Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

Az országgyűlés képviselőházának 14 magán. (Farkas István: Csak pénze nincs hozzá, keresete nincs hozzá!) Meg vagyok győződve róla, hogy az illetők az üresen álló lakások közül sokkal olcsóbb lakást fognak tudni kapni. Mondom, ilyen körülmények között, amikor ez a lakáskínálat egyre gyarapodik, nem lehet lakásínségről beszélni, tehát nem lehet azt mondani, hogy lakásépítéssel, lakásépítési tevékenységgel és a lakbérek leszorításával, kell a kérdés szabályozásába belenyúlni. Ezt a kérdést az élet önmagától egészen kétségtelenül megoldja, megoldotta eddig is. (Propper Sándor: Ez az: önmagától!) Természetes dolog, hogy a lakbérek mindig a kereseti viszonyok után fognak egy bizonyos fokig kullogni, talán sohasem fogják elérni azt a nívót, de az a diszparitás, amelyről a képviselő úr beszélt, hogy a lakbérek ma a keresetnek 60—70%-át tennék, (Propper Sándor: Sok esetben, sajnos!) t. képviselő úr, nem áll. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) r Azonkívül ki kell jelentenem, hogy a kormány igenis el van határozva arra, (Halljuk! Haltjuk! a szélsöbaloldalon.) hogy a tél folyamán nem enged olyan kilakoltatásokat, amelyek keresetnélküli embereknek az utcára tételét vonják maguk után, illetőleg gondoskodni kíván arról, hogy ezek az utcára kitett emberek, amennyiben már az ítéletnek érvényt kell szerezni, ha saját erejükből nem képesek erre, hatósági segítséggel jussanak fedél alá. A t. képviselő úr nem tud nekem Budapest területén ma 40 családnál többet megnevezni, amely kilakoltatott és nincs fedél alatt. (Kéthly Anna: Elég, ha ötöt megnevez!) Ezt a kérdést állandóan a legnagyobb figyelemmel kisérem és a legutóbb kapott jelentés szerint 40 olyan család van Budapesten, amely tényleg kilakoltatott és ebben a pillanatban nincs fedél alatt. (Zaj.) Ez nagyon sajnálatos állapot, amelyet nem akarok megtűrni és éppen ezért követek el minden lehetőt a szükséglakások előteremtésére. Ezekben kívántam a t. képviselő úr interpellációjára a választ megadni és kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Propper Sándor: T. Képviselőház! A miniszter úr indignálódva utasítja vissza a miniszteri szó hitelképességére vonatkozó megállapításomat. Az indignációnak azonban nincsen alapja, mélyen t. miniszter úr és igen tKépviselőház, mert én csak azt mondottam el, amit a hiteles napló feltüntet és amit a miniszter úr válaszában megerősített, amidőn azt mondotta, hogy ő a kilakoltatások felfüggesztését télvíz idejére gondolta. Most vitatkozhatunk arról, hogy az időjárás ilyen-e, vagy hogy a Gergely-naptár szerint mikortól meddig tart a télvíz. (Györki Imre: Télfagy van, nem télvíz!) Nem hiszem, hogy akadna a világon meteorológus, aki azt merné megállapítani, hogy január közepén a télvíz ideíe elmúlt. A télvíz ideje, sajnos, még jó néhány hétig el fog tartani és így a miniszter úr önmagával került konfliktusba és ellentétbe, amikor egyrészt visszautasítja az én megállapításomat, másrészt szintén megállapítja, hogy ő télvíz idejére gondolta a kilakoltatások felfüggesztését. Hogy száz százalékig nem lehet ezt megtenni, mert a nemfizetők 40%-ban rosszhi szeműek! Biztosítom a miniszter urat, hogy a Ï. ülése 1933 január 25-én, szerdán. 51 kilakoltatási eliárás alá vont csaladok között egyetlenegy milliomos sincsen, (Györki Imre: Az biztos!) egyetlenegy nagybirtokos sincsen, pedig nagyon ^ jól tudjuk, hogy viszont ugyanez a kormány a nagybirtokosok számára jónak látta most már egy kétesztendős moratóriumot biztosítani. Ha tehát ezt lehet — hiába is próbál kapacitálni a miniszter úr — nem tudom belátni, miért ne lehetne a szegény munkanélkülieknek és állástalanoknak is bizonyos^ moratóriumot adni, nem is arra, hogy szaporábban gazdagodhassanak, vagy, hogy lassabban szegényedjenek, hanem arra, hogy ne kelljen kimenniök a szobájukból, vagy konyhájukból az utcára, a hidegbe. T. Képviselőház! A miniszter úr maga is beismeri, hogy január 6-ika óta 2040 per volt folyamatban és ezeknek eredménye 109 esetben kilakoltatás és a kilakoltatottaknak csak egyrészét tudták szükséglakásokkal ellátni- En kérdem és nyugodtan a közvélemény megítélésére bízom ennek eldöntését: szabad-e télen 8 fokos hidegben egyetlen embernek is lennie, akit hatósági segédlettel kiraknak az utcára. Es ezt bármilyen szigorú zsűrinek, vagy akárkinek az ítéletére bízom, és ha akad olyan szociálpolitikus, vagy szociológus, vagy politikus, vagy filozófus, vagy akárkicsoda, aki azt meri mondani, hogy szabad egy rendezett, egy szervezett államnak nevezett közösségben egyetlenegy embert is kitenni az utcára télen, hatósági segédlettel, akkor azt mondom, hogy.' a miniszter úrnak igaza van! De politikából, érzésből ezt a kérdést így kezelni — legalább is azt hiszem — nagyon-nagyon rideg felfogásra vall. Az sem úgy van, ahogy a miniszter úr mondja, hogy ő nem tudja a gazdasági életet megállítani. Nem kellett volna a gazdasági életet feldúlni! Nem kellett vona rászabadítani az országra a lakbértőkét, amire én hivatkoztam és akkor nem lett volna szükség arra, hogy itt-ott, egy kicsit inkább meg kell állítani a gazdasági élet menetét, semminthogy családok kerüljenek az utcára. Higyje el a miniszter úr, hogy ezzel EL megállapításával olyan halálosan súlvos ítéletet mondott a mai társadalmi rendről, hogy ennél súlyosabbat és keményebbet egyetlen egy szocialista sem mondhatott volna, mert ha egy szervezett államban ez lehetséges, ez ennek a szervezett államnak a halálos ítélete. En nem kívánom senkinek a kilakoltatását azért, hogy más szegényeket rakjanak oda a helyébe és azért jelöltem meg az eszközöket akképen, hogy ne kelljen másokat kilakoltatni. Hogy ez a város kötelessége? Rendben van! Tessék megállapodni a városokkal és a községekkel, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) de nem szabadjára engedni őket és főképen ne tessék a városoknak, az autonómiának a kezét megfogni, amikor azok ezen a téren valamit cselekedni akarnak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Budapest székesfőváros közönsége a közelmúltban egymillió pengő kölcsönt akart felvenni valamelyik biztosító intézettől, az Oti.-tól, vagy a Mabi.-tól, (Farkas István: A Mabi.-tól!) amiből kifejezetten szükséglakásokat akart építtetni, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem szükséglakásokat akart építtetni!) A pénzügyminiszter és a belügyminiszter úr együttes határozattal megfogták a székesfőváros közönségének a kezét és letiltották ennek az egymilliónak a felvételét, valószínűleg fiskális szem7*