Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

Az országgyűlés képviselőházának Ikt. ülése 1933 január 25-én, szerdán. 49 Propper Sándor: Akárhány eset van, ahol a háztulajdonos kijelentette, hogy megtűrném, meghagynám a lakásban bizonyos ideig, amíg az illető lélek/éthez iut, de kirójják az adót, s azt nem kívánhatják, hogy én a zsebemből fizessem ki a lakóm által be nem fizetett lakbér után a nehéz adókat. Erre is kértem a miniszter urat, és ő a küldöttségnek azt mondotta, hogy erre nézve történt intézkedés, de np-rn találtam azt az intézkedést, amelv lehetővé tenné, hogy ha az illető háztulajdonos igazolja, hogy lakója nem fizet, az arra eső adóját töröljék. Erre nézve nem láttam a hivpt^lns lapban seholsem intézkedést. Nagyon lekötelezne a miniszter úr, ha ezt az intézkedését vagv a pénzügyminiszter úr ide vonatkozó intézkedését a nyilvánosság elé bocsátó á. hogy ezt jogi alapnak fel lehetne használni. T. Képviselőház! További szükségesség az, hogv le kell szállítani a lakbéreket. Vagy le kell szállítani a lakbéreket, vagy fel kell emelni a kereseteket és a béreket. Valamilyen iránvban tessék intézkedni. Valaminek történnie kell. mert ez a magas arány nem maradhat meg- Ezt a diszpíiritást nem lehet tovább tűrni. Lehetetlen állapot, hogy százezer é« wázezer n

«°lád csak az^t robotoljon. azéH járjon munkába, hogy a házbért ki tudja fizetni és semmi egyéb másra ne teljék a keresményből. Vagy tessék lehetővé tenni a bérek és a fizetések felemelését, emelkedését, vagy tessék — amint akkor generali ter felemelték a la>hAr-pVpt — a. ln>v.Rfpk megfelelő arányú leszállításáról gondoskodni. Sürgősen át kell alakítani — ezt ismétlem, ezt elmondottam december 14-i beszédemben, de ezen a téren nem történt semmi — a fölösleges középületeket, gyárakat és egyéb ilven e célra alkalmas objektumokat lakások cáljaira. Ilyen objektum, sajnos, van elég. Itt vannak az elhagyott és kihűlt gyárak. Számtalan ilyen gyár van Pesten és Pest környékén is. Itt vannak a laktanyák. Üresen állnak. Tessék ezeket átalakítani^ kevés költséggel. Ez lehetséges. S egyben tessék átadni a szükséglakások céljaira alkalmas azokat a kőépületeket is, melyek a szükséglakás-telepeken vannak, amelyeket azonban a miniszter úr nem enged át ilyen célra, hanem a maira hatáskörének tartja fenn. ho<ry kiknek adja, s amelyeket csak azoknak adja oda, akik fizetni tudnak. Már pedig, akik fizetni tudnak azoknak nincs szükségük szükséglakásra. Az nem feltétlenül szükséges, hogy a szükséglakásokba a világ mind a négy tájáról első kézből fújjon be a szél, essék be a hó és az eső. Szabad annak a szükséglakásnak téglafalból is lenni és szabad cseréptető jenek is lenni. Ne tessék olyan szűkmarkúnak lenni! Ne^n lesz olvan nagv baj, ha a szükséglakások kőből lesznek és cseréptetejük lesz és ha a szükséglakásokban a szegény munkanélküliek gyermekei nem fognak megfagyni. Tessék tehát a belügyminiszter úrnak a szükséglakótelepeken lévő kőből épült házakat saját hatásköréből kiengedni és átengedni a lakásügyi biztosságnak, hngy az » lakbért fizetni nem tudó, kilakol tatásra ítélteknek adja azokat tovább. T. Ház! Tudom, hogy körülbelül meddő munkát végzek itt ebben a parlamentben és e mellett a kormányzati rendszer mel^H. de mégis felvetem a gondolatot, hogy lakbersegélvt kellene adni a. m unka nélküli éknek és az állástalanoknak. A külföldön akármelyik orKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. szagban, Csehországban és Németországban is, a rendszeres munkanélküli segély mellett rendkívüli segélyeket, lakbérsegélyeket adnak a téli hónapokban a munkanélkülieknek és az állástalanoknak. Ha az állam segítségére tud sietni más, viszonylag mégis jobb helyzetben lévő termelő és társadalmi rétegeknek, talán lehetne a munkanélküliek felé is egyszer egy ilyen megértő gesztust tanúsítania, különösen akkor, amikor tudjuk, hogy nem kis dologról van szó, nem kényelemről van szó, hanem arról, hogy emberek — ez csak a legminimálisabb! — megfelelően lakhassanak s ne kerüljenek 8 fokos hidegben télen az utcára. Délelőtt hallottunk egy szörnyű dolgot, amelyet a kormány egyik tagja olvasott fel egy hivatalos iratból: egy ismeretlen senkiházinak 830.000 svájci frankot löktek oda elherdálásra, ellenőrzés nélkül. Ez csak egy eset. De mennyit pusztítottak el?! Mi mindenre akadt ebben az országban pénz?!^ Valósággal szórták a milliókat. Ilyen nagy pénzeső idején — Uram bocsa' — nem lesz olyan borzalmas szerencsétlenség, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ma van az a nagy pénzeső?) ha a szerencsétlenek támogatására fog a kormány néhány százezer pengőt vagy néhány milliót odalökni és megmenteni őket attól, hogy ne kelljen az utcán elpusztulniuk, hogy a kis apró magyar gyermekeknek, az egy-, három-, ötéves kis gyermekeknek ne kelljen kékre fagyva az utca sarában, az utca mocskában henteregniök. En most olyan választ kérek a miniszter úrtól, amely ebben a kérdésben megnyugtató, amely megnyugtatja azokat, akik ebben a kérdésben érdekelve vannak. Mert azt hiszem, ez vészes folyamat lesz. Budapesten magában 60.000 család van munka nélkül és teljesen ellátatlanul hivatalos kimutatás szerint, akiknek megélhetési alapjuk az, hogy délben felkerekednek és elmennek a kerületi konyha elé a híg levesért és azt hazaviszik. Semmi egyebük nincs. Ezek vájjon miből fizetik meg majd február 1-én, vagy május 1-én a lakbérüket? Jönnek megint a kilakoltatási perek tömegével, özönével, ezrével. Ezek mind ki fognak menni, ezeket mind ki fogják telepíteni az utcára? Mi lesz itt tehát, t. miniszter úr? Nem volna-e célszerű, okos dolog elébe menni ennek a folyamatnak, megállítani ezt a folvamatot és valamit végre tenni, ami okos, bölcs, ami előrelátás és ami megnyugtató? T. miniszter úr, olyan választ kérek én, amelynek hitelképessége azután egy hét múlva nem fog 1er omlani. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! A kormányhoz intézett interpellációra a kormány nevében válaszolom a következőket. Mindenekelőtt ki kell térnem a képviselő úrnak arra a megjegyzésére, amely szerint december 14-én tett nyilatkozatom a tényekkel I ellentétbe került volna. En nagyon óvatos szoktam lenni nyilatkozataimban és^ nagyon meg szoktam rágni — azt hiszem, méltóztattak tapasztalni, — amit kijelentek. December 14-én sem jelentettem ki többet, mint amennyit a legjobb hiszemben kijelenthettem. Azt mondottam, hogy intézkedtem, mint ahogy tényleg intézkedtem is a kilakoltatások felfüggesztése tárgyában, és hogy nem tartom megengedhetőnek azt. hogy olyan emberek, akik a lakbért nem tudják megfizetni, télviz idején az utcára 7