Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

Az országgyűlés képviselőházának 142, tételéhez fűz, önmaguktól megdőlnek. Azt hiszem, ezekről a kérdésekről kár vitatkozni: de strigis, quae non sunt . . . nem vagyok hajlandó tudományos vitát folytatni, különösen azért nem, mert a Jegybank mechanizmusának egész felépítése következtében, amelyet — azt hiszem — az igen t. képviselő úr éppúgy jól ismer, mint én, egyáltalán nem is^ lehet szó arról, hogy olyan mesterséges vásárlóerő T-eálása történt volna, amely bármely tekintetben kellemetlen hatásokat idézett volna elő a gazdasági életben, és ilyen nem is fog történni. Ezért vagyok bátor ismételten azt monj dani, hogy inflációt nem csinálok, és infláció nem lesz. Ezt voltam csak bátor csak egészen röviden negjegyezni és ismétlem azt, hogy még egyszer nagyon kérem az igen t. képviselő urakat: nagy óvatosságot méltóztassanak kifejteni ezeknek a kérdéseknek taglalásánál. Örömmel látom, hogy ezt az igen t. képviselő úr feltétlenül szem előtt is tartotta, de kérem még egyszer a politikai és gazdasági élet összes tényezőit, hogy olyan fantasztikus terveket és elgondolásokat amelyeket megvalósítani — úgyis tudja mindenki — nem lehet, de nem is volnának hasznára az országnak, lehetőleg ne méltóztassanak a nyilvánosság elé vinni- Nem is érnének el vele semmi reális eredményt, mert egész gazdasági és pénzügyi politikánk teljesen józan, reális alapokon fog haladni és be fogja tartani azokat az irányelveket, amelyeket követve azután fellendülésünk és jövő talpraállásunk célját elérhetjük. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásul veszi. (Ellenmondások és zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! Megállapítottam a többséget. (Györki Imre: Miből? — Derültség. — Simon András: Az elnöki székből!) Sorrend szerint következik Vázsonyi János képviselő úr interpellációja. A képviselő úr interpellációjának elhalasztását kérte. Kérdem, méltóztatnak-e a halasztást engedélyezni? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. Sorrend szerint következik Büchler József képviselő úr interpellációja. A képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. Kérdem tehát, méltóztatnak-e a halasztást engedélvezni? (Igen) A Ház a halasztást megadja. Bejelentem a t. Háznak, hogy Gál Jenő képviselő úr levélben azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy bejegyzett tíz interpellációjának elhalasztására vonatkozó kérését a Ház elé terjesszem. Az egyes interpellációkra vonatkozólag külön fogom feltenni a kérdést. Kérdem tehát, méltóztatnak-e megadni a halasztást Gál Jenő képviselő úr 13. sorszám alatti interpellációjára? (Igen!) A Ház ia halasztást megadja. Méltóztatnak megadni a halasztást a 14. sorszám alatti interpellációra? (Igen!) A Ház a halasztást megadjad Méltóztatnak megadni a halasztást a 15. sorszám alattira? (Igen! A Ház a halasztást megadja. Méltóztatnak megadni a halasztást a 16. sorszám alattira? (Igen!) A Ház a halasztást megadja, ülése 1933 január 25-én, szerdán. 59 Méltóztatnak megadni a halasztást a 17. sorszám alattira? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Méltóztatnak megadni a halasztást a 18. sorszám alattira? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Méltóztatnak megadni a halasztást a 19. sorszám alattira? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Méltóztatnak megadni a halasztást a 20. sorszám alattira? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Méltóztatnak megadni a halasztást a 21. sorszám alattira? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Méltóztatnak megadni a halasztást a 22. sorszám alattira? (Igen! A Ház a halasztást megadja. Sorrend szerint következik Rakovszky Tibor képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz a vagyonváltságföldekből való kimozdítások tárgyában. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a földreform során földhözjuttatottak közül százával mozdítják ki az önhibájukon kívül fizetni nem tudókat? Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr megnyugtató intézkedéseket tenni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rakovszky Tibor: Igen t. Ház! Az idő előrehaladottsága miatt én csak egypár percre fogom igénybevenni a mélyen t. Ház türelmét. Kénytelen vagyok azonban ezt tenni azért, mert hiszen úgy tudom, csak két hét múlva lesz újból alkalom interpellációra, itt pedig most egy olyan kérdést akarok szóvátenni, (Halljuk! Halljuk!) amely a kormány részéről azonnali intézkedést vonna maga után. Sopron vármegye közigazgatási bizottságának legutóbbi ülésén az alispáni jelentés kapcsán tudomásomra jutott, hogy ott a vármegyében a földreform során földhözjuttatottak közül mintegy kétezer ember ellen úgynevezett kimozdítási eljárást indítottak. Ezt én a kerületemben személyesen ellenőriztem is és méltóztassanak megengedni, hogy egypár frappáns adatot hozzak itt az igen t. Ház tudomására. Be kell jelentenem, hogy ez a Sopron vármegyéhez tartozó terület, egyike azoknak a kerületeknek, amelyekben az 1932-es adó 80— 95 százalék]

g be van fizetve. Nem lehet tehát azt mondani, hogy olyan közönség lakja ezt a vidéket, amely az adómorál tekintetében nem menne el a legvégső határig. Az alispán a jelentés kapcsán bizonyos jótékony agitáció következményének tudta be azt, hogy itt a földhözjuttatottak nem fizették meg a reájuk eső váltságot, illetve r haszonbért. Vagyok bátor itt az ország színe előtt kijelenteni, hogy noha voltak is egyesek, akikben talán hiányzott a fizetési készség, ezek azonban — őszinte komolysággal mondhatom — nagyon kevesen voltak. En úgy érzem ugyanis, hogy amikor a marha, a búza, a bor ára olyan mértékben rentábilis, akkor ez valószínűleg szintén ne,m egy jótékony izgatás, hanem a szomorú, válságos időszak következménye, Ma tehát, ami-