Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-143

82 Az országgyűlés képviselőházának 143, ülése 1933 január 31-én, kedden. (Ulain Ferenc: Tiszta sikkasztás!) hogy kölcsönveszi azt a pénzt, ami nem az övé. (ErődiHarrach Tihamér: A hitelezők hozzájárulásával!) Azt a pénzt a háztulajdonos vagy a földtulajdonos fizeti be, (Zaj.) a befizetett öszszegért, amelyet a háztulajdonos és más adós befizet a transzfer-alapba, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) nem kap ellenértéknek megfelelő nyugtát, nem kap nyugtát arról, hogy ő fontban, dollárban vagy svájci frankban az összeget befizette, hanem csak arról kap nyugtát, hogy pengőben fizette be azt az összeget. Mi jogon veszi igénybe a kormány azt a pénzt, amelynek ellenértékét, a fontot, a dollárt, a svájci frankot nem tudja majd letenni? Miféle garanciát tud nyújtani a magyar kormány ezért az ötven millióért, amelynek ellenértékét ma igénybe veszi 5*70 pengős, vagy körülbelül ilyenforma dollárárfolyamon, hiszen, amikor majd esetleg egy vagy két év múlva tényleg vissza kell fizetnie ezeket az adósságokat, (Szűcs István: A hitelezők hozzájárultak!) akkor nem lesz a magyar kormánynak anyagi ereje, hogy ezeknek a fizetési kötelezettségeknek eleget tegyen. Mi jogon követelik ma, hogy valaki befizessen egy alapba, amely alapba való befizetés nem jelenti egyúttal az adósság törlesztését, (Simon András: Eddig sem jelentette!) nem jelenti azt, hogy az illető külföldi hitelezőjével szemben eleget r

tett^ fizetési kötelezettségének, nem jelent egyáltalában semmit, sőt megtörténhetik, hogy a pénzügyminiszter urat más váltja fel, aki inflációs alapra helyezkedik és akkor az a pénz, amelyet befizettek, az az 50 millió az infláció révén annyit fog érni, hogy esetleg ötszörösét vagy tízszeresét fizethetik be ismételten, ha annak fizetésére sor kerül. A pénzügyminiszter úr itt arról beszél, hogy az 1933—34. évi költségvetést hogyan állítja össze és ugyanakkor nem veszi figyelembe, hogy akkor nem fog rendelkezésére állni ez az összeg, amelyet itt ma a transzferalapból kölcsön vett, nem veszi figyelembe, hogy az adóbevételek lényegesen csökkenni fognak, hanem arra számít most papiroson, hogy a jövedelemadót felemeli 30%-kal, a rokkantadét 100%-kai, a cigarettapapíradót, a kávé, tea, fahéj adóját 50%-kal, a teherautótarifa adóját 100%-kal, a benzinadót, a hirdetésig adót stb. felemeli, a rádióadót, minden elképzelhető forrást igénybevesz, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Es ahhoz tapsolnak!) csak óvakodik olyan forrásokat igény be venni, ahol baráti érdekeket vagy baráti köröket sértenének meg. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.— Erődi-Harrach Tihamér: Inszinuáció!) Miért kell a rádióadót igény be venni, miért kell a rádiót megadóztatni, (Erődi-Harrach Tihamér: Mert kultúreszköz!) miért nem sajátítja ki az állam a rádiót magának és miért nem veszi birtokába a rádiót? A rádió összjövedelme háromszor annyit jelent, mint az az adó, amelyet itt a rádió megadóztatásából remélnek, csakhogy ezt azért nem teszik meg, mert baráti érdekeket sértenének, (Erődi-Harrach Tihamér: Nem, hanem azért, mert a kultúrát terjeszti!) mert a jó barátság, a «kérlek alássan» ma Magyarországon, a kormányzás alapja. (Erődi-Harrach Tihamér: Inszinuáció!) Egy törekvést látok itt: mentesíteni a nagy földbirtokot minden kötelezettségtől, amitől csak lehet. Én nem sajnálom a háztulaj dönt, (Zaj jobbfelől.) nem sajnálom a háztulajdonosokat, semmi okunk sincs rá, hogy sajnáljuk őket, (Erődi-Harrach Tihamér: Azok vesztettek a legkevesebbet!) de itt párhuzamot kell vonni és ha azt mondja a pénzügyminiszter úr, hogy a házvagyon átmentette a maga értékét az inflációs időiből, akkor kérdem, hogy a földbirtok nem mentette-e át? (Erődi-Harrach Tihamér: Az vagyonváltságot fizetett!) Azért, mert a földbirtoknak momentán nincs jölvedelme, mert a földbirtoknak momentán nincs meg az a lehetősége, hogy ugyanannyi terhet viseljen, mint a háztulajdon, a háztulajdont megadóztatják, (Zaj jobbfelől.) a háztulajdonra áthárítják a terheket, áthárítják a városi fogyasztókra, a városi lakosságot megfogják ott, ahol még meg lehet fogni, hogy mentesítsék a nagybirtokot, hogy monopóliumot adjanak továbbra is a nem fizetésre, csak egyet akarnak: megtartani az egységespárt uralmát és mentesíteni az országot egy becsületes, tisztességes földreformtól. Ez villámlik ki végig az egész voriaioD. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. Peyer Károly: Mindjárt befejezem, pár pilianat türelmet kérek. Ha a pénzügyminiszter úr atit mondja, hogy mi nem adunk gondolatot, akkor azt mondhatjuk: ha itt minden elvesztette értékét, tessék kimondani, tessék a Külföld elé odaállni, szembeszállni és azt^ mondani, hogy igenis, nem tudunk fizetni, képesek jeszünK esetleg a négymilliárd adósságnak fi? lét megfizetni, a fele után a kamatot meg fizetni, de nem azt a kamatot, amelyet eddig fizettünk, hanem 2%-os kamatot. Ha ezt elfogadják, ennyit hajlandók vagyunk fizetni, egyebet nem vagyunk hajlandók fizet;d. IIa itt tönkrement a mezőgazdaság, — mint ahogy ők ezt áí]í L;ia,k, és nincs okom kétségbevoimi — ha itt tönkrement a városi lakosság, ha üt tönkrement mindenki, ha mindennek elveszett •i fele értéke, akkor tessék ezt az adósság terén is végigvezetni és tessék kimondani, hogy az adósság fele törlesztessék. Az állam adjou erről is kincstári jegyet, nyugodtan adhat, olyan mindegy, annyira nem számít az, hogy a tárcájában fog tartani még egypár millióval többet vajfy kevesebbet. Ennek az adósságnak megfizetésére azonban ez az ország képtelen En azt kérem a többségtől, — és a lelkiismeretükre apellálok, ha ugyan ez lehetséges még — hogy amikor ennek az országnak olyan súlyos idői következnek, amilyen súlyos megpróbáltatásokra alig volt még példa, lehetőséget kell adni a Háznak arra, hogy ezt a kérdést megvitassa. Ha a pénzügyminiszter úr azt mondja, hogy nem kapott tanácsot, mit lehet csinálni, akkor^ tessék lehetőséget adni arra, hogy az ellenzék részéről hangozzanak el ezek a tanácsok és ne méltóztassék itt plakáthirdetésekkel, meg nem tudom micsoda egyezményekkel foglalkoztatni holnap a Házat. Ez a kérdés érdekli az egész ország dolgozó népét, érdekli az egész ország lakosságát. A legkevesebb, amivel a Ház tartozik az, hogy ezt a kérdést napirendre tűzze és lehetőséget adjon arra, hogy mindenki elmondhassa a maga nézetét, véleményét. (Elénk helyeslés, éljenzés, taps a szélsőbaloldalon. Szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Tabódy Tibor! Tabódy Tibor: T. Képviselőház! Peyer Károly igen t. képviselőtársam avval kezdte megindokolni napirendi indítványát, hogy most a pénzügyminiszter úr expozéja után ugyanaz az az érzése,*mint ami akkor volt, amikor Tisza István gróf bejelentette itt a Házban, hogy el-