Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-143

74 Az országgyűlés képviselőházának lh3. ülése 1933 január 31-én, kedden. dáshoz. (Pakots József: Ezek frázisok! Gom doskodjanak máskép az országról!) Ez a jövő méltán érdekli a t. Ház tagjait, ezért legyen szabad a jövő költségvetés problémájáról is néhány szót szólanom. (Halljuk! Halljuk! — Malasits Géza: El vagyunk készülve a legrosszabbra!) . .- . , Az 1933/34. évi költségvetés kilátásait es valószínű alakulását nézve, a folyó költségvetési év összegéből, a 806 millió pengőből kell kiindulnom. Ezzel a 806 millió pengős összeggel szemben a jövő költségvetési éviben, egyrészt az iletmények előbb említett csökkentése révén, másrészt a dologi kiadások apasztása által 40 millió pengő leszállítást fogunk keresztülvinni, úgyhogy ezáltal 766 milliós összegre jutunk eL Ha most már figyelembe vesszük, hogy a jövő költségvetési évre valószínűleg kénytelenek leszünk a népszövetségi kölcsönön kívül az egyéb külföldi államadósságok szolgálatára nézve ugyanolyan megoldást keresni, mint amilyent a Népszövetség pénzügyi bizottsága erre a költségvetési évre ajánlott, ezáltal 50 milliós teherkönnyebbülés áll be. így tulajdonképpen kereken 715 millió pengő az az öszszeg, amelyet bevételeinkből fedezni kell. Ezt az összeget a bevételeinkből bizton remélem fedezhetni, (Zajos ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) sőt minden reményem megvan arra, hogy ezenfelül még tekintélyes öszszeg fog maradni annak a feltétlenül megmaradó deficitnek fedezésére, amely az állami üzemeknél a majd később említendő megtakarítási és átorganizálási intézkedések után valószínűleg a jövő évre is még fenn fog maradni. Azt hiszem, hogy ezen az úton a jövő költségvetési évre olyan bázist tudunk teremteni, amely az államháztartás vitelére megnyugtató kilátással kecsegtet. (Rassay Károly: Halljuk, mi az a bázisf — Ulain Ferenc: Az államcsődöt tessék bejelenteni, miniszter úr! — Pakots József: A kormányzat csődjét! — Fábián Béla: A rendszer csődjét! — Propper Sándor: Be kell jelenteni a rendszer csődjét! — Zaj. — Elnök csenget.) Hozzá kell tennem, hogy az államháztartás egyensúlybahozatalára irányuló munkánk azonban ezzel még nincs befejezve! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Propper Sándor: Még elég jókor hiallják m&g az utfak! — Zaj a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök': Csendet kérek, képviselő urak! Imrédy Béla pénzügyminiszter: Tovább is kell a kiadások csökkentésén és a bevételi források táplálásán dolgoznunk, mert végül a külföldi államadósságok szolgálatainak megfelelő rendezésére is kell alapot teremtenünk, hogy azután az 1934/35. évi költségvetésben már végleges bázist tudjunk teremteni az államháztartás vitelére. (Friedrich István: Tavaly is csináltunk keretköltségvetést!) A jövő évi költségvetés kereteinek megállapításánál azonban nagyobb megtakarításokat csak úgy tudunk elérni, ha revízió alá vesszük egész állami és közületi berendezkedésünket és az elejthetetlen célkitűzések megvalósításához szükséges intézmények fenntartásán kívül, többi intézményeinket könyörtelenül leépítjük. (Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Rassay Károly: Látja, miniszter úr, azért voltunk mi papagályok, mert ezt mondtuk ! — Zaj.) Számolnunk kell az adottságokkal és más állami berendezkedésre kell áttérnünk. (Rassay Károly: Tíz éve ezt mondjuk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Imrédy Béla pénzügyminiszter; Abból a kastélyból, amelyet a múlt hagyott reánk, át kell költöznünk egy modern, kisebb, lakályos, racionális házba. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Végre! Végre! — Fábián Béla: A várkastélyból a Kárpátokba! — Pakots József: Mi lesz a kastélypatkányokkait Azok is átjönnek"?!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Peyer Károly: A siralomházba! — Propper Sándor- Egyenesen a temetőbe kerül az ország! Közvetlenül a temetőbe!) Propper képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Rassay Károly: A papagájok száma megszaporodott! — Peyer Károly: Végeladás! — Kabók Lajos: Perzsa vásár!) Imrédy Béla pénzügyminiszter: Egy államszervezet modern átépítéséről van szó, olyan átépítésről, amely, a jelentős nemzeti célok közül egyet sem áldoz fel, amely azonban a jelszavakkal és az áligazságokkal leszámol. T. Ház! A kormány kebelén belül egy háromtagú bizottság létesült, (Fábián Béla: Éljen! — Bródy Ernő: Megint egy bizottság! Uj állás! — Farkas István: Külön díjazást kapnak azok? — Propper Sándor: Megvan a direktórium, már rendben vagyunk! — Rassay Károly: Felvették a jegyzőkönyvet és kiküldték a bizottságot!— Elnök csenget.) amely bizottságnak tagjai a belügyminiszter úr, a kultuszminiszter úr és szerény személyem. (Friedrich István: Éljen!) Ez a bizottság az illetékes miniszter urakkal egyetértve, átvizsgálja az összes tárcák felépítését, azok költségvetésének rendszerét és azokat azokkal az elvekkel, amelyeket előbb említettem, összhangba fogja hozni. Az 1933/34. évi költségvetés már ezeket az új kereteket fogja mutatni. A nyugdíjtörvény és a közigazgatás reformja fogja azután megadni azokat az eszközöket, amelyekkel a jelenleg fennálló személyzeti aparátust ezekhez az új keretekhez képest tudjuk átállítani. Természetesen ez bizonyos létszámcsökkentéssel fog járni. Ez gyakorlatilag csak az 1933/34. évi költségvetési év folyamán fog a megvalósuláshoz elérni s az 1934/35. évi költségvetés fogja tulajdonképpen azt a képet mutatni, amelyen a jövő államélet szempontjából el tudunk indulni. (Kabók Lajos: Hol lesznek már akkor önök?) Az államháztartási helyzetnek a gazdasági lehetőségekkel való összhangbahozására szolgálnak azok az intézkedések is, amelyeket az üzemeknél és az üzemtermészetű dohányjövedéknél kívánunk megvalósítani. (Friedrich István: Attól a dohánytól ne várjunk sokat!) Ami az Államvasutak helyzetét illeti, december és január folyamán járt itt egy külföldi szakértő, dr. Schrafl, a svájci szövetségi vasutak vezérigazgatója, aki már 1927-ben is megvizsgálta az Allamvasutaink szervezetét. Schrafl doktor előzetes jelentése nagy általánosságban — és ezt külön hangsúlyoznom kell — Allamvasutaink gesztiójáról kedvező képet fest. (Homonnay Tivadar közbeszól.) Az eredmény, igen t. képviselő úr — amely azokban az adatokban is megnyilvánul, amelyeket előbb mondottam — az, hogy az Államvasutak bevételeinek visszaesése nem olyan nagymérvű, mint ahogyan ezt a külföldi vasutaknál tapasztaljuk. Az Államvasutak a személyzeti létszámapasztás terén is messzemenő programmot hajtott már végre, de ezenfelül a motorizálás terén és egyéb tereken is olyan intézkedéseket tett folyamatba

7 amelyekkel verseny-