Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-143
72 Az országgyűlés képviselőházának 1 rich Isván: Jól van! 50—60%-kai lehet! Csak felfelé! — Egy hang a baloldalon: Ehhez hiába kérnek türelmet. — Zaji.) Elnök: Csendet kérek! Imrédy Béla pénzügyminiszter: A vagyonadónak eddig érvényben volt 100%-os pótlékolása az 1933. évre, január 1-étől kezdődő hatállyal meghosszabbíttatik. A társulati adók ezidőszerint 25%-os pótlékát 40%-ra emeljük fel, jannár 31-iki hatállyal. (Friedrich István: ötvenet kérünk!) — Zaj. — Elnök csenget. -— Erődi-Harrach Tihamér: Mindig azt kiabálják, hogy nem fizetnek elég társulati adót. — Zaj. — Jánossy Gábor: Ez a legigazságosabb!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Györki Imre: Lelhet tapsolni! — Zaj.) Csendet kérek! (Egy hang a baloldalon.- Fő a türelem!) Imrédy Béla pénzügyminiszter: A rokkantadó, amely arra a célra szolgál, hogy a rokkantak illetményeiiihez és ellátásához szükséges fedezetet nyujtsia, ezidőszerint a felét sem szolgáltatja annak .az összegnek, amelybe a rokkantaik illetményei még a jelenlegi mérvben is kerülnek, ennek következtében ennek a tulajdonképpeni pótadónak, amely eddig az egyenesadóknak maximálisan 5%-át éri el, a kulcsát 100%-kai emeljük. (Felkiáltások a balés a szélsőbaloldalon: Csak emeljék! — Jánossy Gábor közbeszól.) Elnök: Jánossy képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Zaj.) Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk!) Imrédy Béla pénzügyminiszter: Ezek az egyenesadók, nemkülönben az előbb említett közvetett ladók emelése együttesen biztosítani alkalmiasak azt a 25 millió pengő többletbevételt, amelyet a folyó költségvetési évben még elérni óhajtok. Zaj. — Felkiáltások a baloldalon: Papiroson! — Bródy Ernő: Papirosember! — Egy hang a baloldalon: Nagy tévedés lesz!) A kiadások apasztásának oldalán mindenekelőtt arra vagyok bátor rámutatni, (Halljuk! Halljuk!) hogy a lakpénzeknek, a lakbéreknek havi részletekben való fizetése a folyó évi költségvetést a júliusi bértől, tehát kereken ötmillió pengőtől mentesíti. (Rassay Károly: Adó alá esik!) Ennek következtében további 25 millió P fedezéséről kívánunk ezen az úton gondoskodni. Ebből a tárcák eddig kilátásba helyeztek kereken mintegy 14 millió pengő megtakarítást a dologi kiadásokban, amely összeget további megtakarításokkal 18 millió pengőre kívánjuk felemelni. A további hétmillió pengőt a személyzeti illetmények rovatainál kell megtakarítanunk. (Homonnay Tivadar: Csökkentsük csak! — Friedrich István: Ezt nem lehet, azt mondták, erről szó sincs! — Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Most tapsoljanak! — Erődi-Harrach Tihamér: Hallgassuk előbb meg, hogy miről van szó!) Az előbb mondottam már, hogy az állami és egyéb közületi háztartások terhe milyen súllyal nehezedik a nemzeti jövedelemre. (Friedrich István: Itt ünnepélyesen megígérte az új kormány, hogy nem szállítják le a fizetéseket!) Elnök: Friedrich képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Homonnay Tivadar: A bizottságban is, más helyütt is megígérték, hogy illetményleszállítás nem lesz, nyugdíjleszállítás nem lesz. — Friedrich István: Azt mondották, hogy erről szó sincs, — Zaj. — Halljuk! Hall\3. ülése 1933 január 31-én, kedden. juk! — Homonnay Tivadar: A pártelnökük, Sztranyavszky ezért lépett ki az egységespártból. — Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Homonnay Tivadar: Igaz, vagy nem igaz?) Csendet kérek, képviselő urak. (Homonnay Tivadar: A régi recept rossz kiadásban.) Imrédy Béla pénzügyminiszter: Az előbb rámutattam arra, hogy a nemzeti társadalom munkájának aránylag milyen nagy részét foglalják le a közületek kiadásai, amelyek között, mint köztudomású, a személyzeti rezsi több mint 50%-kai szerepel. Ha figyelembe vesszük, hogy az állami alkalmazottak, nyugdíjasok és hozzátartozóik körülbelül Vio-od részét teszik ki az ország lakosságának, kereken 500.000 lelket, ha alkalmazottanként és nyugdíjasonként három családtagot, illetőleg eltartottat számítunk, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a népesség 1 /i8-od részét kitevő ezek a társadalmi rétegek körülbelüli 390 milliót, tlZdZ cl nemzeti termelés eredményének 1 /7-©d részét abszorbeálják. Nem akarok senkinek ezzel a beállítással bármit is felróni, de egészen világos, hogy ilyen körülmények között a személyzeti kiadások apasztásához hozzá kell fognunk, mert egy modern államélet alapjait ezen a bázison nem fektethetjük le. Az a nyugdíjtörvényj avaslat, amely most előkészítés alatt áll, azt célozza, hogy ezt célszerűbb, helyesebb úton, a létszámok megfelelő kiigazításával érjük el. Az a közigazgatási racionalizálás, amelynek első pillére a belügyminiszter úr által a napokban benyújtott törvényjavaslat, és amelyet a pénzügyigazgatás bizonyos reformjára és a közigazgatási bíráskodás reformjára vonatkozó javaslatok fognak követni, adják meg azután a bázisát annak, hogy ez a létszámapasztás a gyakorlatba is átvihető legyen. (Zaj a baloldalon.) Addig is azonban, amíg mindezek a tervek a megvalósulás stádiumába léphetnek, huzamosabb idő kell, és ezalatt az idő alatt nekünk másképpen kell gondoskodnunk ezeknek a terheknek az apasztásáról. Tény az, hogy a személyzeti kiadásoknak igen nagy részét a nyugdíjterhek teszik. (Ügy van Ügy van! a jobboldalon.) Ha a ma érvényben lévő nyugdíj- és illetmény szabályzatot vesszük alapul, akkor az állami közigazgatás és az állami üzemek keretében folyósított nyugdíjak a 200 millió pengőt is meghaladják. Ennek a nyugdíj tehernek igen jelentős része — rendkívül mérsékelt számítások szerint 40%-ot meghaladó része — az ország feldarabolásának következménye, és így burkolt békeszerződési teher, (Zaj a baloldalon.) amelyet azonban vállalnunk kellett, mert az utódállamok területeiről idemenekült nyugdíjasok és aktív alkalmazottak eltartása elől nemzeti és emberiességi okokból el nem zárkózhattunk. A nyugdíjterhek eme részének — amely rendkívüli tehernek tekintendő -— problémája állandóan foglalkoztat bennünket és nem fogunk egyetlen módot sem elmulasztani, hogy ezen a téren valami eredményt érhessünk el. (Zaj a baloldalon». — Homonnay Tivadar közbeszól.) Felmerült az a gondolat is, amelyre talán az igen t. közbeszóló képviselő úr is célzott, hogy a nyugdíj terheknek egy részét egy nyugdíjbiztosítás keretében oldjuk meg. Ezzel a kérdéssel már a korábbi kormányok is foglalkoztak. Birtokomban vannak az erre vonatkozó javaslatok, amelyeket sokkal kedvezőbb pénzpiaci viszonyok mellett — amikor még
