Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-143

Az országgyűlés képviselőházának 1J+3. ülése 1933 január 31-én, kedden. 69 jövedelműeknek és a pénzértékre szóló vagyonuknak kisajátítását nemcsak a köz javára, hanem azok javára is, akik ilyen viszonyok közepette a legügyesebben tudnak manővrírozni. (Úgy van! Ügy van! jobbfelöl.) A nemzeti jövedelem csekélységéből tehát három következtetést vonhatunk le: Először, hogy termelésünket emelnünk kell, de e termelés emelése (Zaj és felkiáltások balfelől: Hogyanf — Mozgás a jobboldalon.) kizárólag stabil viszonyok között lehetséges, e stabilitásnak legfőbb alapvető feltétele az államháztartás egyensúlyának biztosítása. A második következtetés, hogy nemzeti jövedelmünk mellett a központi igazgatás költségeit a lehetőség szerint apasztanunk kell, a harmadik pedig, hogy jelenleg passzív terület vagyunk és ezért átmenetileg a belső tőkéket is a felmerülő költségvetési hiány fedezésének szolgálatába kell állítani. (Zaj balfelől. — Elnök csenget ) Világos az is, hogy bárminő rendszabályokat tegyünk is foganatba, ezeknek hatása ( a belső jövedelemeloszlásban érvényesül. Ezért azok a rendszabályok, amelyeket most ismertetni fogok, evvel a felismeréssel számolva, arra törekednek, hogy a jövedelemeloszlást olyképpen befolyásolják, hogy ez a gazdasági válság által leginkább sújtott termelőrétegeket, tehát a mezőgazdaságot kíméljék^ és megfelelő védelmet biztosítsanak a gyöngébb gazdasági exisztenciáknak. Az államháztartás deficitjének fedezésére három mód van. Az egyik a bevételek fokozása, a másik a kiadások apasztása, a harmadik a kölcsönműveletek. Amikor aránylag nagyöszszegű deficittel állunk szemben, amelyet néhány hónap tartama alatt kell fedeznünk, nem akaszthatunk mindent egy szögre, hanem a deficit fedezésének minden módját fel kell használnunk, amellett helyes arányokat kell tartanunk az egyes müveletek között, mert azoknak gazdasági kihatása is különböző. Olyképpen kell eljárnunk, hogy ezek gazdasági hatásai, ha azok káros irányúak volnának, egymást lehetőleg paralizálják. A deficit fedezésének módjaival, eszközeivel foglalkozva, mindenekelőtt arra kell rámutatnom, hogy a Népszövetség pénzügyi bizottsága, amikor előadásom alapján foglalkozott azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a magyar államháztartás helyreállítására nézve eléje tártam, arra az áláspontra helyezkedett, — s ennek jelentéseben is kifejezést adott — hogy a jelen körülmenyek között a bevételek fokozásával és a kiadások apasztásával egyedül az államháztartási hiány íproblémáját megoldani nem lehet, hanem szükség van egyéb műveletekre is. Ezért a pénzügyi bizottság jelentésében annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az állam külföldi hitelezőinek érdekével nem ellenkeznék, ha azok az összegek, amelyek a külföldi államadósság szolgálata fejében a Magyar Nemzeti Banknál lévő transzferalapba, a külföldi hitelezők alapjába befizetendők, pénztárjegyek ellenében legfeljebb 50 millió pengő összegben igénybevétetnek. Ha ezt az operációt megejtjük, ebben az esetben 50 millióval csökken az idei év fedezendő deficitje és így tulajdonképpen 100 milliós deficittel állunk szemben. Ennek az 50 milliónak igénybevétele olyképpen jelentkezik, mint egy kölcsönművelet, amelyet tulajdonképpen burkoltan a külfölddel szemben bonyolítunk le. A 100 millió pengő deficitnek fedezésére g, következő arányú programmot állítottam fel: (Halljuk! Halljuk!) A költségvetési előirányzattal szemben a kiadásokban 30 millió pengő apasztást hajtunk végre. A bevételeknél, amelyeknél a fokozás útját nem lehet elkerülni, a lehetőséghez képest mérsékelten kívánok eljárni, amennyiben ezen a címen 25 millió pengő többletet vettem tervbe, ami az előirányzott közterheknek kereken 3— 3-5%-át teszi csak ki. Minthogy a további öszszegek fedezésére egy kölcsönmüvelet elől nem zárkózhatunk el, ennek következtében egy 45 millió pengő összegű belső kölcsönmüvelet tervét dolgoztuk ki. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Kitől, miből? — Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) Elgondolásom az, hogy ebből a belső kölcsönből az ipar 25 millió pengőt vállalna át, további 20 millió pengőt pedig ; a mezőgazdaság és az egyéb gazdasági ágak vállalnának át. (Elénk felkiáltások a baloldalon: Es a kartellek?) Igen. t. képviselőtársam, de a mezőgazdaságnak azok a rétegei, amelyekkel érintkezésbe léptem, hívó szavamat megértették. (Taps a jobboldalon és a középen. — Zaj balfelől.) Tehát a mezőgazdaságig érdekeltségek, különösen pedig á biztosítóintézetek 20 millió pengőt vállalnának át. Mint mondottam, az ipar tehát 25 milliót, a mezőgazdasági és egyéb gazdaságig érdekeltségek 20 millió pengőt vállalnának át- A. kölcsönmüvelet kétéves lejáratú pénztárjegyek ellenében van tervbe véve, amely pénztárjegyek különleges biztosítékául szolgálna az, hogy lejáratuk után a kölcsönt jegyzők által adóik vagy egyéb köztartozásaik fedezésére felhasználhatók lesznek. (Zaj balfelől.) Idevonatkozó tárgyalásaim az iparral a befejezéshez közelednek, a mezőgazdasággal és más gazdasági érdekeltségekkel pedig a siker reményében vannak folyamatban. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) T. Ház! Legyen szabad most már rátérnem azoknak a rendszabályoknak az ismertetésére, amelyekkel a bevételek fokozását kívánom elérni. (Halljuk! Halljuk!) Itt felvethetné valaki, hogy nem volna-e jobb az ellenkező utat választani — amint azt már fel is vetették — nevezetesen, hogy az adótételek felemelése vagy új adók bevezetése helyett az adótételek, tarifák, stb. leszállításával emeljem a forgalmat s ezen a réven emeljem a bevételeket. Ezt a tetszetős érvet a magángazdaság területéről kölcsönözték a terv propagálói. A magángazdaságban tényleg van az árcsökkenésnek ilyen forgalomnövelő hatása, mert ott tényleg az a helyzet, hogy az árcsökkentések ugyanazon cikkben vagy a hasonló szükségletet kielégítő, tehát közvetve konkurráló cikben való versenyt kikapcsolják s így nagyobb üzleti eredményre nyújthatnak reményt. Ott azonban, ahol az állami adókról, az állami monopólium cikkekről és az állami szolgáltatásokról van szó, egészen más a helyzet. Nem ismerek a pénzügyi történelemben esetet, amikor a deficitet a bevételek kulcsának apasztásával tudták volna fedezni. (Felkiáltások a baloldalon: Most majd megismerjük! Majd meglátjuk! — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) A közelmúltban tapasztaltuk ennek a kísérletnek egy érdekes példáját, amikor a német államvasutak 1931-ben szintén a forgalom emelésén keresztül akarták pénzügyi problémáikat megoldani és 1931 decemberében egy körülbelül 10%-os tarifacsök-