Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-143

Az országgyűlés képviselőházának 1U3 Magyarországon transzfernehézségek nem vol- . tak — tettek a magyar kormánynak. Ez a megoldás azonban csak hét évre biztosított volna bizonyos megtakarítást, hogy azután sokkal hosszabb időtartamon keresztül megterhelje az állami költségvetést olyan összegekkel, amelyeket a jövőre nézve lelkiismeretes és felelős kormány nem vállalhat. (Homonnay Tivadar: Méltóztassék a javaslatot tárgyalás alá venni és meg méltóztatik látni az eredményt!) Nem marad tehát más út hátra, mint az illetmények apasztásának útja. Rendkívül fájdalmas út ez, és nehéz szívvel határozta el magát erre a, kormány, mert teljes tudatában van annak az értéknek, amelyet, a tisztviselői osztály a nemzet egyetemes érdekei szempontjából képvisel. A mi különleges társadalmi viszonyaink között, amikor gyenge a középosztályunk, különös jelentősége van a tisztviselőosztálynak; de éppen ezért, mert ez a réteg a nemzeti gondolatnak egyik legértékesebb hordozója, úgy éreztük, hogy amikor az összes társadalmi rétegekre terheket rakunk, nem engedhető meg a nemzeti szolidaritás elve szempontjából sem, hogy a tisztviselőosztály e terhek viselése alól kivétessék. A mód és a mérték kíméletes lesz, amellyel ezt tesszük, és igyekeztünk arra, hogy az egyes háztartásokat az illetményleszállítások nagy mértékben ne terheljék. Figyelembe kellett venni még egy szzempontot és pedig azt, hogy a világgazdasági krízis folytán a nemzeti társadalom minden rétege szenvedett és rendesen nagyobb mértékben szenvedett, mint az a réteg, amely fixfizetésből él. A mezőgazda, a kereskedő és iparos nagyobb mértékben sínyli a gazdasági krízis hatását, mint a tisztviselőosztály. Kiderül ez a számadatok egybevetéséből is. 1929 nyarán, amikor még^a teljes illetmények voltak érvényben, a megélhetési index, amely némi csekély korrekcióval mégis csak kifejezőjének tekinthető azoknak a költségeknek, amelyekbe egy háztartás fenntartása kerül, 120—122-n állott, azóta leesett 95-re, a visszaesés mérve tehát a 20%-ot is meghaladja, körülbelül 22%. De ha azt nézzük, hogy miképpen alakultak azon cikkek árai, amelyek szerepet játszanak egy háztartásban, akkor is ilyen számadatokra bukkanunk. Így például a marhahús ára 2*60 P-ről 1*70 P-re, a zsír ára 2 '55-ről 1'48-ra, a tej ára 38 fillérről 32 fillére, (Friedrich István: Vigasz a tisztviselőtársadalomnak), az iparcikkek közül a gépszegeit férficipő 26'50-ről 16'50-re esett vissza. (Friedrich István: Bevesszük 98. pontnak, miniszterelnök úr! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Azt majd én mondom meg, hogy mit veszek be. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Friedrich István képviselő úr! Imrédy Béla pénzügyminiszter: Mindenki érezhette saját háztartásában a megélhetési költségek visszaesését, és ha ezzel szembeállítjuk azokat a csökkentéseket, amelyek az illetményeknél idáig végrehajtattak, azt látjuk, hogy abban a kategóriában, amelyben a tisztviselőtársadalom zöme van, tehát a VIII. és IX. fizetési osztályokban a csökkentések mérve a teljes illetményeknek 14—15%-át éri el. Ezt a 14—15%-ot egészítjük ki a mostani csökkentéssel arra a mértékre, amely körülbelül a megélhetési költségek visszaesésének felel meg. A szociális szempontokra is figyelemmel vagyunk ennél a kérdésnél, és ennek következKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIII, illése 1933 január 31-én, kedden. 73 tében azokat az illetményeket, amelyek a havi 100 pengőt nem érik el, az illetménycsökkentésből kizárjuk. Nem terjed ki az illetménycsökkentés a lakáspénzre, a családi pótlékra, a közlekedési segélyre és a hadipótlékra, tulajdonképpen tehát csak a törzsilletményeket és az ehhez igazodó pótdíjakat érinti. (Fábián Béla: Hát a dugsegélyekre?) A csökkentés mérve általában 5—7% között mozog, és vannak egyes alacsonyabb kategóriák, ahol a csökkentésnek csupán 3%-os mérvét alkalmazzuk. (Ulain Ferenc: A minisztereknél csak 3% lesz!) A költségvetési deficit fedezésére felállított tervnek vázlata tehát a következő: (Györki Imre: Az egységespárt is kiveszi részét az adóemelésből? — Propper Sándor: Ne szökjenek meg! — Peyer Károly: Sztranyavszky, az elnök is kilép a pártból!) 50 millió pengő nyer fedezetet a külföldi hitelezők alapjával szemben lebonyolítandó hitelműveletből, 45 millió pengő pedig a belföldi kölesönművelet eredménye, 25 millió pengő esik a bevételek fokozására, amiből az egyenesadók 17, a közvetett adók és a jövedékek 8 millió pengővel járulnak hozzá a bevételek fokozásához; a kiadások oldalán 30 millió pengő megtakarítást viszünk keresztül, amiből 18 millió pengő esik a dologi kiadások, 12 millió a személyi kiadások tekintetében elért megtakarításokra, amely utóbbiból 5 millió pengő a következő költségvetési évre áttolódó júliusi lakbér által van fedezve. Ha már mosta tervezett intézkedések tendenciáit és kihatásait nézzük, nem lehet félreismernünk két tendenciát. Az egyik az, hogy azt a termelő réteget, amely a gazdasági krízis súlyát a legnagyobb mértékben viseli, a mezőgazdaságot a lehető legnagyobb kíméletben részesítsük. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Rassay Károly: Mindenkit kímélni kell!) A másik tendencia az, hogy a szociális szempontot fokozottabban igyekezünk kifejezésre juttatni egyrészt azáltal, hogy az illetmények csökkentésénél a 100 pengőn aluli kategóriát kihagytuk, másrészt azáltal, hogy olyan adónemeket igyekeztünk behozni, amelyeknél a progresszivitás elve érvényesül. Ilyen a jövedelmi adó pótlékolása, az alkalmazottak illetményadója, amely igen erősen progresszív adó és a rokkantellátási adó, amelyik kettős progresszivitást mutat fel: egyrészt progresszív magának a rokkantellátásig adónak tétele, másrészt az alapjául szolgáló adók közül a jövedelmi adó és az alkalmazottak kereseti adója szintén progreszszív. A progresszivitás gondolata érvényesül a rádió megadóztatásának abban a formájában is, amely a rádiócsöveken keresztül érvényesül. A jövedelmi adónál még egy további szociális szempont ékelődik be, amenynyiben a jövedelmi adó pótlékának az a megkettőzése, amely a folyó költségvetési év második felében, tehát még 1933 első felében érvényesül, csak azokra a jövedelmekre nypr alkalmazást, .amelyek az 5500 pengős nívón felül vannak, ahol tehát a 160 pengőt eléri^ a pótlék alapja. Ennyit a most futó költségvetési év problémájáról. Átmeneti időszakról van szó, amelyre áldozatot kell hoznunk. (Bródy Ernő: Mindig ezt mondják! — Fábián Béla: Az a kérdés, hogy hová megyünk át! — Propper Sándor: Kicsit hosszú az átmenet! — Zaj. — Elnök csenget.) Áldozatokat kell hoznunk, hogy megteremtsük a bázisokat a jövő gazdálko10