Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-143

Az országgyűlés képviselőházának ÍU3. szélsőbaloldalon.) Kérem Buchinger képviselő urat, ne zavarja a tárgyalást, most kezd beszélni a pénzügyminiszter úr. (Egy hang a jobboldalon: Menjen Bécsbe, ott kiabáljon!) Imrédy Béla pénzügyminiszter: Az anyagi probléma, amellyel ma foglalkozom, két tényezőből tevődik össze. (Buchinger Manó: Antidemokratikus! — Kabók Lajos: Még jobban tönkre akarják tenni az országot! — Zaji) Elnök: Tessék csendben maradni! (ErődiHarrach Tihamér: A szólásszabadság megzavarása demokrácia?) Imrédy Béla pénzügyminiszter: A mai probléma, amellyel foglalkozni kívánok, kettős természetű, egy állampénzügyi és egy gazdasági probléma. Mint pénzügyminiszter le kell szögeznem, hogy a gazdasági problémának adom a primáciát. Ezen a problémán van a hangsúly, ezen a problémán keresztül lehet keresni gazdasági bajaink meggyógyítását. Hogy azonban a helyzetet a maga valójában feltárhassam, és ennek elemeit a t. Ház előtt felsorakoztassam, a pénzügyi helyzettel kell először foglalkoznom. A folyó költségvetési év első hat hónapjában az állami közigazgatás bevételei 364'7 millió pengőt tettek ki, amivel szemben a kiadások 352'2 millió pengőre rúgtak. Látszólag tehát 12'5 millió pengő bevételi többlet jelentkezik, ha azonban figyelembe vesszük, hogy 19*5 millió pengő összeget, amely az államadósság szolgáltatása fejében a transzferalapba lett volna befizetendő egyelőre függőben tartottunk és 5'4 millió pengő, a népszövetségi kölcsön szolgálatára tényleg befizetett ö,sszeg, nem nyert még elszámolást, akkor tulajdonképpen 377*1 millió pengő a kiadás, úgyhogy a tényleg elért bevételekkel szembeállítva ezt az összeget, 12*4 millió pengő deficit jelentkezik az állami közigazgatás keretében. A megelőző költségvetési év első felében az adatok a következők voltak: 453*2 millió pengő volt a kiadás és 405*2 millió pengő a bevétel. A kiadások redukciójára irányuló törekvésünket mi sem jellemzi jobban,-mint hogy a folyó költségvetési év első felében 76*1 millió pengővel, tehát 16*8%-kai volt kisebb a kiadásunk, mint az előző költségvetési év megfelelő időszakában, míg a bevételek oldalán 40*5 millió pengő, tehát 10% kiesés állt elő. Az üzemeknél a helyzet olyképpen alakult, hogy 178-2 millió pengő bevétellel szemben 193-5 millió pengő kiadás, illetve, ha az 1;5 millió pengő függőben tartott adósságszolgálatot is hozzászámítjuk, 195 millió pengő kiadás jelentkezett, vagyis a deficit 15*3, illetve 16*8 millió pengő. Ha az előző költségvetési év megfelelő időszakával akarjuk ezt összehasonlítani, azt találjuk, hogy az előző évhez a Délivasút gesztióját is hozzá kell számítanunk, tekintettel arra, hogy 1932 július elseje óta a Délivasutat a Máv. vette át. Az adatok összehasonlítása azt mutatja, „hogy^ az előző költségvetési év megfelelő időszakában 222-8 millió pengő volt a kiadás és 201-7 millió pengő volt a bevétel, a kiadásoknál tehát 28 millió pengő, azaz 12-6%, a bevételeknél 23-3 millió pengő, azaz 11-6% csökenés mutatkozott. A pénztári helyzet szempontjából meg kell említenem, hogy az állami közigazgatásból az üzemek deficitjének fedezésére nettó 14*5 millió pengőt kellett rendelkezésre bocsátani, ami^ a közigazgatás pénztári készletelnek csökkenésére vezetett. Az előbb említett bevételekhez viszont ülése 1933 január 31-én, kedden. 67 hozzá kell számítani 24*1 millió pengő kölcsönbe vételt, amelynek túlnyomó része kincstárjegy kibocsátása révén folyt be, úgyhogy ezeknek a kincstárjegyeknek, amelyek az illetékhátralékokkal szemben kerültek kibocsátásra, globális összege ezidőszerint 66*8 millió pengőt tesz ki, mivel szemben az illetékhátralékok összege 98-6 millió pengő. Ha figyelembe vesszük, hogy a bolettaalap ezidei kezelése idáig 5*7 millió pengő többletet mutat, arra az eredményre jutunk, hogy az állami közigazgatás készpénzkészlete az év első felében 59*6 millió pengőről 87*4 millió pengőre növekedett, amikor is 12*8 millió pengővel kisebb volt, mint egy évvel ezelőtt. Az első félév eredménye tehát látszólag elég kedvező képet nyújt, figyelemmel kell azonban lennünk arra, hogy Magyarországon, mint agrárországban, mindig a tavaszi hónapok a gyengébbek állampénzügyi szempontból, az üzemek deficitje is különösen ezekben a tavaszi hónapokban szokott mutatkozni és ezért kalkulációinkat ennek a körülménynek figyelembevételével kellett felállítanunk. Azok a becslések, amelyek a folyó költségvetési év várható deficitjére vonatkoznak, részben Tyler úr, a népszövetségi pénzügyi bizottságnak itteni képviselője útján, részben pedig a pénzügyminisztérium útján eszközöltettek és körülbelül egyező eredményre jutottunk. Tyler becslése 141*4 millió deficittel számol, a mi becslésünk valamivel, egy-két millióval alacsonyabb eredményt mutat. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy a jövő költségvetési év első hónapjai a tapasztalat szerint szintén gyengék szoktak lenni és hogy a boletta-alap kiadásai a naptári év első felében valószínűleg felül fogják múlni a bevételeket, (Felkiáltások balfelől: Az biztos!) egy bizonyos nagyobb latitüddel kell számolnunk és ennek következtében egy 150 millió pengős deficitre kellett terveinket felépítenünk. (Rassay Károly: Megmondtuk!) Ez a folyó költségvetési év problémája, amely azonban csak egyik fele a költségvetési problémának, mert a tulajdonképpeni kérdés az, hogy a jövőre -nézve miképpen tudjuk államháztartásunkat olyképpen beigazítani, hogy az egyensúly reményével nézhessünk a következő esztendők elé. (Györki Imre: Öt év óta halljuk ezt!) Mielőtt azoknak az intézkedéseknek ismertetésére térnék rá, amelyekkel a folyó év költségvetésének deficitjét akarjuk kiküszöbölni, néhány szóval. Jegyen szabad az általános gazdasági helyzetre kitérnem. A helyzetképnek a részletei a t. Ház tagjai és a közönség előtt többnyire ismeretesek, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ismerjük!) azért a részletes adatokkal^ nem foglalkozom, csak egy-két generális megállapítást akarnék tenni. Ha egy nemzet jólétének, megélhetési lehetőségének, életstandardjának elérhető fokát egyetlen statisztikailag megfogható adattal akarom kifejezni, akkor a nemzeti jövedelem nagyságát kell keresnem és kutatnom. Nemzeti jövedelmünk, amely a . háborút követő legjobb evekben, 1928-ban, 1929-ben körülbelül 5 milliárd pengő körüli összegre volt tehető, a legújabb becslések szerint valószínűleg a három milliárd pengőt sem éri el. (Peyer Károly: Fellner professzor mást mond!) Hozzá kell tennem, hogy ezekből a számadatokból a megélhetési lehetőségekre teljes bizonysággal következtetni nem lehet, különösen nem agrárországban, ahol aránylag nagy a kisbirtoko-