Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

46 Az országgyűlés képviselőházának 142. ülése 1933 január 25-én, szerdán. minisztérium a lehető legnagyobb összhangban tudott egymással dolgozni, amikor ideális gazdasági szakoktatási törvényedet hoztak. Ezek a törvények már idejüket multák, mert hiszen lehetetlen, hogy minden ilyen kis iskolához, minden gazdasági továbbképző népiskolához egy kis gazdaságot lehessen beszervezni; de az egy k;s jóindulattal mar lehetséges, hogy megkérjenek egy pár jó, értelmesebb és fiatalabb gazdát, akik alkalmat fognak adni annak a tanítónak arra, hogy kimehessen iskolájával a gazda udvarára vagy szántóföldjére és ott taníthasson. Talán a gazdasági felügyelőknek a felügyeletével egy-egy gazdánál állatokat is el lehet helyezni s ott ezeknek a tanulmányozása is megtörténhetik. Nem fog kelleni ehhez különösebb pénz és így is megoldható. Annál is inkább megoldható, mert hiszen el sem lehet képzelni, hogy ma az állam bizonyos területeket vásároljon, azokat berendezze és azokat a gazdaságokat külön kezeltesse. Mert az sem jó megoldás, ami nagyon sok helyen történik, hogy a tanítók a gyermekekkel igyekeznek megdolgoztatni földjüket. A magyar földmívelőnép nem szereti a tanító földjének a gyermekekkel való m eg dolgoztatását, mert hiszen mindig azt kérdik, hogy miképpen jön a gyermek ahhoz, hogy a tanító földjét dolgozza. Hiszen a magyar földmívelő nép gyermekének ugyanakkor, amikor a tanítónak a földjét dolgozza meg, még több dolga volna a tanyán. Ha pedig a gyermek nem dolgozza meg a földet, akkor a tanítónak nines rá fedezete, hogy megdolgoztassa azt a kis földet, az tehát parlagon marad, nagyobb csúfjára a mezőgazdasági nevelésnek, mintha semmi sem volna. Ezek után tisztelettel kérem a kultuszminiszter urat, hajlandó-e gondoskodni arról, hogy az elemi népiskolákban, különösen pedig a továbbképző népiskolákban fokozottabb mezőgazdasági nevelés történjék, igen vagy nem? Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Képviselőház! Petro Kálmán képviselő úr interpellációjával igen kényelmes helyzetbe hozott,^ mert olyan kérdést vetett fel itt a Ház színe előtt, amellyel hivatalbalépésem pillanata óta foglalkozom, s amint ezt már a nyilvánosság előtt elhangzott némely nyilatkozatomban is megmondottam, a legnagyobb alapossággal kívánom revízió alá venni az elemi iskolai, a továbbképző- és polgári iskolai gazdasági oktatás kérdését. Amiket Petró Kálmán képviselő úr előadott, azokat az esetleges hibákat, esetleges abuzusokat magam tapasztalatból ismerem. A képviselő úr talán egy és más tekintetben túlment azon a határon, amely a tényleges állapotnak megfelel, én azonban nem kívánok itt a részletekre kiterjeszkedni. Tökéletesen igaza van abban, hogy a gazdasági oktatás mai hiányosságának főoka az, hogy a két érdekelt minisztérium között a legközelebbi múltban nem volt meg a kellő egyetértés. (Ügy van! Ügy van!) Ezt mi nagyon jól tudjuk és Kállay Miklós kollégámmal el is határoztuk, hogy ezen az állapoton segíteni fogunk. (Helyeslés.) A két .ninisztérium kooperációja és a gazdasági oktatás felépítése tekintetében teljes a megegyezés. Hatásköri kérdés közöttünk nem fog válaszfalat vonni, mert hiszen tökéletesen mindegy, hogy a szakfelügyelet innen vagy onnan történik-e, a fontos az, hogy jó legyen. Az egész oktatás kérdése úgy itt, mint más iskolatípusoknál nem a tanterven, az órarenden és hasonló dolgokon fordul meg, hanem tisztán a tanító, a tanár személyén, és a felügyelet teljes szakszerűségén. Ez a két pont az, amelyen a kérdést meg akarom fogni. Az első és legfontosabb feladat, tehát amely megoldandó, amelyre különben a képviselő úr rámutatott, hogy a tanítóképzőintézetekben kell a tanítóknak a gazdasági oktatását fokozottan biztosítani, különös tekintettel azonban arra, amit szintén méltóztatott itt érinteni, hogy a városi és falusi típusoknak más formájú, más irányú gazdasági oktatást kell biztosítani. Errenézve megteszem a lépéseket. Le kell azonban szögeznem mostani felszólalásomban is, hogy ez nem csupán^ a miniszter adminisztratív intézkedésének tárgya, hanem budgetáris feladat is. Itt bizonyos pénzügyi nehézségek vannak, azonban remélem, hogy az egyes tervezett átszervezési intézkedésekkel talán ezeket is sikerül leküzdenem. Amire a képviselő úr célzott, hogy a múltban bizonyos tanerőket elvontak a tanítóképzőintézetekből, ez azért történt, mert a földmívelésügyi minisztérium : a létszámcsökkentése miatt visszavonta szakképzett gazdáit. Ezt én olyképpen kívánom a jövőre nézve megoldani, hogy a tanítóképzőintézeti tanárok egy része legyen abban a helyzetben, hogy ezeket a gazdasági tantárgyakat igazán szakszerűen és alaposan lássák el. Ami speeialiter a továbbképző iskolák ügyét illeti, teljesen osztozom a képviselő úrnak abban a felfogásában, hogy amint a régi ismétlő iskolát néhai Halász Ferenc kultuszminisztériumi tanácsos javaslata alapján Wlassics miniszter kezdette átépíteni és később azután gróf Apponyi átfejlesztette gazdasági továbbképzőkké, ezen az^ úton tovább kell haladnunk. Azonban az egész országban ezt a gazdasági irányú ismétlő, vagy továbbképző iskolát csak akkor lesz majd lehetséges életbeléptetni, ha a megfelelő tanító anyag tényleg rendelkezésünkre fog állani, mert annak azután igazán nincsen célja, hogy gazdasági ismeretekben tájékozatlan tanító tanítson gazdasági ismereteket. Mindenesetre rövid igen. szóval válaszolok a képviselő úr kérdésére és kérem a t- Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. {Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti meg a viszonválasz joga. Petro Kálmán: T. Képviselőház! A miniszter úr válaszát köszönettel és megnyugvással tudomásul veszem. Elnök; Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Sorrend szerint következik Propper Sándor képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció az összkormányhoz a kilakoltatások felfüggesztése, illetve az errevonatkozó miniszteri kijelentés értéke és értelmezéssé tárgyában. Tekintettel arra, hogy a belügyminiszter a kilakoltatások tárgyában az^ összkormányhoz intézett interpellációmra válaszolva kijelentette, hogy: a «kilakoltatásokat a tegnapi nap folyamán bizonytalan időre felfüggesztettem», jogosan tételeztem fel, hogy a kilakoltatásokat a téli hónapokra valóban felfüggesztette.