Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

42 Az országgyűlés képviselőházának lh a termelést veszélyeztető cétzat, vagy intézke­dés itt nem történt, mert ellenkező esetben maga az érdekeltség tiltakozott volna ezeknek a váltságkulcsoknak bevezetése ellen. Ugyan­ezek a szempontok vezetik jelenleg is a pénz­ügyminisztériumot, amikor a vas- és fémipari termékek, festékáruk és építészeti anyagok fáziskulcsainak megállapításáról tárgyalásokat folytat az érdekeltségekkel. Az interpelláló képviselő úr elsősorban az adóváltságok kulcsát kifogásolja, és azt hi­szem, hogy okfejtése körülbelül abban kulmi­nál, hogy ha megszorozzuk a bázisul szolgáló 3%-os kulcsot azzal a feltételezett számmal, amely jelzi az áruk kézcseréjét mindaddig, amíg eljut a fogyasztóhoz, akkor az ilymódon adódó szorzószámnál magasabb az az átalány­kulcs, amelyet megállapítottunk az egyes cik­kek íorgalmiadóváltsága gyanánt. Az eddigi gyakorlatban is az történt, hogy az érdekelt­ségek meghallgatásával, azok véleményének kikérésével és legmesszebbmenő honorálása után történt a vonatkozó rendelkezés kiadása, és nem valószínű, hogy az illető érdekeltségek helytelenül kalkulálták volna ezeket a kulcso­kat. Amennyire én ismerem a korábbi praxist, az az volt, hogy kétes esetekben inkább vala­mivel alacsonyabb kulcsot állapítottak meg; ha kijött volna 8—9%-os kulcs, inkább 7%-ra mentek le. Természetesen, amikor ezeknek a kulcsoknak kikalkulálása történik, ez mindig csak az átlagos forgalomnak, vagyis az _ átla­gos viszonyoknak figyelembevételével történ­hetik, tehát, hogy átlagban véve hány kézen megy keresztül az áru addig, amíg eljut a fogyasztóhoz, ez szolgál a kiszámítás alapjául. Az a tovább feldolgozó vagy kereskedő, aki idáig az első kéznél, közvetlenül a termelőné] szerezte be az árut, ennek folytán természet­szerűleg magasabb kulcs szerint fizet, mint amely szerint a fázisrendszer életbelépte előtt fizetett, míg az, aki eddig a forgalomnak egy későbbi fázisában kapcsolódott bele a termelési és értékesítési folyamatba a fázisrendszerben esetleg kisebb adóterhet fog viselni. Ez azon­ban szükségszerű következménye a termelés­nél, illetve behozatalnál való beszedés helyett egy összegben való beszedésnek, de ez semmi esetre sem bizonyítja azt, mintha a kincstár ennek folytán több bevételhez jutna. A vas- és fémipari érdekeltségeknek egy jelentős része ennek a tervezetnek tárgyalásá­nál, ami most van folyamatban, már kifeje­zésre is juttatta azt a nézetét, hogy azok a kulcsok, amelyeket bevezetni szándékozunk, t a termelési érdeket nem veszélyeztetik. Egyéb­ként e tárgyalások nincsenek befejezve, de re­mélem, hogy a legrövidebb időn belül olyan megállapodásra tudunk jutni, amely a terme­lési érdekeknek teljes figyelembevételével fogja azután véglegesen leszögezni ezeket a váltság­kulcsokat. Jelenleg átmeneti helyzetben vagyunk: a forgalomba kerülő cikkek egyrészénél még a régi többfázisos rendszer, egy másik részénél pedig az egyfázisos rendszer van érvényben, és ennek következtében bizonyos súrlódások és egyenetlenségek mutatkoznak, amelyek azon­ban kiküszöbölhetők lesznek, mihelyt általá­nosságban be lesz vezetve az egyfázisos rend­szer, mert hiszen a többfázisos rendszerre visszamenni nem is volna célszerű és nem is volna már lehetséges. Nem marad tehát ^más hátra, mint az egyfázisos rendszert lehető tö­kéletesen kiépíteni, és azután módunkban lesz I 2. ülése 1933 január 25-én, szerdán. az egyes termelési ágaknak gazdasági és egyéb speciális érdekeit egymással összhangba hozni. Felvetette azonkívül az igen t. képviselő úr még azt is, hogy az idáig vámmentes és en­nek következtében forgalmiadómentes cikkek behozatalát is forgalmiadóváltsághoz kötöttük. Ennek magyarázata az, hogy a textilipari szakmánál az történt, hogy a nyersanyagokat, amelyekből készült cikkek azután azok későbbi feldolgozása és értékesítése folyamán forgalmi­adó alá esnének, a későbbi fázisban mentesítet­tük ez alól, és magánál a nyersanyagnál szed­jük be a forgalmi adót egy megállapított kulcs alapján, ami a kisipar érdekeinek figyelembe­vételével történt. A vasipari és a festékipari váltságok bevezetésénél tervbe van véve olyan megoldás, hogy a behozatal alkalmával az adó­váltság fizetésére köteles alanyok, tehát a nagyiparosok, ne legyenek kötelesek leróni a behozatalnál ezt az adót, hanem majd a kész­áru eladásakor fogják utólag, pótlólag leróni. Megjegyzem, hogy ott, ahol a nyersanyag be­hozatalánál történik az adólerovás, a nagyipar jogosítva van a többletet levonni a készárura kiszabott forgalmiadóváltságból akkor, amikor a készárut továbbadja. Ami pedig azt illeti, hogy a kiviteli érde­ket veszélyeztetné ez a rendszer, ennek meg­erőtlenítésére azt vagyok bátor felhozni, hogy éppen a kivitelnél a íorgalmiadó visszatéríté­sének van helye, és meglehetősen kifinomított kulcsrendszer van, amely szerint ez a forgal­miadóvisszatérítés történik, és ami olyképpen van kikalkulálva, hogy az a teher, amelyet a belföldi termelő a forgalmiadóváltság folytán itt visel, kivitel esetén teljesen kiegyenlíttessék. Ezeket voltam bátor megjegyezni és ké­rem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Az, interpelláló képviselő urat meg­illeti a viszonválasz joga. Fenyő Miksa: T. Ház! Szívesen koncedá­lom, — és ebben a tekintetben nem is tettem semmiféle kifogást interpellációmban — hogy azokban a tárgyalásokban, amelyeket a fázis­adó dolgában a pénzügyminiszter folytat, az érdekeltségeket minden alkalommal valóban meghallgatja, tőlük kalkulációkat kér és eze­ket — amennyire csak ezek számításaiba bele­illettek — igyekezett figyelembe is venni. Ezt nem is tettem bírálat tárgyává, ezt a magam részéről szívesen elismerem. Meg kell azonban állapítanom azt, hogy az eddigi rendeletek és ezek a tervezetek, melyek most tárgyaltatnak, messze túlmennek azon, amit az ipar tud vi­selni és amire joga van vállalkozni. Mert, t. Haz, itt nem egyedül arról van szó, hogy az ipari termelés hogyan terheltetik meg, hanem arról van szó, hogy az ipari termelés által elő­állított cikkek milyen mértékben drágulnak az ilyen fazisadók révén, tehát hogy milyen mér­tekben megdrágulva kapja ezt a fogyasztás. Mondom, ezek a számítások messze túlmentek azon,, ami annakidején a 2%-os, most pedig a ó/o-os forgalmiadóból következnék. -A- P énzu S"y mini szter úrnak azt a kijelenté­sét, hogy ezek az akták még nincsenek lezárva, es hogy minden indokolt előterjesztést, — amint eddig is örömmel konstatáltam — a pénzügyminiszter úr szívesen vesz figyelembe, tudomásul veszem. Az exportra nézve pedig legyen szabad megjegyeznem a következőket. Azt jól tudom, hogy az exportnál a fázisadóval vagy for­galmiadóval megterhelt áruknál visszatérítés-

Next

/
Thumbnails
Contents