Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-155

; Az országgyűlés képviselőházának 155. szaksajtóban is olvastam, hogy hibájául róják fel, nem. ennek a javaslatnak, hanem az 1929. évi XXX. tc.-nek, ,

t hogy laligihárom esztendő múlva -már kiegészítésre és módoisdtásra szorul. Hogy ezt megérthessük, kénytelen vagyok egy rövid pillantást vetni arra a hosszú időszakra, amely az 1929 : XXX. te. létrehozását, megalkotását megelőzte. Ez a hosszú korszak 1867-ben kezdődött és ha végigtekintünk a kiegyezési utáni törvényalkotáson, azonnal konstatálni fogjuk, hogy bár az illetékes körök mindent elkövettek abban a tekintetben, hogy a közigazgatás javításáért, átformálásáért tegyenek valamit, ha hoztak is törvényeket, azonnal szemet szúr, hogy ezekben a törvényekben nem tannyira közigazgatási, mint inkább politikai kérdések vannak előtérben, mégpedig azért, hogy megvédjék a vármegyének ősi alkotmányvédő jogait. Ha nézzük az 1871-es, 1876-os, 1881-es törvénycikkeket, mindenütt azt látjuk, hogy egyegy hatáskört vontak el a vármegyétől, nyilvánvaló volt tehát a tendencia, amely a centralizált eszmékhez húzódott, mert belátom és minden tárgyilagos szemlélőnek be kell látnia, hogy az akkori kormánynak kényelmetlen volt — nem akarom használni azt a szót, hogy kellemetlen — a vármegyék ellenállási joga; minden körülmények között első ideálja az volt, hogy javítsa a közigazgatást, de élihez nem tudott hozzáfogni, mert az autonomisták, az államosításellenesek féltvén a vármegyék politikai jogait, az önkormányzati jogokat, féltvén a régi hagyományokat, nem engedtek hozzányúlni semmiféle törvényes alkotáshoz. így következett be az 1886 : XXI. te, amelyben már ott van a nyoma az államosító törekvésnek, amelyben már látjuk, hogy^ a kormányhatalomnak belenyúlási, beleszólási joga, megsemmisítő hatalma van biztosítva, különösen az 1886 :XXI. te. 10. |-ában, abban az ominózus 10. §-ban, amelyről majd később fogok még megemlékezni, mert ez a törvényjavaslat is fenntartja. Teljesen kialakult tehát már az államosítók és az autonómiavédők harca. Kialakult azért, mert az autonomisták hevesen és minden feltételtől eltekintve küzdöttek azon, hogy az autonómia politikai jogait ne engedjék csorbítani, mert ez az alkotmányvédelem és alkotmánybiztosítás szempontjából feltétlenül szükséges. (Jánossy Gábor: Akkor közösügyes világ volt, ez volt a ifő oka!) Nem akarok anynyira részletekbe menni, feltétlenül tlZi cl közjogi vadházasság volt az oka, amelyben addig éltünk. Nagy fordulópontot jelentett ebben a harcban, ahol mindig az államosítás gondolata tört előre, az 1901 :XX. te. egy nagy, tiszta, világos, helyes törvényalkotás, amely azonban nem szervezeti, hanem csak eljárási szabályokat rejt magában. Az államosító törekvés és az autonómiavédők között az önkormányzati elveket védő harc tovább folyt, ez a harc áll ina is, a legújabb időkig ás, csak elhalkult, mert nem aktuális. Ilyen körülmények között az 1929 :XXX. törvénycikk előzményeit megvilágosítandó, ki kell jelentenem, 'hogy bár az újabb időben nem volt belügyminiszter, akinek ne lettek volna meg a maga reformer tervei, a maga törvényjavaslatai, azonban a gondolat, a tervezet sohasem tudott megérni. Az 1929 :XXX. törvénycikket sem a közigazgatás rendezésére vonatkozó vágy, ösztön teremtette meg kizárólag, hanem tudnunk kell azt, hogy akkor ott álltunk az ése 193$ március 2-án, csütörtökön. 473 elavult és megcsonkult törvényhatósági bizottságok mellett; mindenki beismerte, lett légyen akár államosító, akár autonómiavédő, hogy az 1910-ben, illetőleg 1913-ban megalakított törvényhatósági bizottságok 1928-ban már létjogosultsággal nem birnak. így tehát a közvéleményben általános óhaj volt, általános követelmény volt az, hogy a törvényhatósági bizottságok mielőbb megújítandók. Mármost természetes, hogy az akkori belügyminiszternek szervezeti kérdésekkel is^ kellett foglalkoznia, — mert ez a 'Szervezeti kérdés magában véve nemcsak megújítás —, de mi tovább akartunk menni és az 1929 : XXX. tcikknek éppen az a legfőbb érdeme, hogy ezt a kérdést a holtpontról kimozdítottuk, az a legfőbb érdeme, hogy az a 'begyökeresedett, begyepesedett álláspont, amelyet az ellentábor közül egyik sem engedett érinteni, sem az államosítók, sem az önkormányzatiak, imost már kimozdult, tehát alkalmunk, módunk van arra, hogy ezt tovább fejlesszük. Nagyon jól "tudjuk, hogy annak a törvénynek legnagyobb része paktumok eredménye, az a törvény nem önálló alkotás, hanem a próbára való kiküldetésnek a szövegezése, mondván, hogy úgy is alkalma lesz a Képviselőháznak ezeket a tapasztaltakhoz képest módosítani. így történt az, hogy az akkori belügyminiszter látván, hogy neki szervezeti változtatásokat is van alkalma most tenni az 1929. évi XXX. tcikk keretében, ezt meg is tette; nagyon életrevaló dolog volt a kisgyűlés megalkotása, (Ügy van! a közében.) azután a virilisták választása, a szakképviselet és érdekképviselet bevezetése. Ezek mind olyan szervezeti kérdések voltak, hogy feltétlenül korszerűnek, a kornak megfelelőnek és a közvélemény kivonatának, utolérésének nevezhetem azt, hogy itt szervezeti változásokról is volt szó, a belügyminiszter nein állhatott meg tisztán és ridegen e mellett á kérdés mellett, hagy tudniillik csak a törvényhatósági bizottságok újjáalakítása* illetőleg szervezeti átdolgozása lesz a törvény tárgya, hanem bizony végig kellett tekintenie a községekről és a törvényhatóságokról szóló 1886 : XXI. és XXII. tcikken, azután a közigazgatási bizottságokról szóló 1876 : VI. tcikken, továbbmenve a közszolgálati alkalmazottak minősítéséről szóló 1883:1. tcikken, végül —amint már voltam hátor említeni — a közigazgatás egyszerűsítéséről .szóló 1901 : XX. tcikken is. így történt, amint az előbb voltam bátor már említeni, hogy ez a törvény nem végleges jogalkotás olyan értelemben, ahogy végleges jogalkotásról egyáltalában beszélni lehet, mert hiszen még az alaptörvény sem végleges jogalkotás, azon is változtathat az arra illetékes tényező, de olyan szempontból mondom, hogy éz talán hosszabb időre való berendezkedést 'nem jelentett. Maga az illető belügyminiszter úr is számtalanszor kifejezésre juttatta, hogy itt módosítások, kiegészítések szükségesek, sőt már most bejelentem a t. Képviselőház előtt, hogy a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének egy memoranduma készen van, amely a további módosításokról és kiegészítésekről szók Nyilvánvaló, hogy az életnek dolgozunk, az életnek adminisztrálunk. Az élet folytonfolyvást halad, újabb követelmények lépnek elő és folyton-folyvást mutatkoznak olyan rések, amiket az elméleti paragrafusokon maga 'az élet üt. Ezeket tekintetbe kell vennünk és így a törvényalkotást fejlesztenünk kell. Nemcsak ez a továbbfejlesztési törekvés, hanem Valljuk he őszintén, a rideg takarékossági 69*