Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-142
42 Az országgyűlés képviselőházának lh a termelést veszélyeztető cétzat, vagy intézkedés itt nem történt, mert ellenkező esetben maga az érdekeltség tiltakozott volna ezeknek a váltságkulcsoknak bevezetése ellen. Ugyanezek a szempontok vezetik jelenleg is a pénzügyminisztériumot, amikor a vas- és fémipari termékek, festékáruk és építészeti anyagok fáziskulcsainak megállapításáról tárgyalásokat folytat az érdekeltségekkel. Az interpelláló képviselő úr elsősorban az adóváltságok kulcsát kifogásolja, és azt hiszem, hogy okfejtése körülbelül abban kulminál, hogy ha megszorozzuk a bázisul szolgáló 3%-os kulcsot azzal a feltételezett számmal, amely jelzi az áruk kézcseréjét mindaddig, amíg eljut a fogyasztóhoz, akkor az ilymódon adódó szorzószámnál magasabb az az átalánykulcs, amelyet megállapítottunk az egyes cikkek íorgalmiadóváltsága gyanánt. Az eddigi gyakorlatban is az történt, hogy az érdekeltségek meghallgatásával, azok véleményének kikérésével és legmesszebbmenő honorálása után történt a vonatkozó rendelkezés kiadása, és nem valószínű, hogy az illető érdekeltségek helytelenül kalkulálták volna ezeket a kulcsokat. Amennyire én ismerem a korábbi praxist, az az volt, hogy kétes esetekben inkább valamivel alacsonyabb kulcsot állapítottak meg; ha kijött volna 8—9%-os kulcs, inkább 7%-ra mentek le. Természetesen, amikor ezeknek a kulcsoknak kikalkulálása történik, ez mindig csak az átlagos forgalomnak, vagyis az _ átlagos viszonyoknak figyelembevételével történhetik, tehát, hogy átlagban véve hány kézen megy keresztül az áru addig, amíg eljut a fogyasztóhoz, ez szolgál a kiszámítás alapjául. Az a tovább feldolgozó vagy kereskedő, aki idáig az első kéznél, közvetlenül a termelőné] szerezte be az árut, ennek folytán természetszerűleg magasabb kulcs szerint fizet, mint amely szerint a fázisrendszer életbelépte előtt fizetett, míg az, aki eddig a forgalomnak egy későbbi fázisában kapcsolódott bele a termelési és értékesítési folyamatba a fázisrendszerben esetleg kisebb adóterhet fog viselni. Ez azonban szükségszerű következménye a termelésnél, illetve behozatalnál való beszedés helyett egy összegben való beszedésnek, de ez semmi esetre sem bizonyítja azt, mintha a kincstár ennek folytán több bevételhez jutna. A vas- és fémipari érdekeltségeknek egy jelentős része ennek a tervezetnek tárgyalásánál, ami most van folyamatban, már kifejezésre is juttatta azt a nézetét, hogy azok a kulcsok, amelyeket bevezetni szándékozunk, t a termelési érdeket nem veszélyeztetik. Egyébként e tárgyalások nincsenek befejezve, de remélem, hogy a legrövidebb időn belül olyan megállapodásra tudunk jutni, amely a termelési érdekeknek teljes figyelembevételével fogja azután véglegesen leszögezni ezeket a váltságkulcsokat. Jelenleg átmeneti helyzetben vagyunk: a forgalomba kerülő cikkek egyrészénél még a régi többfázisos rendszer, egy másik részénél pedig az egyfázisos rendszer van érvényben, és ennek következtében bizonyos súrlódások és egyenetlenségek mutatkoznak, amelyek azonban kiküszöbölhetők lesznek, mihelyt általánosságban be lesz vezetve az egyfázisos rendszer, mert hiszen a többfázisos rendszerre visszamenni nem is volna célszerű és nem is volna már lehetséges. Nem marad tehát ^más hátra, mint az egyfázisos rendszert lehető tökéletesen kiépíteni, és azután módunkban lesz I 2. ülése 1933 január 25-én, szerdán. az egyes termelési ágaknak gazdasági és egyéb speciális érdekeit egymással összhangba hozni. Felvetette azonkívül az igen t. képviselő úr még azt is, hogy az idáig vámmentes és ennek következtében forgalmiadómentes cikkek behozatalát is forgalmiadóváltsághoz kötöttük. Ennek magyarázata az, hogy a textilipari szakmánál az történt, hogy a nyersanyagokat, amelyekből készült cikkek azután azok későbbi feldolgozása és értékesítése folyamán forgalmiadó alá esnének, a későbbi fázisban mentesítettük ez alól, és magánál a nyersanyagnál szedjük be a forgalmi adót egy megállapított kulcs alapján, ami a kisipar érdekeinek figyelembevételével történt. A vasipari és a festékipari váltságok bevezetésénél tervbe van véve olyan megoldás, hogy a behozatal alkalmával az adóváltság fizetésére köteles alanyok, tehát a nagyiparosok, ne legyenek kötelesek leróni a behozatalnál ezt az adót, hanem majd a készáru eladásakor fogják utólag, pótlólag leróni. Megjegyzem, hogy ott, ahol a nyersanyag behozatalánál történik az adólerovás, a nagyipar jogosítva van a többletet levonni a készárura kiszabott forgalmiadóváltságból akkor, amikor a készárut továbbadja. Ami pedig azt illeti, hogy a kiviteli érdeket veszélyeztetné ez a rendszer, ennek megerőtlenítésére azt vagyok bátor felhozni, hogy éppen a kivitelnél a íorgalmiadó visszatérítésének van helye, és meglehetősen kifinomított kulcsrendszer van, amely szerint ez a forgalmiadóvisszatérítés történik, és ami olyképpen van kikalkulálva, hogy az a teher, amelyet a belföldi termelő a forgalmiadóváltság folytán itt visel, kivitel esetén teljesen kiegyenlíttessék. Ezeket voltam bátor megjegyezni és kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Az, interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Fenyő Miksa: T. Ház! Szívesen koncedálom, — és ebben a tekintetben nem is tettem semmiféle kifogást interpellációmban — hogy azokban a tárgyalásokban, amelyeket a fázisadó dolgában a pénzügyminiszter folytat, az érdekeltségeket minden alkalommal valóban meghallgatja, tőlük kalkulációkat kér és ezeket — amennyire csak ezek számításaiba beleillettek — igyekezett figyelembe is venni. Ezt nem is tettem bírálat tárgyává, ezt a magam részéről szívesen elismerem. Meg kell azonban állapítanom azt, hogy az eddigi rendeletek és ezek a tervezetek, melyek most tárgyaltatnak, messze túlmennek azon, amit az ipar tud viselni és amire joga van vállalkozni. Mert, t. Haz, itt nem egyedül arról van szó, hogy az ipari termelés hogyan terheltetik meg, hanem arról van szó, hogy az ipari termelés által előállított cikkek milyen mértékben drágulnak az ilyen fazisadók révén, tehát hogy milyen mértekben megdrágulva kapja ezt a fogyasztás. Mondom, ezek a számítások messze túlmentek azon,, ami annakidején a 2%-os, most pedig a ó/o-os forgalmiadóból következnék. -A- P énzu S"y mini szter úrnak azt a kijelentését, hogy ezek az akták még nincsenek lezárva, es hogy minden indokolt előterjesztést, — amint eddig is örömmel konstatáltam — a pénzügyminiszter úr szívesen vesz figyelembe, tudomásul veszem. Az exportra nézve pedig legyen szabad megjegyeznem a következőket. Azt jól tudom, hogy az exportnál a fázisadóval vagy forgalmiadóval megterhelt áruknál visszatérítés-
