Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-155

Az országgyűlés képviselőházának 155. akkor nagyon könnyen megtörténhetik, hogy válságos időkben azt fogta volna rám, hogy lecsiptem a járandóságából, vagy hogy legelni 'küldtem. Méltóztatik tudni, hogy az ilyen hangulatokból származik minden baj. Az 1870-es francia háború idejében is szállóige volt már, hogy «legelni küldték az özvegyeket». Ezért mondom, hogy a felülvizsgálati kérelemnek eltörlése, a felülvizsgálatok csökkentése magábanvéve okos, praktikus gondolat. Nagyon szerettem volna, — betegségem akadályozott meg ebben —hogy statisztikai adatok birtokába jussak és azokat terjesszem ide a Ház elé. Szerettem volna ugyanis tudni, a teljes igazság felderítése miatt és saját lelkiismeretem megnyugtatására is, mert helyesnek, okosnak és gyakorlatiasnak tartom ezt a rendelkezést, hogy vájjon egy esztendő alatt a belügyminisztériumban hány felülvizsgálati kérelem futott be, a felülvizsgálati kérelmek hány százalékának volt jogalapja és hány százalék volt alapnélküli, vagyis abba a kategóriába eső, amely az én felfogásom szerint csak a fellebbezési jog erőszakos kihasználásán alapszik. Felmerül most a második kérdés, az, hogy vájjon megnyugtató-e a másodfokú hatóság döntése most és a jövőben. Itt kapcsolódom bele Kassay Károly mélyen t. képviselőtársam beszédébe. Kassay képviselő úr ezt kifogásolta és lényegében az volt kifogásának magva, — de azt meg kell állapítani, hogyha önálló egyéni véleményét hozza is ide Rassay képviselő úr, azt olyan jogászi elmeéllel öltözteti fel, hogy nagyon vigyázni kell, hogyan és miképpen állítja be a tételt és azt pontról-pontra meg kell cáfolni — hogy Ő nem találja megnyugtatónak ezt és a racionalizálást garanciák nélkül nem tudja elképzelni, sőt hibáztatja. De ennek az intézkedésnek vannak garanciái; többszörös garanciája van. Először is felemeltük a tisztviselők elméleti képzettségét. Doktori diploma nélkül ma senki közigazgatási gyakornok nem lehet. Másodszor gondoskodtunk arról, hogy a közigazgatási gyakornok megfelelő gyakorlat nélkül csupán fogalmazó lehet, de tovább nem haladhat. Behoztuk a közigazgatási gyakorlati szakvizsgát. Ez is elég garancia arra, hogy ma már ne legyen az a helyzet, mint a régi, úgynevezett boldog világban — és ebből a szempontból nem nevezem túlságosan boldognak azt a világot — amikor még alig száradt meg az államtudományi államvizsga bizonyítványán a pecsét, az illető már benn ült az állásában, sőt szolgabírónak meg volt választható egyszerű abszolutórium alapján. Ma ez nincs meg. Ma 28 éves kora előtt nem is remélheti a fiatal gyakornok, hogy szolgabíró legyen. Különben is legfeljebb kihágási ítéletekről van szó. Az elsőfokú határozatokat maga a főszolgabíró, praktikus, gyakorlott ember fogja hozni ezután is. A garanciák közé tartozik az is, ami ki van domborítva a törvényjavaslatban, tudniillik a miniszter fokozott felügyeleti joga, az 1886:

XXI. te. 10. §-a, az az ominózus szakasz, amely a kormánynak óriási belenyúlási jogot ad az autonóm jogok közé. S én, mint vérbeli önkormányzati ember, ezt ebben a pillanatban éppen azért nem kifogásolom, azért nem kiáltok vétót az ellen, hogy ebbe a törvényjavaslatba is fel van véve az az ominózus szakasz, mert azt mondom, hogy igenis, méltóztass_ék ezt az ellenőrzési jogot teljes mértékben kimeríteni. (Helyeslés a középen.) Nem féltem az autonóm közigazgatás tisztikarát attól, hogy ülése 1933 március 2-án, csütörtökön. 475 ott valami lelkiismeretlenségre, vagy könynyelműségre jönne reá bárki is. Ez a válaszom Rassay Károly igen t. képviselő úrnak. De a válaszhoz hozzátartozik még egy negyedik garancia is. Mint méltóztatik tudni, a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztése, az alsó fokú közigazgatási bíróság megalkotása már úgyszólván tető alatt van a belügyminisztériumban és olyan radikális intézkedéseket tartalmaz, hogy a legtöbb ügyet a bírósági panaszjog védelmében részesíti. (Janossy Gábor: Az az igazi biztosíték! Ha Junktim lesz a kettő között!) Természetes dolog, Rassay igen t, képviselőtársunk erről nem tudván szólalt fel ez ellen, de amikor a belügyminiszter úr e tekintetben megnyugtatta, sőt azt a kijelentést tette, hogy nem is hajtatjalvégre ezt a törvényjavaslatot addig, amíg a bíróságról! szóló törvény keresztül nem megy az illetékes fórumokon, akkor ő is teljesen megnyugodott. Csak azon csodálkozom, amikor többek között azt jelentette ki Rassay képviselő úr, hçgy legfőképpen azért van a felülvizsgálati kérelem eltörlése folytán végérvényessé váló alsófokú hatósági határozatok ellen, mert a politikai felelősség tekintetében ez a hatóság nincs úgy marokban, mint a belügyminiszter. Ami a politikai felelősséget illeti, a belügyminiszter úr éppen annyira itt van és éppen annyira felel az alispánért, a főispánért, mint miniszteri tanácsosaiért és ' államtitkárjaiért. Sajnos, ma már nem államtitkáraiért, hanem csak az államtitkárért. A politikai felelősség tekintetében tehát nincs semmi különbség az azelőtti és a mostani állapot között. T. Ház! Ezzel voltam bátor megadni a választ Rassay Károly igen t. képviselőtársamnak. Hozzáteszem még azt is, hogy ez a törvényjavaslat intézkedik afelől is, hogy mint kivétel, fellebbviteli jósra 1 egyen

f másodfokú végérvényes határozat ellen is a főispánoknak, a tiszti főügyészeknek és az illető igazgatási ágak főnökeinek. Mindez azt célozza, hogy ha esetleg jogilag véve valamilyen szemenszedett jogszabálysértést, lelkiismeretlenséget vagy könnyelműséget tapasztalnak, az illető fórumoknak mindig módjukban legyen fellebbvitel alakjában ezeket a belügyminiszter elé juttani. Majd változtatunk ezen, mélyen t. Ház, amikor meggyőződünk az élet követelményei alapján arról, — hiszen igenis, teljesen jóhiszeműleg tettük le a kezükbe a döntés jogát ezeknek a fórumoknak — mondom, ha majd meggyőződünk arról, amit mindig hirdetek, hogy ha nem elégségesek ezek a garanciák, amelyeket felsoroltam és amelyek ebben a törvényjavaslatban biztosítva vannak. Maga az az öntudat, az az önérzet, amely a másodfokú hatóságokat, azok szerveit áthatja, hogy végérvényesen döntenek és hogy ez ellen nincs appéUáta, azt fogja eredményezni, hogy sokkal lelkiismeretesebben, sokkal odaad óbban fogják a dolgokat ellátni. Fiatal referens koromból emlékszem rá, hogy nagyon sokszor vittük egyik szobából a másikba a belügyminiszteri döntést, főleg a közigazgatási bíróság ítéletét, amely a másodfokú vagy harmadfokú véghatározatot helybenhagyta, kiemelvén azokat az indokokat, amelyeket az alantas hatóság kidomborított a maga határozatában. Büszkeségünkre szolgált ez és egymásnak dicsekedtünk ezzel. Annál inkább büszkeségére fog szolgálni annak a másodfokú hatóságnak, ha végérvényesen dönt, és ne adja az Isten, hogy valami protekció következtében hivatali fellebbezés történvén, a felsőbb döntés is neki ad majd igazat. Én még az ilyen protek-