Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

58 Az országgyűlés képviselőházának 14,2. ülése 1933 január 25-én, szerdán. szíves figyelmét felhívni. Az infláció, devalváció és hasonló hírek terjesztői nem szolgálják az ország valódi érdekét, mert akkor is, ha a közönség sejti, sőt tudja, hogy a felelős tényezők ilyen terveket magukévá nem tesznek és nem tehetnek, ezek a különböző hír- és rémhírkolportálások mégis a bizonytalanság érzetét keltik és így megingatják azt a bizalmat, amely nélkül egészséges gazdasági élet kifejlődése lehetetlen. Kérem ezért a gazdasági és politikai élet minden tényezőjét, hogy felelősségük tudatában rendkívüli gonddal őrködjenek azon, hogy milyen eszméket és ötleteket propagálnak, mert a közönség nyugalmát ezekben az egyébként is elég nehéz időkben zavarni nem szabad. (Ügy van! jobbfelöl. — Ulain Ferenc: Ez Bethlen Istvánnak is szól!) Ezeket voltam bátor kijelenteni és kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Elnök: A pénzügyminiszter úr véglegesen válaszolt? (Imrédy Béla pénzügyminiszter: Igen!) Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Eber Antal: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul vehessem. Azok közül az alapelvek közül, amelyeket ő említeni méltóztatott, természetesen a túlnyomó részt igen helyeslem. Nagyon helyeslem a devalváció ellen, a betétek tekintetében vallott álláspontját. Remélhetőleg ez az utóbbi álláspont arra fogja indítani a t. kormányt, hogy az igen t. miniszterelnök úr által bejelentett f újabb mesterséges kamatlábleszállítási akciót, amely azt eredményezné, hogy Magyarországon az a vista betétek kamatlába már 3 százalék alá süllyedjen, ezek szerint nem fogja megvalósítani. De nem vehetem tudomásul az igen t. pénzügyminiszter úr válaszát két lényegbemenő okból. Először azért, mert a pénzügyminiszter úr devizagazdálkodási rendszerünket, amelyről én azért nem beszéltem, mert igazán szerettem volna — ha csak a legkisebb lehetőség is lett volna erre — a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, ő mint külön előnyt említette fel, holott nekem változatlanul az a meggyőződésem, hogy ez a devizagazdálkodási rendszer, amely ilyen mereven, mint nálunk, sehol a világon nem létezik, amelyről — megjegyzem — az a meggyőződésem, hogy nincs még egy másik olyan türelmes ország, amelynek oly sok sebből vérző termelése, mint a magyar mezőgazdaság, ezt a rendszert csak három hónapig is eltűrte volna: a mi termelésünknek olyan rettenetes megnehezítését jelenti, hogy már pusztán azért, miután erre a pénzügyminiszter úr alludált, nem vagyok képes válaszát tudomásul venni. A másik ok, amiért nem vehetem tudomásul a választ az, hogy — bocsánatot kérek — én ezt a legújabb teóriát, hogy a vásárlóerőnek mesterséges szaporítása attól függ, hogy a Jegybank mérlegében mennyi követelés áll fenn az állammal szemben, nem tudom magamévá tenni. Azt képzelem, hogy lehet az ilyen fogalmaknak igen eltérő definiciója és van is rengeteg. A mélyen t. pénzügyminiszter úr még sokkal több definíciót ismer az ő nagyobb tudományos képzettségénél fogva mint én, de nem hiszem, hogy ezek között volna olyan definíció, amelybe az, ami itt történt, nem illenék bele: nem illenék bele, hogy az államháztartás szükségleteinek fedezésére olyanoknak adunk el kincstári jegyeket, akik ilyen kincstárjegyekbe nem az ő tőkéjüket fektetik bele, hanem azokkal a Jegybankba mennek. Olyan definíciója ennek a fogalomnak nem létezik, és én meg vagyok győződve arról, hogy egy hónappal azelőtt, mielőtt a mélyen t. pénzügyminiszter úr ebbe a keserű pozícióba került, és egy hónappal azután, hogy attól meg fog szabadulni, megint az lesz ennek a fogalomnak definíciója tekintetében a véleménye, mint az enyém. (Derültség és mozgás.) Minden ilyen szaporítás úgy kezdődik, hogy csak egy részlettel kezdünk szaporítani. Hiszen aki olvassa Teleszky János könyvét Magyország háborús pénzügyeiről, az látja, hogy ő, aki a legnagyobb harcosa volt az inflációellenességnek, szépen kimutatja, hogy addig ő nem csinált inflációt, amíg nem kellet neki inflációt csinálnia. De amikor semmi okosabbat nem tudott, inkább azt csinálta, mintsem bármi egyebet csinált volna, már pedig semmi mással az országnak ilyen rettenetes anyagi és erkölcsi károkat nem okozhatott volna. Ugyanő, amikor a Károlyi-kormány uralma alatt a legfőbb pénzügyi tanácsadó szerepébe találkozott bele, megint elfelejtette megírt kitűnő könyvét, és amikor semmi olyan okosabb dolog nem jutott eszébe, ami a népszerűtlenség szempontjából még sokkal kellemetlenebb, újból erre az útra engedte ezt a Károlyi-kormányt terelődni. Nem kételkedem abban, hogy amikor vége lesz ennek a korszaknak, megint egy nagyobb tudományos könyvet fog írni, amelyben meg fogja magyarázni, hogy hogyan pusztította el ez a vásárlóerőszaporítás a mi anyagi és — félek tőle megint — erkölcsi értékeinket is. őszintén megmondom, amikor a mélyen t. pénzügyminiszter úr ezt a helyet elfoglalta, én az ő tudása iránt, az ő nagy képességei iránt és — azt hiszem — az ő bátorsága iránt való tisztelettel azt tartottam, hogy végre olyanvalaki van itt, aki a közgazdasági tudományt nem fogja semminek sem feláldozni, aki nem fogja engedni, hogy megtörténhessék, hogy a gyakorlati politika pillanatnyi kényelme és könnyebbsége érdekében f megint egyszerre azt mondják: «Nem ér tehát a közgazdasági tudomány sem semmit» — mert a közgazdasági tudomány nagyon sokat ér, de a közgadasági tudománynak tanításait követni is kellene, nem pedig azokat az első nehéz helyzetben sutba dobni és azt tenni, amit a politika pillanatnyi kényelme tanácsol. Nagy várakozásokkal vagyok eltelve a mélyen t. pénzügyminiszter úr keddi beszéde iránt, és remélem, hogy az több megnyugtatással fog szolgáim, mint ez az ideiglenes vagy végleges most tett bejelentése, de a nagy elvi eltérések miatt nem vagyok képes a választ tudomásul venni. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván válaszolni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Képviselőház ! Az interpelláló képviselő úrral nem óhajtanék most vitába szállni, hogy kinek a tudományos felfogása helyesebb, vagy nem, mert elvégre azt tartom, hogy a tények elől az ember szemét nem fedheti el. Azt hiszem, hogy akkor, amikor jegy forgalmunk 310^ és egynehány milliót tesz ki, és olyan árszínvonalunk van, amely egy év alatt körülbelül 18 százalékos esést mutatott, mindazok a következtetések, amelyeket az igen t. képviselő úr az ő