Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

44 Az országgyűlés képviselőházának 14 telme sincs. En a kultuszállamtitkár úrtól engedélyt kaptam arra, hogy az ország jó pár iskoláját bejárjam s meggyőződtem arról, hogy tulajdonképpen mi az eredménye ennek a mezőgazdaság] oktatásnak. Nem akarom messziről venni a példákat, csak kerületemre hivatkozom. Egerben a gyermekek nem tudják azt, hogy mi az a permetezés, hogyan kell permetezni, az Alföldön nem tudják a gyerekek azt» hogy mi az a görény, de az oroszlánról félóráig is el tudnak beszélni. Nagyon gyakran megtörtént az, hogy feladtam egeszén egyszerű kérdéseket. Ezekről fogalmuk sem volt, azonban azt nagyon jól tudjuk, hogy az Jüszakamerikai Egyesült Államoknak mi a fővárosa és Faraguaynak mi a főfolyója. Erre a kérdésre később kívánok rátérni. Itt csak azt akarom megállapítani, hogy a miniszter úrnak, nézetem szerint, feltétlenül gondoskodnia kellene arról, hogy a mezőgazdasági, illetőleg gazdasági oktatással már az elemi iskolának különösen ötödik és hatodik osztályában lelkiismeretesen foglalkozzanak. Nézetem szerint ez a tanterv, amelyet itt felállítottak és amelyhez az utasítást nagyon helyesen állapították meg, átdolgozandó volna városi tantervre és falusi tantervre. Nem lehet, hogy a "falusi iskolákban, a községi iskolákban, ahol legtöbbnyire földmívesgyerekek vannak, ugyanannak a tantervnek alapján adjanak elő, mint amilyen tanterv alapján például Budapesten tanítanak. Budapesten meg kell a gyermeknek magyarázni, hogy miből lesz a tej, falun nem kell megmagyarázni. Budapesten meg kell magyarázni, hogy a krumpli hogyan nő, falun nem kell megmagyarázni. Egészen másképpen kell tehát a tananyagot beosztani és másképpen kell a tantervet, különösen az ötödik és hatodik osztályra átírni. Minden elemi iskolában, aki magasabb pályára akar menni, már a negyedik osztályból elmegy, tehát a falusi iskolákban az ötödik és hatodik osztályban rendesen azok maradnak, akik mezőgazdasággal kívánnak foglalkozni. A mezőgazdasági tanulmányokat tehát ebben a két osztályban feltétlenül fokozottabb mértékben állítanám be és, lm szabad e tekintetben a miniszter úr figyelmét felhívni, én az óratervben, az olvasást és olvasmánytárgyalást, az írást és a fogalmazást, a számolást és a mérést, továbbá a földrajzot, amelyre négy órát szentelnek, tisztán ezeknek a mezőgazdasági kérdéseknek a szolgálatába állítanám. Azt mondanám ugyanis, ha írást akar gyakorolni, gyakoroljon valami mezőgazdasági témáról, ha olvasni akar, olvasson valamely gazdasági kérdésről, ne valami elvont földrajzi kérdésekről, és ne olvasson verseket, — vannak a tankönyvben olyan versek, amelyeket igazán nem is érdemes elolvasni — hanem szorítkozzék tisztán ezekre a kérdésekre. Azt adnám adnám ki utasításul a tanítónak, hogy ezekben a felsőbb osztályokban, ahol már csak n

földmívesgyerekek vannak, kizárólag a mezőgazdasági és gazdasági kérdéseknek a szolgálatába állítson be mindent, számoltasson a földmíveskérdésről, a földrajzi órán vizsgáltassa meg saját községe talajának minőségét, beszéljen a szikről, beszéljen olyan kérdésekről, amelyek ott vannak a gyermekhez közel, nem pedig a messze Afrikában és Amerikában. T. Ház! Ehhez azonban az kell, hogy a tanítók is értsenek ehhez és legyen hozzá kedvük. A magyar tanító pedig — nagyon jól ismerjük a helyzetet — az ország mindenese; 2. ülése 1933 január 25-én, szerdán. őt mindenre felhasználják. A magyar tanító, ha leadja a maga két óráját, akkor HangyatisztviselŐ, Okh. tisztviselő, leventeoktató, tűzoltó, (Zaj.) sőt ezekhez most hozzájött egy új foglalkozás, a nemzeti egység pártjának szervezője. (Zaj balfelől. ~ Cropper Sándor: Ez nem fog sokáig tartani, ez csak átmeneti foglalkozás!) Mélyen t. miniszter úr, méltóztassék gondoskodni arról, hogy a tanító ezektől a mellékfoglalkozásoktól lehetőleg mentesítessék (Dinnyés Lajos: Ilyenekre szabad felhasználni? Hordják az íveket!) és méltóztassék gondoskodni arról, hogy a tanító, akinek kezébe a nemzet sorsa van letéve, kapja meg ezek helyett a mellékfoglalkozások helyett a fizetését. Ha a fizetését megkapja, akkor lesz kedve azokkal a gyermekekkel kimenni a szántóföldre, a kertbe és lesz kedve megtanítani őket azokra az ismeretekre, amelyekre szükségük van. Ez az egyik kérdés, amelyet felteszek a miniszter úrhoz; a másik a továbbképző elemi népoktatás kérdése. Nagyon jól méltóztatik tudni, hogy a hatévi elemi iskolai tanulmány után még három esztendeig iskolaköteles a gyermek. Vagy önálló gazdasági népiskolába jár, vagy továbbképző gazdasági iskolába vagy általános irányú továbbképző népiskolába.^ Az önálló iskoláknak van tantervük, a továbbképző gazdasági iskoláknak is van tanterve, amelyet 1908-ban nagyon helyesen megcsináltak Darányi és Apponyi miniszterek- A továbbképző elemi iskolának nincs tanterve. Ennek a tantervnek a megalkotásáról van most szó. Szerencsém volt még a megelőző kultuszminiszter úr meghívására a közoktatásügyi tanácsnak ülésén résztvenni, ahol erről tárgyaltak. Ott a pedagógusok tömegesen jelentek meg. Voltunk vagy húszan. Arról folyt a szó, hogy a VI. osztályt elvégzett gyermek, amikor bekerül ebbe a továbbképző iskolába, mit tanuljon, mi legyen ott a tanterv. Az volt a pedagógusok legnagyobb részének véleménye, hogy ez a továbbképző népiskola amelyet régebben úgy hívtak, hogy ismétlő iskola, maradjon ismétlő iskola és ott mindazokat a tárgyakat ismételgessék, amelyeket a hat osztályban tanultak. Szerény nézetem szerint ennek a továhbképző iskolának nem ismétlő iskolának kell lennie, — hiszen volt ok arra, hogy ezt az «ismétlő» szót törölték a nevéből — hanem legyen továbbképző iskola. Annak a gyermeknek kell kapnia valamit ott az iskolában. Azt az álláspontomat fejtettem ki, hogy itt a huszonnegyedik óra, itt lehet utoljára megfogni azt a kis földmívesgyermeket arra, hogy értelmisége a mezőgazdaság, a gazdálkodás terén fejlődhessék. őszintén rá kell világítanom továbbá a t. Képviselőház előtt egy nagyon érdekes megfigyelésemre. Megfigyelésem onnan limdult ki, hogy ezen a tanácskozáson megjelent a földmívelésügyi minisztérium kiküldötte is. Amikor arról volt szó, hogy ebben a továbbképző iskolában meg kell fogni mezőgazdasági ismeretek oktatására azt a gyermeket, azt az álláspontját szögezte le a földmívelésügyi miniszter úr igen t. képviselője, hogy ennél az iskolánál tényleg ismételni kell, elméletig tárgyakkal kell foglalkozni, és gazdasági kérdésekkel csak akkor, ha marad szabad idő. Szinte megdöbbentem ennek az álláspontnak hallatára, azonban meg tudtam érteni, és itt világítok rá arra a lehetetlen helyzetre, amely a két minisztérium között a gazdasági szakoktatás