Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-142
Az országgyűlés képviselőházának lh% nek van helye, de ez a visszatérítés csak a saját fázis megterhelésére terjed ki. Ha tehát az a vállalat egyéb cikkeket, mint az általam példáll említett analinfestéket vagy a bányáknál, egyéb üzemeknél, mezőgazdasági üzemeknél saját műhelyeiben felhasznált, 15%-kal megrótt r nyersanyagokat dolgoz fel, és ezáltal drágul az ő termelése, — ez nagy mértékben befolyásolja az ő kiviteli képességét — erről — visszatérítést az exportáló vállalat e tekintetben — méltóztassék meggyőződni nem kap. Egyébként a pénzügyminiszter úr szíves felvilágosítását tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t- Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Sorrend szerint következik Petro Kálmán képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz: Hajlandó-e a miniszter úr az elemi és továbbképző népiskolákban a gazdasági oktatást fejleszteni 1 ?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Petro Kálmán: T. Ház! En egészen más irányú témával kívánok foglalkozni a t. Ház előtt, bár meggyőződésem az, hogy a mai nehéz gazdasági és pénzügyi helyzet megalapozza azt a kérdést és ad nekem jogot ahhoz, hogy én itt népnevelési és különösen mezőgazdasági nevelési kérdéssel foglalkozzam. Már másfél esztendővel ezelőtt felvetettem azt a kérdést az akkori kultuszminiszter úrhoz, hogy hajlandó-e gondoskodni arról, hogy a magyar elemi népoktatásnál és a magyar elemi továbbképző népoktatásnál fokozottabb gond fordíttassék a mezőgazdasági népoktatásra. T. Ház! Azért fontos ez, mert hiszen gróf Klebelsberg Kunó volt miniszter, aki olyan szépen kifejlesztette ugyan a népnevelés épületét és olyan szépen berendezte ezt az országot népnevelési objektumokkal, az alföldi népnevelés és az alföldi iskolák felállításánál elfelejtette megoldani azt a kérdést, hogy hogyan és miképpen kell hozzányúlni ahhoz a kis parasztgyerekhez, ahhoz a kis földmívesgyerekhez, hogy az megtanulja, hogyan kell gazdálkodni. Különösen ma fontos ennek a kérdésnek felvetése, amikor ennél a gazdasági depressziónál világosan látjuk, hogy, ha Magyarország a magtermelésnek ilyen arányánál marad» mint amilyen arányban ezt eddig folytatta, akkor feltétlenül el fog pusztulni. El fog pusztulni elsősorban azért, mert hiszen kívüle álló tényezők határozzák meg a búzának, a rozsnak és egyéb magterményeknék ' az árát. Ezelőtt csak öt esztendővel is elképzelhetetlen volt például az, hogy Kanadában a búza eladási ára 30%-kal alacsonyabb legyen, mint Magyarországon az előállítási ára. Az én interpellációmnak két dolog ad aktualitást. Az első az, hogy a népiskolai tanításra egy utasítást adott ki a volt kultuszminiszter úr a múlt év második felében; a másik pedig az, hogy a népiskolának továbbképző részére most van folyamatban a tanterv összeállítása. Ha ezt az utasítást alapoülése 1933 január 25-én, szerdán. 4à san átvizsgáljuk, amely különben a legremekebb munka, — úgyhogy azt a munkát érdemes elolvasni nemcsak a pedagógusoknak, hanem mindazoknak, akik érdeklődnek a magyar népoktatásnak nagyon finom, kedves szálai iránt — meglátjuk benne, hogy mily hatalmas munka az, amelyet a tanítónak végeznie kell; azonban azt is meglátjuk benne, hogy mily kevés az az idő, amelyet a mezőgazdasági nevelésre fordítani rendel ez az utasítás. Maga az utasítás megmondja, hogy egyénileg kell felfogni a tanítást minden egyes tanítónak, megmondja, hogy lehetőleg kint a helyszínen kell tanítani, lehetőleg ki kell vinni a gyermekeket a kertbe, ki kell vinni a szántóföldre, továbbá azt mondja, hogy az öszszevont ötödik és hatodik osztályban nemcsak a természetrajz, gazdaságtan, háztartástan, hanem az egészségtan, vegytan, fizika körébe tartozó ismereteket kell tanítani s mindezekre heti egy óra áll rendelkezésre. Ez azt jelenti, hogy a hat tantárgyra olyan iskolában, ahol az ötödik és hatodik osztály össze van vonva, egy osztályban egy félóra esik, tehát a mezőgazdasági részre egy osztályban, olyan iskolában, ahol csak földmívelő gyerekek vannak, heti öt perc esik. Heti öt perc alatt kell an-' nak a tanítónak kint a helyszínen a gyermekeket bevezetni a gazdaság minden apró-cseprő dolgába, ott kell megtanítani őket arra, hogy mi is az a mélyszántás, mi a traktor, hogyan kell trágyázni, ott kell őket megtanítani arra, hogy mi az a gyümölcskezelés, mi az a gyümölcstermesztés. (Musa István: Mi az adóvégrehajtás.) Az adóvégrehajtást egy másik kérdésnél szokták tárgyalni, arra sajnos, nem kell most kitérnem. Ez alatt az öt perc alatt kell a tanítónak berendezkednie arra, hogy a gyermekeknek minden mezőgazdasági tudományt megtanítson, mert, bár azt mondja az utasítás, hogy a tanítónak nem szükséges magát az utasításhoz tartani, hanem más módon is elintézheti az oktatást, de ugyanazt az eredményt kell neki elérnie, mint amely az utasításban fel van véve. Tehát a tanítónak, mielőtt belép az iskolába, egyénileg kellene kidolgoznia azt, hogy mit akar ott elmondani. Elképzelhető-e az, hogy ennek a feladatnak eleget tudjon tenni az a falusi tanító, aki gazdaságilag ki sincs képezve? Mert hiszen a tanító gazdasági kiképzése egy másik kérdés. A tanítóképzőintézeteknél például a helyzet àz, — és erre itt különösen felhívom a mini szer úr figyelmét — hogy eddig Magyarországon talán hét tanítóképzőben volt gazdasági képzettséggel bíró szaktanár, most pedig már csak kettőben van, kettőben azért, mert erre nem jut pénz. A tanítóképzők legnagyobb részében heti négy órában kell a gazdasági tudományokat tanítani, és az a gazdasági kert, ahova ki kell menni, rendesen az iskolától messzire van. Míg oda kisétálnak és besétálnak, azalatt egy óra megy el és ott rendesen egy olyan tanár tanít, aki a gyakorlati mezőgazdasághoz abszolúte semmit sem ért. Nagyon kevés olyan tanítóképző intézet van, — én tapasztalatból mondom, mert párat megnéztem — ahol e tekintetben, hogy úgy mondjam, a legszebb munka folyik, de Magyarország legtöbb tanítóképzőintézetében a mezőgazdasági nevelésre nem adnak semmit. Tehát annak a tanítónak, aki kikerül a tanítóképzőintézetből, a mezőgazdasági tudományokról, arról, hogyan kell szántani, arról, hogy annak a kis gyereknek például szőlővidékeken meg; magyarázza, hogyan kell oltani, halvány sej 1 6*
