr ezeket a kritikákat, egyet azonban meg lehet mondani őszintén és becsületesen: ez az ország nem ké­pes ezeket a terheket viselni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) ez az ország nem képes a kül­földi tartozások kamatait fizetni, de mégke­vésbbé képes ia belföldi adminisztrációs költsé­geket előteremteni. Ha nem volna olyan tragi­kus a helyzet, mint amilyen tragikus, akkor tényleg helyénvaló volna az -, az adoma, ame­lyet egy bukott kereskedő mond el a másiknak, amikor az a másik azt mondja, hogy ő fizetés­képtelen lett és erre kérdi ez a kereskedő, hogy mennyit mentett át, mennyi van neki tartalé­kolva. Amikor az a kereskedő bevallja, hogy nincs semmi sem, azt mondja ez a kereskedő: kérlek, te nem fizetésképtelen lettél, te tönkre­mentél. Magyarországon tényleg ez a helyzet. Magyarország is vallja be becsületesen és őszintén, hogy tönkrement, (Ügy van! bal­felől.) nemi képes fizetni, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) nem képes fizetni a külföldi adóssá­gokat és nem képes fizetni a belföldi adóssá­gokat. (Ulain Ferenc: Bátran bejelentheti!) Mit játszanak itt a transzfermoratóriummal? Mi alapon, mi jogon veszi igénybe az állam a transzfermoratórium pénzeit! — kérdem. (Zaj.) Mi jogon? Hol veszi azt az erkölcsi alapot,, 11

Next

/
Thumbnails
Contents