Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-143
70 Az országgyűlés képviselőházának lh3. ülése 1933 január 31-én, kedden. kentést hajtottak végre. Ennek a tarifacsökkentésnek az eredménye az lett, hogy a számításba vett 400 millió márka évi kieséssel szemben körülbelül 600 millió márka kiesés állott elő. És ha összehasonlítjuk a német vasutak ezidei üzletéveredményét az 1931. évivel, ugyanezt az összehasonlítást megtesszük más vasutak helyzetével is, akkor a következő eredményre jutunk. A német vasutaknak az áruforgalomból eredő bevétele, ami tulaj donképen a determináns egy vasút pénzügyi gazdálkodásában, 1932-ben 1931-hez viszonyítva 27'7%-ra esett vissza, ugyanakkor pedig Ausztriában 18'2, Franciaországban és Olaszországban 16 "9, nálunk pedig 14'3% volt a bevételek visszaesésének aránya. Ha tehát nagy általánosságban úgy vesszük, hogy az egyéb európai vasutaknál 17%, a német vasutaknál pedig 27% volt a visszaesés, akkor nyilvánvaló, hogy pont az a 10% visszaesés jelentkezik, amelyet a német vasutak a tarifa leszállítása útján igyekeztek behozni. (Zaj és felkiáltások balfelöl: Emeljünk!) Ennek ellenére .a forgalom emelése irányában érvelő gondolatot bizonyos fokig legalább negative honorálni igyekeztem és ezt a pénzügyi programot olyképen igyekeztem felállítani hogy a forgalmat lehetőleg kevéssé terheljük. Ezért elvetettem azt a gondolatot, amelyet külföldön praktikusok és teoretikusok egyaránt leginkább ajánlanak ilyen időkben és amely utat Ausztria is követett az elmúlt évben, tudniillik a forgalmi adó felemelését. A forgalmi adót nem emeljük fel (Felkiáltások a baloldalon: Na végre!) és a forgalmi adó fáziskulcsainak megállapításánál az eddigi bázis fog alapul vétetni. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Elnök csenget. — Éber Antal: Csak a fáziskulcsokat növelték. — Elnök csenget.) A forgalmi adó kulcsát tehát nem emeljük fel és csak a teljesség kedvéért teszem hozzá, hogy azok a munkálatok, amelyek ezidöszerint folyamatban vannak abból a célból, hogy az egy fázis rendszert azokra a gazdasági ágakra is kiterjesszük, amelyekre eddig még kiterjesztve nem volt, az eddigi programm szerint az eddigi keretekben és az eddigi alapkulcs figyelembe vételével fognak folytattatni, tehát burkoltan sem kívánjuk a forgalmi adó felemelését elérni. (Helyeslés jobbfelől.) A fogyasztási adók terén új adónemeket hozunk be: az izzólámpák, illetőleg a villamos fényforrások és a rádiócsövek adóját. (Felkiáltások a szélsőbaloldalion: Lecsavarni! — Peyer Károly: Vissza a faggyúgyertyahoz! Zaj a jobb- és d szélsőbaloldalon. — Egy hang jobbfelől: A közbeszólásokat kell megadóztatni! — Elnök csenget.) Ami a rádiócsövek megadóztatását illeti, ez nézetem szerint a rádió megadóztatásának egyetlen szociális, helyes útja, (Peyer Károly: Tessék a rádiómonopólmmot átvenni! A rádiómonopóliumból többet tud szerezni a kormány, — Elnök csenget.) amennyiben a készülékek teljesítőképességéhez igazodik. Miméi nagyobb teljesítőképességű, minél többlámpás készüléke van valakinek, minél több élvezetet, hasizmot tud tehát a rádió használatával magának biztosítani, annál nagyobb lesz az adója. A kristálydetektoros készülékek tehát egyáltalán mentesülnek ez alól az új adónem alól. (Farkas István: Ne neked rádiószózat! — Friedrich István: A rádiószózatnak az lett a vége, hogy felemelik az adót! — Györki Imre: Azért csinálják, nehogy meg lehessen (ismételni! — Rassay Károly: Miért nem államosítják a rádiót 1 ? Sokkal egyszerűbb volna! — Zaj.) Elnök: Györki képviselő urat kérem, maradjon csendben. Imrédy Béla pénzügyminiszter: Ami a villamos fényforrások megadóztatását illeti, ennek bevezetését már a szociális igazság szempontjából is indokolhatónak látom, mert amikor a legegyszerűbb falusi nép világítási anyaga a petróleum és alapanyaga, a parafin révén a gyertya is meg van adóztatva, ugyanakkor nem látom indokát, hogy a magasabb fokú világítás ne • legyen megadóztatva. (Friedrich István: Adót rá, adót a villanyra! — Kabók Lajos: Szereljék le az áramfejlesztő telepeket! — Peyer Károly: A Talbotnál elég kereset volt!) Elnök: Tessék csendben maradni, képviselő úr! Imrédy Béla pénzügyminiszter: Ez az adó izzókörténként 25 fillérnél kezdődik és a 100 wattos lámpánál is csak 85 fillért tesz ki. (Zaj. — Rassay Károly: Sehol a világon nincs!) Elnök: Képviselő urak, ne méltóztassanak folyton közbeszólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: Németországban megvan az - izzólámpa adója, Olszorj szagban pedig villamos áramfogyasztási adó van. (Malasits Géza: Szegény ember többet fizet a világításért, mint a gazdag! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) és ha ennek a villamosáram fogyasztási adónak kulcsát, amely Olaszországban be van vezetve, összehasonlítjuk azzal a megterheléssel, amelyet ez az adó a viÍLamosáram fogyasztás árához képest nálunk jelent, iáikkor arra jövünk rá, hogy nálunk átlagban véve ia villamos áramfogyasiztásnak körülbelül két százalékos ^megterhelését jelenti ez az adó, míg Olaszországban ezek a tételek 33 százalékosak, sőt ezt is meghaladják. (Friedrich István: Milyen jó, hogy itt vagyunk, hála Istennek! — Farkas István: Onnan hozták ugy-e a példát? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Minden rossz onnan jön! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Imrédy Béla pénzügyminiszter: A fogyasztási adók csoportjába tartozik továbbá az az elgondolás, hogy a szivarkapapír ési szivarkahüvely adóját emeljük fel, ami elég észrevétlenül terhelné a fogyasztót és igen tekintélyes bevételt biztosítana az államkincstárnak. A szeszadó lényegesebb változtatását nem tervezem, tisztán alz 1 pengő 92 filléres tételt kerekítem ki 2 pengőre, (Fábián Béla: Kerekét kerekíti kerekre!) A vámok közül (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) a kávé, tea és fahéj vámját 50%-kai, (Friedrich István: Nagyon jó!) az egyélb külföldi fűszerek és gyarmatáruk, ananász és banán vámtételét 100%-kai emeljük fel. (Helyeslés a középen. — Kabók Lajos: Elcsúsznak a banánhéjon! — Rassay Károly: Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) Ismeretes a t. Ház tagjai előtt az a körülmény, hogy a vasutak jövedelmezősége az egész világon visszaesett, aminek egyik jelentős oka abban rejlik, hogy az autó versenye nem egyenlő feltételek mellett konkurrál a vasúttal. A vasút maga köteles gondoskodni alépítményéről, az alépítmény drága fenntartása saját költségvetését terheli, ugyanakkor, amikor az autó a közpénzeken épített utakon fut vele versenyt. Ezeknek a versenyfeltételeknek az egyenlősítése érdekében kell valamit tenni már csak azért is, hogy az állani az adóbevételeket a lehetőséghez
