Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

.Az országgyűlés képviselőházának 1U mány hétfői lapjában szemrehányásként olvasom azt, hogy :az ellenzék mintegy kisajátítja magának a kisexisztenciákat és mindig azoknak az érdekében beszél, kint az országban és bent a Házban egyaránt. En azért vetettem fel ezt a problémát, hogy óva intsem és nagyon kérjem a kormányzatot, amelynek módjában van nemcsak beszélni ebben ia kisexiszteneiális kérdésben, hanem cselekedni is, nehogy azt tegye meg, amit például a soproni pénzügyigazgatóságnál is próbaképen be akarnak vezetni, hogy olcsóbban másnak akarják bérbeadni ezeket a területeket. (Dinnyés Lajos: Szadizmus!) Elsősorban nem fognak kapni új bérlőket, másodszor pedig az állam erkölcsi piedesztáljához sem tartom méltónak, hogy ilyen eszközökhöz folyamodjék, mert ezeÉ iaz emberek — amint az előbb bátor voltam kifejteni — azért kapták ezt a földet, hogy ezen a földön gyökeret verve, magyar állampolgárok, magyar adófizetők lehessenek és ha egyszer ismét szükség lesz arra a kisemberre,, hogy odaállj

on a hazát védeni, akkor tudja, hogy igenis, mit kell neki ezen a földön megvédenie. Igen t. Ház! Végtelenül sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr, aki — mint mondom, — ilyen elméleti vitákba, úgy látszik, szívesen bocsátkozik, de a praktikum elől megfut, nincs jelen, remélem azonban, hogy az én szavam — ha írásban is — utói fogja érni és lesz módja ebben a kérdésben intézkedni. Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következnék Malasits Géza képviselő úr interpellációja. A képviselő úr halasztást kér. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. Sorrend szerint következik Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «Interpelláció a magyar királyi belügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról ,hogy a 127-000/932. B. M. sz. alatt kiadott, a közúti forgalomban résztvevő gépjárművek, pótkocsik megvizsgálása, új rendszámmal, igazolólappal való ellátása és a közlekedésrendészeti egységes szabályzat egyes rendelkezéseinek módosítása tárgyában kiadott rendelet a gépjárműérdekeltségek körében a legnagyobb megdöbbenést keltette? Hajlandó-e a belügyminiszter úr, tekintettel az autósoknak — a rendelet keresztülvitele esetében — jelentékeny anyagi megterhelésére, valamint a rendelkezésekből kifolyólag bekövetkezendő súlyos forgalmi zavarokra, a rendeletnek a rendszámtábla kicserélésére vonatkozó intézkedéseinek végrehajtá sát felfüggeszteni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Amikor az új stílus kezdett jeligévé, szállóigévé válni az országban, akkor nagyon sokan voltak, akik bizakodtak, és mindenki abban reménykedett, hogy a körülményekhez képest az új stílus alatt legalább nyugodt és békés élete lehet. Ezzel kapcsolatban azonban az új stílusból eddig — sajnos — az egész magyar nemzetnek az volt az észrevétele és élménye, hogy ami jó volt az életben, künn a gyakorlatban, azt vagy szavakkal, vagy pedig újabb bürokratikus csodabogarakkal annyira felforgatták, ülése 1933 január 25-en, szerdán. 61 összezavarták, Összekuszálták, hogy jóformán ma már mindenki majdnem minden téren teljes káoszban, meg nem értésben van. Annak ellenére, hogy az idő ilyen későre jár, és a Ház ilyen gyér érdeklődést mutat, s a miniszteri székek a régi stílus szerint üresek, kénytelen vagyok, erkölcsi és becsületbeli kötelességnek tartom ezt az interpellációmat itt elmondani. A nemzeti munkatervnek, nem tudom, hányas számú pontjában is benne van, hogy: gondunk lesz arra, kötelességünk lesz, hogy a magyar automobilizmust, a magyar technikát és a magyar ipart így és úgy támogassuk és fejlesszük. Amikor ez a nemzeti munkaprogrammban is le van fektetve, akkor a belügyminiszter úr kiadta az 1932. évi 127.000. számú rendeletet egy rendkívüli kiadásban, amely arról szól, hogy a közúti forgalomban résztvevő gépjárművek, pótkocsik megvizsgáltassanak és új rendszámtáblával láttassanak el. Ez a kérdés így magában talán egészen egyszerűnek látszik, ha azonban a dolgok lényegének utána nézünk, megállapíthatjuk, hogy e rendelet életbelépése 28.000 embert érint és a 28.000 ember közül több mint 20.000 kisexisztencia, fuvarozó, fuvaros vagy pedig gazdaság, akiknek némelyikét az olyan megterhelés, mint amelyet a rendelet előír, -ígyenesen exisztenciájában támadja meg. T. Képviselőház! Miről van szó ebben a rendeletben? Ebben a rendeletben arról van szó, hogy most február elsejétől kezdődőleg az eddigi automobilrendszámok, úgy a luxus; mint a személykocsiknál, sőt most már a pótkocsiknál is egészen i'ijra kicseréltessenek. S hogy miféle fantasztikus elgondolások t vezették a kormányt e rendelet megszövegezésében, arra később fogok rátérni. Az eddigi állapot az automobilrendszámoknál az volt, hogy a kerület kezdőbetűi voltak feltüntetve mint hetük. Nevezetesen

; ha a gépkocsi — akár Budapesten, akár másutt — kiment a városból vagy bejött a városba, amikor is 'kövezetvámot kell szedni,, a hatósági közegek rögtön meglátták, hogy milyen kocsi az, s akár személy- akár teherkocsi volt egyszerűen, molesztálás nélkül továbbengedték. Az autószámozásnál eddig öt számjegy szerepelt. Ha már most bizonyos lelkiismeretlen emberek szerencsétlenséget idéztek elő és azután elszöktek,, a hatósági közegeknek nem mindig sikerült megállapítaniuk a számokat, mert abban az esetben, ha meglátták, hogy: «Bp. 18.», abból csak annyit tudtak megállítani, hogv a kocsi Budapest kerületébe tartozó kocsi. Most aztán ezer kocsit is végig kellett vizsgálni, hogy a keresett kocsit megtalálhassák. Mikor a szerencsétlenségek tömegesen történtek úgy Budapesten, mimt az országutakon, akkor nem a közlekedési rendőrség, hanem a bűnügyi rendőrség egy észrevételt tett, hogy talán jó volna valami reformot behozni ezeknél a rendszámtábláknál és a mostani hosszú ötszámjegyes táblákat ki kellene cserélni. Amikor a rendelet kijött,, a magyar bürokrácia örült, hogy ismét van egy nagyszerű alkalom,, hogy valamit csináljon. Rákapott és kiadta ezt az országos automobil-szakértőbizottságnak. Ennek a bizottságnak elnöke Simanek műegyetemi tanár, tagjai: Csomponáriu postajárműtelep-igazgató, Szabó Lajos ipar felügyelő, stb-, stb. Az automobil-szakértőbizottság tagjainak nagyrésze miniszteri tisztviselő és helyettes államtitkár voltak. Ennek az automobilszakértőbizottságnak bevétele — mert ez szedte a gépjármű-vizsgáztatás sal kapcsolatos díja^