Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-155

498 Az országgyűlés képviselőházának 155 A kormányzatnak eme meszemenő méltányosságot tanúsító intézkedése dacára a földhözjutottak fizetési kötelezettségeiknek nem tettek eleget, mert — amint a rendelkezésre álló adatok mutatják — a megváltott földekből juttatottak az 1932. évre használati díj címén előírt összegeknek a 15-45%-át, a vagyonváltságföldhől juttatottak a 16*98%-át fizették csak meg, vagyis a földhöz jutottak túlnyomó nagyrésze még ezt a használati díjat sem fizette meg. Lesznek a földhözjutottak közül ugyan számosan, akik önhibájukon kívül nem tudtak az 1932. évben fizetni, de a nemfizetők nagy százaléka feltétlenül arra mutat, hogy igen sok esetben nem a fizetőképesség, hanem a fizetőkészség hiányzik a födhözjuttatottaknál, amit igazol az is, hogy a földhözjuttatottak jelentős része évek óta semmit sem fizetett. Ily körülmények között nem kifogásolható, hogy a pénzügyi hatóságok mindazoknak a juttatottaknak a kimozdítása iránt a javaslatot megteszik, akik a kiosztott földekkel járó kötelezettségeiknek már évek óta nem felelnek meg; teszik ezt azért, hogy a kimozdítás folytán megüresedett |öldek olyan egyéneknek legyenek juttathatók, akik kötelezettségeiknek meg is felelnek. Ez az eljárás tétetett folyamatba a soproni pénzügy igazgatóság által az interpellációban említett Kapuvár, Babot és Veszkény községekben is, minthogy — amint azt az interpelláló képviselő űr is elismeri — például Kapuváron az 1932. évben a juttatottaknak körülbelül a 90%-a még az említett méltányos használati díj tartozását sem fizette meg, a kapuvári juttatottaknak több mint a fele, mintegy 800—900 juttatott pedig négy évinél nagyobb előírásnak megfelölő szolgáltatással van hátralékban. E2 utóbbiak tehát akkor sem fizettek, amikor a gazdasági helyzet a mainál lényegesen jobb volt, ami visizont azt mutatja, hogy földjeiket csak használni akarják, de azok után semmi ellenszolgáltatást nem hajlandók fizetni. Semmi körülmények között sem tekinthető éppen a képviselő úr által említett kapuvári juttatottak elj olyannak, mint ahol általában a fizetési képesség hiánya állna fenn, mert lehetetlennek tartom, hogy a juttatottak oly jelentős része, amennyiben náluk a legkisebb jóindulat is feltételezhető volna, több mint négy év óta semmiféle befizetést^ .sem tudott volna teljesíteni; ebből viszont kénytelen vagyok megállapítani, hogy ebben az esetben — éppen úgy, mint az országnak még számos községében is — a fizetési készségnek e leghatározottabban megállapítható hiányáról van szó, amellyel szemben elnézést kívánni nem lehet, mert a hatóságoknak eddig követett az az eljárása, hogyha juttatottakat csupán intésekkel, figyelmeztetésekkel kívánták fizetési kötelezettségeik teljesítésére szorítani, eredményre eddig egyáltalában nem vezetett, sőt a túlzott kímélet egyenesen károsan befolyásolta a fizetési készséget. Általános tapasztalati tény ugyanis, hogy ahol a nemfizető földhözjuttatottak kimozdítása valamely oknál fogva hosszabb ideig szünetelt, vagy a juttatottak helytelenül értelmezett érdekeinek védelmében esetleg eddig talán mellőztetett, ott a későbbi években már azok sem fizettek, akik pedig megelőzőleg pontos fizetők voltak, vagy pedig csak meg'torló intézkedésekkel fizettek, mert a kimozdítások mellőzéséből ázt látták, hogy fizetés nélkül is lehet használni és megtartani a kiosztott földet. A nemfizetők kimozdításának az elmaraülése 1933 március 2-án, csütörtökön. dá<sa azonban, ellentétben áll a földbirtokrendezés céljával is, mert olyanokat hagyna meg a föld birtokában, akik kötelezettségeik teljes elhanyagolása folytán arra érdemtelenekké váltak. Éppen ezért az előadottaknál fogva a kimozdítási eljárás mindazokban az esetekben szükséges, s attól eltekinteni egyáltalán nem is lehet, amely esetekben a juttatottak önhibájukból s a fizetési készség teljes hiánya folytán r fizetési kötelezettségeiket nem teljesítik; annál is inkább áll ez, mert amennyiben a juttatottak- nak jogos sérelmeik vannak, azok az igény bevehető jogorvoslati eljárás során mindenkor megszüntettetnek. Lehetőség van az esetleges jogos sérelmek orvoslására a képviselő úr interpellációjában említett községek juttató ttjainál is, annál is inkább, mert ezekben az esetekben a juttatottak kimozdítása még nem történt meg. A helyzet itt tudniillik az, hogy mivel a fizetési felszólítások a juttatottaknál eredményre nem vezettek, a soproni pénzügyigazgatóság utasította az egyes községi elöljáróságokat, hogy a fizetni nem akaró földhözjutlatottakról a kimozdítási javaslatot tegyék meg. A kimozdítási javaslat tárgyában azoknál a juttatottaknál, akiknek a részére kiosztott földek telekkönyvi rendezését előkészítő eljárás már befejeztetett, a vármegyei közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága fog elsőfokon határozni, amely ellen fellebbezésnek van helye a m. kir. földmíyelésügyi miniszter xírhoz, aki véleményem kikérése után dönt a kimozdítás kérdésében, míg ahol a telekkönyvi rendezést f előkészítő eljárás befejezést még nem nyert, ott a tényállás részletes kivizsgálása után az Országos Földbirtokrendező Bíróság jogerősen dönt a kimozdítási javaslatok kérdéseben. így amennyiben a juttatottak kimozdítási javasla^ tainak elkészítésénél az eljáró alsóbbfokú közegek részéről a megkívánt méltányos eljárás hiányoznék, a juttatottak sérelmei az Országos Földbirtokrendező Bíróság, illetőleg a földmívelésügyi miniszter úr útján mindenkor orvosolhatók lesznek. A képviselő úr által panasztárgyává tett előkészítő eljárás során készített kimozdítási javaslatok tehát a juttatottakat befejezett tények elé nem állítják & abban az esetben, ha fizetési kötelezettségüknek csak a legkisebb tanújelét is adják, vagy elfogadható módon igazolják, hogy fizetési kötelezettségeiknek önhibájukon kívül nem tudtak eleget tenni, a részükre kiosztott földek birtokából kimozdíttatni nem fognak. A beszerzett rendelkezésemre álló adatok is azt bizonyítják, hogy a kimozdítás kérdését úgy az arra illetékes hatóságok, mint az Országos Földbirtokrendező Bíróság az eléjük tartozó ügyekben a legnagyobb kímélettel és méltányossággal kezelik, ami kitűnik abból, hogy a földmívelésügyi miniszter úr a hozzá felterjesztett fellebbezések elbírálása során egyetlen egy juttatottat sem mozdított ki a kiosztott földek birtokából, míg az Országos Földbirtokrendező Bíróság az 1932, évi október hó 15-től 17 községben, összesen csak 142 egyént mozdított ki. v Ily tényállás mellett nyilvánvaló tehát, hogy sem az interpellációban említett három község juttatottai, sem pedig általában az ország összes juttatottait semmiféle sérelem nem érhette, ennélfogva különleges intézkedés megtételét szükségesnek nem tartom. Dr. Imrédy Béla s. k., m. kir. pénzügyminiszter.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Szólásjoga senkinek nincs. Kérdem, a t.