Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

50 Az országgyűlés

y képviselőházának 14.2. ülése 1933 január 25-én,'szerdán. kerüljenek. Ezt a kijelentésemet ma is fenntartom, állom és kötelességemnek tartom mindent elkövetni annak megakadályozása végett, hogy ilyen esetek bekövetkezzenek. Száz százalékig levonni a konzekvenciáit annak, f amit a t. képviselő úr követel, t. i. hogv tél idején kilakolt^tások egválta.lán ne történjenek, nem lehet. (Farkas István: Pedig ezt kellene megcsinálni.) Hogy miért nem lehet, azt a t. képviselő úrnak és a nálam járt deputációnak igen bőven megmagyaráztam. Nem lehet a következő okokból. Megállapítottam, hogy a bíróilag kilakoltatásra ítélteknek legalább •' 40%-a abszolút rosszhiszemű a bérnemfizetés kérdésében. A lakásmegkötöttségre vonatkozó rendelkezések következtében divatba jött az, hogy az emberek egyszerűen belemennek a lakásba, egy hónapi bért lefizetnek és egv hónap múlva azután bízva azokban a korlátozásokban, amelyk a lakásrendelkezésekben fennállanak, egyszerűen megtagadják a fizetést, tudván azt, hogy most hat vagy nyolc hónapig, akármi történik is, őket a lakásból ki nem dobhatják. T- Képviselőház! Amikor ilyen jelenségekkel állunk szemben — mindig azokat értem, akik fizetni nem tudnak — nem lehet követelni azt, hogy én egyszerűen kategorice tiltsam meg a kilakoltatásokat és akadályozzam meg azt, hofrv az e téren hozott bírói ítéletek végrehajtassanak. Az a miniszteri biztos, aki bíróember és arra van hivatva, hogy minden egyes esetben elbírálja a kilakoltatást abból a szempontból, vájjon annak végrehajtása nem sért-e súlyosan szociális szempontokat, lelkiismeretesen teljesíti kötelességét. Hogy ebben a tekintetben némi képet adjak a t. Képviselőháznak, van szerencsém a következő adatokat ismertetni. (Halljuk! Halljuk!) A lakásügyi miniszteri biztos, január 6-ától a tegnapi napig, 2040 ítéletet kapott végrehajtás végett, tehát 2040 olvan ítéletet, amelyek kilakol tatásról szólnak. (Farkas István: Ez maga is borzasztó.) Ezekből január 6-ától kezdve a tegnapi napig végrehajtott, vagyis kilakoltatott 109-et. (Eay hang a jobboldalon: Ez csak nem sok! — Bnchinger Manó: Egy is sok!) A többit nem lak oltatta ki. Ennek a 109-nek igen jelentékeny részét — nem mondom, hogy valamennyit, de igen jelentékenyrészét — szükséglakásokban helyezte el. A többit azért nem, mert pillanatnyilag nem állott rendelkezésre szükséglakás- így áll tehát a kérdés, t. Képviselőház! A gazdasági életet felfordítani és megakasztani nem engedhetem azáltal, hogy egyszerűen hatalmi szóval megállítom a bírói ítéletek végrehajtását. Ehhez nincs is jogom, de ez a gazdasági élet törvényeivel is ellenkezik. Igenis, a jövőben is engedni fogom végrehajtani mindazokat az ítéleteket, amelyeknek végrehajtása súlyos szociális érdekeket nem sért. ellenben igenis törekedni fogok arra és törekszem arra állandóan, hogy olyan áUapotot teremtsek, hogv azok a szerencsétlenek, akik önhibájukon kívül kerültek abba a helyzetbe. hogv lakásukat ott kell hagyniok, födél alá kerüljenek. ' Ebben a tekintetben rendelkezésemre állott bizonyos mennyiségű lakás az állami lakótelepeken itt Bu HP-pesten. LelV^smerêtesen átnéztem ezeket a lakásokat. Megállapítottam, hoq-y azoknak nagy részében olyan abszolút kisjövedelmű kisemberek, családos emberek élnek akik azt a csekély bért amelvet fizetniök kell, lelkiismeretesen megfizetik, 'tehát szociálisan nem volna indokolt és gazdaságilag sem volna helyes, ha ezeket kitennők. Ezt a lakástömeget alaposan átvizsgálván, körülbelül 400 lakást ürítettem ki és bocsátottam szükséglakás céljaira a miniszeri biztos rendelkezésére. Többet nem tudtam rendelkezésre bocsátani, mert abszolút helytelennek és méltánytalannak tartottam volna azokat a szegény ^embereket, akik nagynehezen keresett filléreikből azt a kis lakbéreket megfizetik, most kidobni a lakásaikból és kitenni őket annak hogy más lakáshoz csak nagy nehezen .tudjanak hozzájutni. (Farkas István: Azért kell építeni!) Legjobb meggyőződésem szerint elkövettem ebben a vonatkozásban mindent, amit lehetett. De tudom, hugy itt megállanunk nem szabad. Itt rá kell mutatnom egy kérdésre. A szükséglakással való ellátás törvényeink értelmében tulajdonképpen nem állami, hanem községi feladat. Tulajdonképpen Budapest székesfővárosnak kötelessége,^ miután az egész szegényügyi gondozá« az ő kötelessége, ellátni ^ezeket az utcára került embereket lakással. A fővároshoz ebben a tekintetben már ismételten felhívásokat intéztem, velük ismételten tárgyalásokat folytattam. Éppen holnap jövök össze megint a főváros vezetőivel, hogy végre a főváros olyan állapotot teremtsen, hogy a maga részéről is eleget tegyen ebbeli kötelességének. Meg vagyok iróla győződve, hogy itt még meszszemenő lehetőségek fognak nyílni. Azonkívül a magam részéről megindítottam azoknak az objektumoknak az összeírását, amelyeknek szükséglakás céljaira való igénybevétele figyelembe jöhetne. Minden eszközzel azon vagyok tehát, hogy azt az állapotot, amelyet szociális szempontból tényleg megengedhetetlennek tartok, hogy tudniilik a saját hibájukon kívül kilakoltatott emberek fedél nélkül maradjanak, megszüntessem. Ennyi az, amit mondani tudok, ennyi az, amit ígérni tudok; többet nem. T. Képviselőház! Még egy kérdésre kívánok rátérni. A képviselő úr a maga politikai mentalitásából kifolyóan úgy állította be a dolgot, hogy ma a keresettel bíró ember sem képes a lakásbért megfizetni, mert olyan óriási a diszparitás a békeállapottal szemben a keresetek, a munkabérek és a lakbérek között, (Malasits Géza: Ügy van! Száz pengőt keres egy tisztviselő s 50 pengő lakbért fizet havonta!) hogy míg akkor 20%-a^ ment el a keresetnek a lakbérre, ma a lakbér a kereset 60—70%-át teszi ki. Erről az állításról meg kell állapítanom, hogy nem fedi hűségesen a tényeket. Amikor ma az a helyzet, hogy Budapesten november elsején 10.400 lakás állott üresen és ma még több l^kás áll üresen (Propper Sándor: Családok összeköltöznek, mert nem tudják fizetni a lakért!) s ebből a 30 400 üresen álló lakásból november 1-éig körülbelül 4000 lakás volt egyszobás, akkor nem lehet az állítani, hogy itt p^ emberek lakásuzsorának vannak kitéve. (Malasits Géza: A legsilányabb szoba-konyhás lakás 40 pengő havonta!) mert ha valaki kill zsorázottnak érzi magát a háztulajdonos által, rendelkezésére áll elegendő üres lakás, hiszen olyan kínálat van a, lakásokban, hogy ez önmagától leveri a lakások bérét. En tehát e tekintetben nem tudok a képviselő úr nézetében osztozni. Koncedálom, lehetnek egyes háztulajdonosok, akik iparkodnak a helyzetet kihasználni, de ilyen körülmények között a lakónak nagyon könnyen megvan a módja arra, hogy segítsen