Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

Az országgyűlés képviselőházának l%i elő. Ez emberileg érthető. Mindegyik úgy érzi, hogy mindenki előtt világosan felesleges kiadás az, hogy olyan két vármegyének, amely eddig egy főispán alatt tudott élni, most két főispánja van. (Ulain Ferenc: Valamennyit el kellene küldeni!) Amikor itt van a kisiparosokat és kereskedőket rettenetesen agyonnyomasztó Oti., amely ma is 12% késedelmi kamatot számít fel annak a kisiparosnak a hátralékáért, s amikor azt hallják, hogy ennél az intézetnél azonban karácsonyi segélyeket osztatnak ki, az egyik nagy összeg lineárisan, a másik nagy összeg csakis a vezetők között, (Egy hang jobbfelől: Csak az orvosok nem kaptak!) bocsánatot kérek, ezt látva, a takarékosságnak még azokat a nyomait sem lehet felfedezni, amelyéket addig is, amíg ez a szerencsétlenül és a kormány hibáján kívül túldimenzionált keret fennáll, meg lehetne valósítani. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. É

ber Antal: T. Ház! Ezekből a megfontolásokból kifolyólag voltam bátor az interpellációt a pénzügyminiszter úrhoz intézni. A végén még csak Széchenyinek egy mondatát akarom idézni és ez legyen irányító a mélyen t. pénzügyminiszter úrnak és a kormánynak az elhatározásaiban. Azt mondja Széchenyi (olvassa): «A legtöbb beteg az orvosi diszciplínának egyedül azon részét szeretné követni lelkiismeretesen, amely neki édes, azt viszont felette hanyagon vagy éppen nem, amely neki keserű.» Nagyon szomorú, hogy most csak keserű diszciplínák állnak rendelkezésre, de aki az országot nem akarja helyrehozhatatlan bajokba sodorni, meggyőződésem szerint csak ennek a keserű orvosságnak az alkalmazásával tud a mai rettenetes helyzetből kivezető utat találni. (Éljenzés bal felől,) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván válaszolni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! Az elhangzott interpelláció az állampénzügyi és gazdasági kérdéseknek olyan széles területét Ölelte fel, hogy arra válaszolni egy interpellációra adandó válasz keretében tulajdonképpen nem lehet. Nem is kívánok érdemben és részleteiben foglalkozni azokkal a kérdésekkel, amelyeket az igen t. interpelláló képviselői úr felvetett, különösen azért nem, mert a keddi nap folyamán alkalmam lesz mindezeket a kérdéseket talán még tágabb öszefüggésben megvilágítani, ezért kérem, hogy a keddi felvilágosítások reményében méltóztassanak hozzájárulni ahhoz, hogy ez a válaszom, amely érdemi választ tulajdonképpen nem tartalmaz, tudomásul vétessék. Egy-két kérdésre azonban mégis bátor leszek rögtön reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. képviselő úr diffikultálta az előző kormánynak azt a hitelműveletét, hogy rövidlejáratú kincstárjegyeket helyezett el és ezeknek a kincstárjegyeknek egy része a jegybankhoz került, amint a Tyler-jelentés azt kifejezésre hozta. Az igen t. képviselő úr azzal érvelt,, hogy ezen az úton tulajdonképpen mesterséges vásárlóerő teremtésével állunk szemben, amely pedig a pénzügyi politikában mindenesetre kerülendő lesz. Bátor vagyok az igen t. képviselő úr szíves figyelmét felhívni arra, hogy a kérdést nem lehet csak egyoldalról megvizsgálni, mert az a tény, amelyet az igen t. képviselő úr diffikultált, csak azt jelenti,, hogy a jegybank aktívumai között szerepel egy kincstári adósság, amelyért tudvalevőleg az államon kívül még KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. '. ülése 1933 január 25-én, szerdán. 57 egy magánbenyujtó is szavatol. Van^ azonban az állami adósságoknak egy másik tétele is a jegybank kimutatásában; ez körülbelül 52 milliós tétel, amely megmaradt, mint tulajdonképpen az államnak direkt adóssága. Ha ezt a kettőt összeadjuk, nagyon minimális tétellel állunk szemben,, amelyet ha összehasonlítunk egyéb jegybankok kimutatásaival s különösen azzal a legutóbbi művelettel, amelyet az osztrák jegybank a Creditanstalt szanálásával kapcsolatban hajtott végre, egészen elenyészőnek látszik és semmi esetre sem lehet a jegybankforgalom egészséges felépítésére semmi befolyása. T. Ház! Különben sem lehet a mesterséges vásárlóerő kreálását kizárólag ebből a szempontból nézni, hanem meg kell vizsgálni azt is, hogy milyen ellenhatások érvényesülnek ezzel szemben és akkor könnyen kiszámítható» hogy ezzel az állítólagos mesterséges vásárlóerőkreálással szemben állnak a vásárlóerők csökentését előidéző olyan tényezők, amelyek azt hatásukban sokszorosan felülmúlják. Ha megméltóztatnak nézni a jegybank kimutatásait, — s ebben ia tekintetben elsősorban mégis csak a jegybankforgalom nagysága az, ami determináló — azt hiszem,, egyáltalán nem mondhatjuk azt, hogy bármi csekély mértékben is mesterséges vásárlóerő kreálásával állnánk szemben. Ezt azért tartottam szükségesnek leszögezni, mert annál a tekintélynél fogva, amelynek az igen t. interpelláló képviselő úr tudásánál és előkelő pozíciójánál fogva méltán örvend,, ez a beállítás esetleg téves következtetésekre adhat okot a közönségben, amelyekre pedig egyáltalában semmi ok nincs. Legyen szabad azonkívül még egy tünetre felihívnom az igen t. Képviselőház figyelmét, Az utóbbi időben különböző kalandos hírek terjedtek el a közönségben, tervek és elgondolások forogtak közkézen, amelyeknek közös vonásuk az volt, hogy mind a pénzérték manipulálásán keresztül vélték megoldhatónak gazdasági bajainkat és azt hitték, hogy ezeket a bajokat egyszerű, könnyed, játszi műveletekkel eliniinálni lehet. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Pengő helyett jön a turul!) Hogy ezekkel a híresztelésekkel egyszersinindenkorra leszámoljak, kategorikusan bátor vagyok kijelenteni, először, hogy inflációt nem csinálok; másodszor, hogy a devalváció gondolatával nem foglalkozom, de nem is foglalkozhatom, (Helyeslés a középen) mert az semmiféle eredményre nem vezetne; harmadszor, semmiféle erőszakos intézkedést nem tervezek, mert meggyőződésem az, hogy arra a kevés mobil tőkére, amely különösen betétek formájában verődik le, az ország termelésének fenntartása és fejlesztése érdekében feltétle\ nül szükségünk van és ezért a betéteket feltétlenül védelemben kívánjuk részesíteni; (He\ lyeslés.) negyedszer, hogy iá devizagaz dálko' dásnak, a pénzérték stabilitásának fenntartá1 sát 'szolgáló .alapelvei változatlanul megtartat! inak. (Eber Antal: Nagyon örvendetes! Tényleg! — Zaj. — Rakóvszky Tibor: Az eladósodott gazdákkal mi lesz? — Elnök csenget.) De e mellett minden törekvésünk oda fog irányulni, hogy azok a fennakadások és súrlódások, amelyek egy kötött rendszernek szinte természetéből folynak, exportunk és különösen mezőgazdasági kivitelünk fejlesztése érdekében lehetőleg minimumra redukáltassanak. (Ulain Ferenc: Ez nagyon rejtélyesen hangzott!) Még egy szempontra vagyok bátor a Ház 8