Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-155

472 i Az országgyűlés képviselőházának 155, zsiban tévedtem. A képviselő úr mint kommunista a kommunista országgyűlés tagja volt. (Buchinger Manó: Még maga is lehet! Vigyázzon!) En nem lehetek, mert inkább meghalok, de hazámat el nem árulom. (Farkas István: Ne frázisoskodjon! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Farkas István kommunista képviselő úrhoz^ szólok most, (Buchinger Manó: Leülhet már!) aki az akkori tanácsok országos gyűlésén 1919 június 18-án felszólalt. Ugyancsak felszólalt a képviselő úr a tanácsok országos gyűlésén 1919 június 22-én is. (Felkiáltások jobbfelöl: Nagyon érdekes!) Nem akarok t. képviselőtársam beszédével foglalkozni, mert csak rövid felszólalásra kaptam engedélyt. Azonban, hogy még sem estem olyan nagyon messze az igazságtól és hogy rátaláltam és rátapintottam a dologra, azt az bizonyítja, hogy a képviselő úr nem volt ugyan alelnöke az akkori vörös Háznak* de a kommunistapártnak és ia kommunista országgyűlésnek mégis tagja volt. (Buchigner Manó: Maga is szeretett volna lenni; csak nem vették fel!) Nézze képviselő úr, ez a megjegyzés megint csak önökre vall. En soha önökhöz nem tartoztam, semmiféle szakszervezetnek tagja nem voltam és nem tartoztam azon konjunkturapolitikusok közé, akik alkalmazkodnak. En börtönben ültem, de nem tartoztam soha a szocialistapárthoz. (Buchinger Manó: Még csak szervezve sem volt!) Ügy látszik, az elnök úr nem hallotta ezt a közbeszólást. Farkas István képviselő urat 1919 június 23-án a tanácsok országos intézőbizottsága választotta be, tehát az akkori fogalmak szerint előkelő, kiváló, rikító vörös szerepet töltött ;

be a 'kommunista életben.^ Röviden 'befejezem 'beszédemet. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Jó lesz, ha már leül. — Elnök csenget.) Csodálkozom azon, — itt nem az egész szociáldemokratapártról beszélek, mert tudomásom szerint, vannak töhben, akik nem voltak tagjai a kommunistapártnak — és csodálkozik minden logikusan, minden józanul gondolkozó magyar ember, hogy itt szabadságjogokról, sajtószabadságról, emberbaráti dolgokról beszélnek olyan képviselők, akik annak idején itt ültek a vörös házban, akik fajtámat itt a pincében meggyilkolták, (Zaj és ellenmondások \a szélsőbaloldalon.) akik kínozták, gyötörték magyar testvéreimet. A képviselő uraknak egyetlen elítélő szavuk sem volt az emberi igazság, az emberi jogok érdekében. Az, aki szó nélkül tűrte ezt, az elvesztette az erkölcsi bázist ahhoz, hogy itt szabadságjogokról beszélhessen. Ezt kívántam megjegyezni. [Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Buchinger Manó: Mikor gyújtja fel a parlamentet, mint berlini elvtársa? — Meskó Zoltán: Aljas gyanúsítás!) Elnök: Csendet kérek! Következik iái közigazgatás rendezéséről szóló 1929 : XXX. te. módosításáról ési kiegészítéséről szóló törvényjavaslat (írom. 460, 495. sz.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik F. Szabó Géza képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Szabó Géza képviselő urat illeti a szó. F. Szabó Géza: T. Ház! Mindenekelőtt azzal a kritikával kívánok foglalkozni, amely ezzel a javaslattal szemben a túlsó oldalról hangzott el. Rassay Károly mélyen t. képviselőtársam elvi szempontból • kritizálta a javaslat egyes részleteit. Erre válaszolni fogok, méltóztassaülése 1933 'március 2-án, csütörtökön. natk azonban megengedni, hogy ezt akkor tegyem, amidőn beszédem folyamán az általános ismertetésnek alhhoz a részéhez érek, melyet Rassay képviselőtársam kritizált. Meg kell emlékeznem Büchler képviselő úr felszólalásáról, mert nagyon lanyhán csörgedeztek az ellenzék kritikájának patakjai. Erről is meg kell emlékeznem s erről :az oldalról ehhez a beszédhez hozzá kell fűznöm azt, Ihogy a képviselő úr bírálata nein volt olyan tiltakozástól fűtve, amihez pedig hozzá lehet szokva arról az oldalról a mindenkori 'belügyminiszter. Elnézést kérek a képviselő úrtól, de az. ő beszéde alatt bizonyos Farkas Gergely nevezetű uram jut eszembe. Bocsánatot kérek Farkas Gergely uramtól, ha esetleg még él, azért, hogy intim dolgait itt kiteregetem. Igen nevezetes, talpraesett, keményvágású magyar ember volt Farkas Gergely, aki különösen azóta, amióta hiába kacsintgatott a bárói székre, a legtúlzóbb ellenzékbe ment át. Mindennek vétót kiáltott, ami a községi jegyzői irodából vagy a főszolgabírótól származott, vagy ha a képviselőtestületben került valami tárgyalás alá. Jött azután a tagosítás kérdése és minthogy Farkas Gergelynek nagyon jó parcellái voltak, — különben is természetrajzához tartozott már, hogy elégedetlenkedjék — a vezetőemberek megmondták, hogy Gergely minden tekintetben ki legyen elégítve, így is történt A határnak egyik legtermékenyebb, legjobb része cövekeltetett ki — amint a magyar ember .mondja! — Farkas Gergely részére és az eljáró tekintetes úr meg is kérdezte tőle, hogy meg van-e elégedve. Azt mondotta : hát nem egészen, tekintetes uram. Hát, hogy van az, talán nem jó a föld? Dehogy nem jó, elsőrangú! Hát nem jók az utak? De bizony jók, elsőrangúak! Hát nincs közel a faluhoz? Nem mondhat ja senki, közel van! Hát akkor miért nincs megelégedve? Azért, tekintetes uram, mert még mindig van szomszédom. Büchler képviselő úr is azért nem fogadta el a javaslatot, mert még mindig van szomszédja, helyesebben még mindig van szolgabíró, jegyző és csendőr. Engedelmet kérek, ezek nélkül bajosan tudok adminisztrációt elképzelni és ai belügyminiszter úr nem vállalkozhatik arra, hogy a képviselő úr kedvéért .az összes szolgabírákat, községi jegyzőket és csendőröket elcsapja. Különösen nem akceptálhatom a képviselő úrnak azt a kijelentését, hogy a községi jegyzők basáskodnak. Legyünk már egyszer tisztában azzal, hogy a községi nótáriusoknak a fülük sem látszik ki a munkából. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Aktatengerben sínylődnek és társadalmi kötelezettségeiknek sem tudnak eleget tenni'. (Kun Béla: Ez igaz, de basáskodnak is sokszor!) Munkájuk nagyrésze társadalmi kötelezettségekből, társadalmi feladatokból állana. Kérdezem, miikor volna ideje annak a községi jegyzőnek arra, hogy basáskodjék. (Kun Béla: A választáskor!) Régen elmúlt már ez az idő, ez csak hangulatkeltés és nemismerése a helyzetnek. (Váry Albert: Csak egyéni dolog lehet!) Mint említeni voltam bátor, Rassay Károly mélyen t. képviselőtársamnak elvi jelentőségű és elvi kritikát hangoztató beszédére fejtegetéseim későbbi részében fogok kiterjeszkedni, •mert azt kérnem, azt hiszem, felesleges, hogy beszédem eredeti felépítését, rendszerét ne zavarjam össze azért, hogy külön válaszoljak és kiragadjam az egész tömegből azt a részt, amiről Rassay Károly t. képviselőtársam beszélt. A javaslat ellen többször felhozatott, a